Legalább annyira féltem megnézni ezt a színházi produkciót, mint a Hippolytot, aztán mindkettőben igen pozitív módon csalódtam. Szerencsére egyik darab sem akart hasonlítani a korábbi nagysikerű filmre!

 

Legalább annyira féltem megnézni ezt a színházi produkciót, mint a Hippolytot, aztán mindkettőben igen pozitív módon csalódtam. Szerencsére egyik darab sem akart hasonlítani a korábbi nagysikerű filmre!

 

Szerencsére, mert William Wyler 1953-as filmje Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével világszenzáció volt akkor is, amikor a bulvársajtó nálunk még nem létezett. Paul Blake (1904-1960) brit szerző romantikus vígjátéknak szánta Roman Holiday című darabját, amiből a film készült. A bájos Audrey Hepburn debütálása számtalan díjat (Oscar, Arany Pálma stb.) söpört be az alakításáért, ezzel vezetett útja világhír felé. Gregory Peck férfias bája pedig akkoriban minden nő álmának netovábbja volt. Annyira elhomályosították a többi szereplő nevét, hogy nem is emlékszünk rájuk. 2001-ben készült belőle a színpadi változat Cole Porter dalaival. Az Orlai Produkciós iroda ezt a darabot vette át. A dramaturgiát és a fordítást Zöldi Gergely végezte.

 

Pelsőczy Réka rendezésében most (Tenki Réka ötletére) egy filmforgatás jeleneteit látjuk, vagyis dupla sztorit, amit a színpadon kevés díszlettel (Kalmár Bencéé) tudtak megvalósítani. Manapság a bulvársajtó legfőbb elfoglaltsága a királyi családok és a celebek magánélete, s itt éppen ebből kapunk egy jellemző szeletet.

 

A történet egyszerű, akár meg is eshetne: Anna hercegnő, egy kis ország trónörökösnője (Tenki Réka) szörnyen unja fárasztó európai körútjának sűrű programjait, hiába szorít a cipője, be kell tanulnia az összes bókot, köszöntést, kinek mi jár. Kötelességeinek szigorú őrzője Vereberg grófnő (Hernádi Judit), aki együtt érez vele, de mást nem tehet. Szánja a fiatal lányt, akinek a protokoll miatt elvették az ifjúságát. A hercegnő lázadásának az udvari orvos vet véget, nyugtató injekciót ad be neki. Ennek ellenére a hercegnő kiszökik a városba, ugyanis éppen Rómában vannak. Óriási kaland veszi kezdetét. A csinos, szinte magatehetetlen lányt felcsípi Joe Bradley (Fekete Ernő alakítja), a léha, vesztes kártyaparti után az utcán ődöngő, olykor pofátlan természetű amerikai újságíró. Hazacipeli, ahol a lány kialussza magát a férfi pizsamájában. Otthon, a napi újság láttán felismeri a képekről, hogy pont ez a lány az eltűnt hercegnő, és az egész udvartartás kutat utána. Nyomban felkeresi a főszerkesztőt (Márton András) az óriási szenzációval és a fotóst (Szikszai Rémusz játssza), hogy ötezer dollárért elkészítse az év riportját. Anna hercegnő felül a robogóra Joe-val, vele járja be a város nevezetességeit, cigarettára gyújt, pezsgőt iszik, táncol – és boldog. Talán még szerelmes is lesz, bár mindegyikük tudja, hogy a találkozásuk csak reménytelen lehet.

   Kétnapi aggódás után az udvar visszakapja a kötelességei tudatában lévő hercegnőt, folytatja az előírásos programokat. Újságírókkal találkozik, akikkel a protokollon kívül kezet fog. Elmondja, hogy európai körútjának legjobb állomása Róma volt. Joe Bradley pedig lemond a nagy sztoriról, a „lány" kezébe csúsztatja a kompromittáló fotókat, ezzel lemond a rengeteg pénzről, és mindenki visszatér a saját szerepébe.

 

Az összes színész kiválóan játszik, alakításaik hihetőek a szerény díszletek között is. A legjobban mulatunk az egyik első osztályú magyar színésznő, Hernádi Judit természetéhez illő fellépésén. Jelleme megint kivételes eleganciát és énektudást hordoz, mivel ez a sajátja. Fekete Ernőt még nem láttuk vígjátéki szerepben, de remekül teljesít itt is. Tenki Réka csúnyaságát feledteti a nagyszerű tehetsége és a fekete paróka. Cseh Judit végtelenül kedves az igazi olasz nő szerepében, Nagy Dániel Viktor fantasztikus mutatványai a színpadon cirkuszi teljesítményekre emlékeztetnek. A vígjáték végül nem igazán víg, hepiend ezúttal nincs, de nem is lehet.

 

Orlai Tibor produkciójához ismét csak gratulálni tudunk. A darabot a Szentendrei Nyár keretében mutatta be először, ennek folytatása a Belvárosi Színház előadása.

 

 A jó szórakozás reményében ne hagyjuk ki előjegyzésünkből a Római vakációt!

 

DOBI ILDIKÓ