Kelevéz Ágnes és Sárközi Mátyás

Korunk egyik sokszínű és igen tájékozott írója, az Angliában élő Sárközi Mátyás, aki egyébként az InfoRádió londoni tudósítója is, idén két remek könyvvel jelentkezett a Noran Kiadónál. Sárközi Mátyás Sárközi György költő és Sárközi (Molnár) Márta fia, tehát a világhírű Molnár Ferenc unokája. Ez önmagában még nem volna érdem, de a Mátyás nevű unoka bőven kiérdemelte saját munkássága, rendkívüli olvasottsága miatt is a tiszteletet. Az Alexandra Kiadó egyik hatalmas könyves áruházában Kelevéz Ágnes irodalomtörténész beszélgetett az éppen 75 éves Sárközi Mátyással.

Kelevéz Ágnes és Sárközi Mátyás

Kérdésünkre, hogy miért éppen Babitsról írt regényt, azt válaszolta: a családjáról már mindent elmondott korábbi könyveiben. A másik ok: Babits főszerkesztőként fedezte fel 1918-ban a Nyugat számára a katolikus költőnek számító Sárközi Györgyöt. Babitsot mindenki költőfejedelemnek tartotta, óriási tisztelet vette körül. A további okok közül még említette, hogy minden ember élete kész regény, Közép-Európában meg inkább rémregény.

Az utóbb megjelent Párban magányban című dokumentumregénye méltán felkelti a századelő leghíresebb folyóirata, a Nyugat iránt érdeklődő olvasók figyelmét, hiszen Babits Mihály és felesége, Tanner Ilona, választott költői nevén (Kazinczy felesége után) Török Sophie házasságáról, valamint Babits életének végéről szól. Molnár Ferenc szerint „a házasság sikere attól függ, ki milyen jó színész". Itt mindkét fél jó színész volt, bár nem eléggé. Tanner Ilona saját sikerekre vágyott, ámde ebből a tehetségéből nem tellett. Babits ezt jól tudta, de a felesége soha nem akarta hinni. Babits a házasságban is örök agglegény maradt, Ilona inkább a nők társaságát kedvelte. Onagy Zoltán Tavaszi iramlás ősszel című könyvében (2006) szex-regényt állított elő a történetből (Tormay Cécile-lel), Sárközi sokkal finomabban ábrázolja az egész kort és a kötelező házastársi magatartást. Ilona gondos ápolónőként törődött a vesebetegségben és gégerákban hosszan szenvedő férjével.

Sárközi komoly dokumentumokat használt fel forrásmunkaként (Babits Mihály beszélgetőfüzetei; Borgos Anna, Szilágyi Judit, Domokos Mátyás, Gál István, Kabdebó Lóránt, Kelevéz Ágnes, Koháry Sarolta, Lakatos István, Rába György, Sipos Lajos, Téglás János munkáit). Így tökéletesen bele élhetjük magunkat az 1920-30-as évek hangulatába, és ami a fő, a Nyugat költőinek életébe. Megismerkedünk a szoknyapecér Szabó Lőrinccel (akkor G. Szabó Lőrincként említették), Komjáthy Aladárral, Hatvany Lajossal, Tóth Árpáddal (Tóth Pádi), Osváth Ernővel, Móricz Zsigmonddal, József Attilával, Illés Endrével, Radnóti Miklóssal, valamint kedvenc tanítványával, Illyés Gyulával, a Centrál Kávéházban Rippl-Rónaival és a Baumgarten Alapítvány munkájával.

Sárközi Mátyás szóban elmondta – a könyvben nem szerepel -, hogy Babits utolsó segítőtársa a Nyugat vezetésében Gellért Oszkár volt, aki 1945 után kommunistaként kiközösítette az irodalmi életből Babitsot. A másik történet, hogy a nagybeteg költőfejedelmet Sárközi György és Márta meglátogatta a kórházban. A svájci apácáknál nevelkedett Sárközi Márta később igen szabad szájú volt. A látogatás előtt megígérte, hogy semmi „csúnyát" nem mond, azt Babits rossz néven venné. Azonban megbotlott a küszöbben, és iszonyú káromkodás szakadt ki a torkán, amire Babits megbocsátóan elmosolyodott – talán utoljára.

A könyvben leírt események a koszorús költőfejedelem, Ady 1919-es temetésével kezdődik, az őszirózsás forradalommal folytatódik, kávéházakban (Belvárosi, Centrál) és a Reviczky utcai bérelt lakásban játszódik. Babits a kávéházi asztalra fellépve a 70 éve halott Petőfi harcos verseit szavalja. Csinszka, Ady özvegye gyakran megkörnyékezi az új költőfejedelmet, Babitsot, de nem sikerül bejutnia a költő magányába. Babits lakótársa, Szabó Lőrinc viszont annál szívesebben foglalkozik nőkkel, a bordélyházakat sem kerüli el. Szabó Csinszkának kevés, neki a főszerkesztő kellene. Tanner Ilonka először Szabó gyűrűs menyasszonya, amikor megtetszik Babitsnak. Szabó szó nélkül lemond róla, neki bőven akad más. Ilonkának igényei vannak: új lakás, nyaraló, társaság, s mivel egy korábbi viszonya utáni magzatelhajtás miatt nem lehet gyereke, örökbe fogadja öccse és a cselédlány törvénytelen kislányát.

Babits az utolsó pillanatig dolgozott, írt, fordított az Athenaeum Kiadónak. Amikor beszélni már nem tudott, az üzenőfüzettel tartotta a kapcsolatot a világgal. Megható a szenvedéstörténete. Halála a Nyugat végét is jelentette, mert a nevére szólt a lapengedély. Ezután Ilonka teljesen összetört, nem tudta elfogadni, hogy nem őmiatta látogatta a társaság. A világ és a nevelt lánya is magára hagyta. A Kerepesi temetőben Pátzay Pál készített Babitsról halotti maszkot, Ferenczy Béni pedig síremléket. Ilonkának nem tetszett az emlékmű, de mint minden magára maradott ember, magát siratta. Úgy tartotta, ő is volt valaki, s ebben csalódnia kellett. Babits temetésén Illyés Gyula, Benedek Marcell és Bókay János mondott beszédet. Jelen volt Szekfű Gyula, Szabó Lőrinc, Hoffmann Edith és Keresztury Dezső is.

Sárközi Mátyás könyve mindvégig igen érdekes olvasmány – nemcsak irodalomkedvelőknek, hanem a kor iránt érdeklődőknek is. Sárközi bevallja, hogy sokat idéz a kortársaktól és magától Babitsról. Fejezetenként más-más szereplő szólal meg benne, és csak a végén tudjuk meg, ki volt az egyes szám első személyben beszélő – nem kis feladat az olvasónak, de rá kell jönnie. A kötet végén gazdag irodalomjegyzék és lábjegyzetek helyett kislexikon van. Sárközi ezzel a könyvével sokat tett azért, hogy Babits Mihály a megérdemelt helyét megkapja a magyar irodalomban!

A szép külsejű, keménykötésű könyv borítóján a Székely Aladár készítette kettős portré látható az újdonsült házaspárról, a hátlapon pedig Ferenczy Béni – a szintén sokáig mellőzött szobrász – síremléke.