„SÍRBA VISZTEK”-- A BIZOTTSÁG A MŰCSARNOKBA MEGY…

Gulyás GáborKülönleges kiállítás, különleges programokkal – óriási ötlet Gulyás Gábor igazgató kurátortól! Társkurátor Készman József. Az érdeklődés máris óriási, pedig túl sok ember egyszerre nem élvezheti a tíz terem falakkal sűrűn felszabdalt tereit, hiszen akkor alig látnak valamit egymástól. Márpedig ezt látni kell! Tíz hétig, 2011. november 13-ig tart nyitva a tárlat.

A Bizottság korabeli fényképe

A Bizottság történetéből: a szentendrei Vajda Lajos Stúdió nem kis önbizalommal rendelkező autodidakta képzőművészei – köztük a ma már híressé vált Wahorn András, ef Zámbó István (Öcsike) és fe Lugossy László (Laca) – hozták létre az 1980-as évek elején az A. E. Bizottságot („szerényen" Albert Einsteinre hivatkoztak!), a hivatalos művészetek ellenkultúrájaként és saját kiállításaik bevezetőjeként a szintén amatőr zenekart. Szemtelenül ironikus stílusban lépték át a műfajok határait, politikai megmozdulások helyett művelték azt, ami nekik jólesett, tehát örömzenéltek „síppal, dobbal, nádihegedűvel", azaz vödrökkel, darálókkal stb.

Zeneszerszám, azaz dobgép

Aztán jelentkeztek a Metro Klub tehetségkutató versenyére. Persze már az első selejtezőben kiestek, mégis folytatták a produkciókat. Megdöbbentő zenei performance-okat terveztek az ellenkultúrát képviselő kiállításaikhoz. Nem tudván, hogy a jelen kortárs kultúra alapjait vetették meg 70-es, 80-as években a képzőművészetben éppúgy, mint a szépirodalomban Esterházy, Nádas, Krasznahorkai, Szilágyi István vagy a költészetben Petri György, Oravecz Imre, Nagy Gáspár. A színházi életben az irányzat megalapítói a kaposváriak és a budapesti Katona József Színház társulatai, a zenében Kocsis Zoltán és Fischer Iván tevékenysége „ágyazta meg" azt az alternatív kultúrát, ami végül is kihatott a pop- és a rockzenére. A Bizottság a kor emblematikus tárgya lett a maga művészi szabadságával. A jelen kiállítás alapeszméjéről, a szabadság akkor nem létező tényéről szól az egész. A művészek máig ennek szellemében alkotnak, hiába akadályozta őket egykor az aczéli három T: a Tiltás, a Tűrés vagy a Támogatás. Utóbbiban természetesen nem volt részük.

fe Lugossy

A Bizottság minden hivatalos gyanú ellenére külföldre is eljutott. 1985-ben részt vett a Párizsi Biennálén. A francia lapok Art punknak, a németek RockGruppénak vagy Albert Einstein és tánczenekara címmel írtak róla, de hozzátették, hogy konszolidált középkorú hipikről van szó. Az egyik dalszöveg: „Nem kell púder, nem kell a vaker, nem kell a diszkó, nem kell a punk, csak egy, az underground". Egy másik csak a kés, villa, kanál szövegére épült.

A Bizottság péntek esti összművészeti találkozókat jelentett péntek esténként a „katasztrófa zenekarral" – mondja ef Zámbó. Még a 70-es években kezdték el a gátlástalan zajokat, zörejeket és énekeket, amit ők maguk „improvizatív zajbalettnek" hívtak. Azután fe Lugossy dadaista dalszövegeire megszólaltattak régi hangszereket is. A csoport kreativitása mindenre kiterjedt. Nem hitték, hogy önmagukon kívül másnak is tetszhet a gátlástalan eklektika, mégis sikerük volt a világban – hat éven át. Anti-zenei kísérleteikkel a dilettánsok olyan táborát erősítették, amelyik képes volt új minőséget teremteni. Az újságcikkek közül láthatjuk a vendégfalon a szellemes „BETILTWA…horn" címet. A zenekar vezetője ugyanis Wahorn volt.

Wa…horn betiltva!

A Bizottság hatévi működésének dokumentumai alig maradtak fenn, ezért a Műcsarnok felhívást tett közzé az együttes működéséhez fűződő relikviák kereséséről. Az eredmény mintegy háromezer beérkezett fotó lett, ezért van a zsúfoltság és a terekhez épült ezer négyzetméternyi gipszkarton vendégfal. Közel kétszáz festmény, grafika, néhány szobor és installáció látható. Wahorn, fe Lugossy és ef Zámbó művei mellett a 80-as évek jellegzetes alakjainak munkái is szerepelnek. Ilyenek Altorjai Sándor, Szirtes János, Böröcz András, Méhes Lóránt, Erdély Miklós, El Kazovszkij, Bukta Imre, Roskó Gábor, Bernáth(y) Sándor és mások.

A Bizottság emlékműve

Első ízben láthatjuk Wahorn András Fekvő nő telefonnal című 16,5 m hosszú festményét, amit Lyonban állítottak ki 1977-ben. A lyoni installációhoz azonban Rajk László nem kapott kiutazási engedélyt, így az óriásképet összetekerve haza kellett küldeni, de Wahorn négy évig hiába várta. A belügyi szervek visszatartották. Most kissé szakadt állapotban, először került a magyar közönség elé. Egy másik kép, A miniszter Mercedese elhalad a 112. számú italbolt előtt sorsa is érdekes: 1977-ben a Fiatal Művészek Klubjában Tóth Dezső, művelődési miniszterhelyettes személyesen vette le a falról! Utána egy svéd műgyűjtő megvásárolta, és most először tért haza, erre a kiállításra.

Kifejezetten erre az alkalomra öt új alkotás is készült: fe Lugossy László installációja a Műcsarnok árkádjai alatt egy eredeti katonai őrbódéban; ef Zámbó legalább háromszáz plüssállatot használt fel a környezetvédelemre felhívó, természetellenes játékerdővel – a fák pusztítása ellen. Farönkökhöz kötözött állatkák nézik a szappantartóként használt, forgó macit Tiszta természet címmel.

Erdő

Wahorn mindjárt az első teremben felállította a Bizottság emlékművét: aranyhalas medencében, színes elefántokkal körülvett piedesztálon áll a zenekar tagjairól készült kisplasztikája, a leesőben lévő aranygyűrűbe vésett neveikkel. A háttérben egy megtalált, hatalmasra nagyított fotóval. Apró lőréseken át pedig – már aki feléri! – láthatjuk a tagok megnyilatkozásait.

Post it cetlik Wahorntól

Wahorn, a zenekar egykori vezetője a bevezetőben elmondta, hogy a Bizottság egykori jelképe a fazék (talán az álmodott, lezárt húsosfazék) volt, ma inkább a piros láncfűrész volna. De jobb, ha semmit nem képzelünk bele, itt az egyenes beszéd volna a kívánatos az érthető művészet nyelvén. Tőle látható a már más kiállításokon is megfordult post it cetlik által körvonalazott női alak. Megkapó fe Lugossy Progresszív múzsája a virágos műanyag kötényt viselő nőről.

Progresszív múzsa

A rendhagyó tárlathoz önálló filmek is készültek Mispál Attila és Dér András filmrendezők munkáiból. Ezeket októberben a Duna Televízió bemutatja. A kiállításhoz sok-sok kísérőrendezvény társul: irodalmi és zenei programok, szombatonként múzeumpedagógusokkal gyerekfoglalkozások, filmklub az elfeledett alkotásokból és az underground művészet jelentős alakjairól. Közülük a legfontosabb szombat délelőttönként a kétórás családi sorozat képzőművészek, írók, színészek, táncosok, rendezők és énekesek vezetésével.

A tíz hét, tíz szó, tíz terem program a Bizottság zenekar dalszövegeiből kiválasztott egy-egy szó köré szerveződnek. A kiállításra készült a Pesti Est különszáma és egy magazin. A Műcsarnok a Nemzeti Filmarchívummal szövetkezve DVD-n újra kiadja a Jégkrémbalett című filmet (angol felirattal). A tíz hét alatt – csütörtök helyett – minden pénteken 12-20 óráig tart nyitva a tárlat. A kísérőprogramokról, a kedvezményekről és a jegyárakról tájékozódni lehet a www.bizottsagkiallitas.hu honlapon.

Az egész kiállítás fantasztikusan szellemes! Jól érvényesül benne az alkotók ideillő humora, de egyben időigényes is. Sok a dokumentum és a műtárgy még akkor is, ha csak futólag tekintjük meg. Érdemes legalább 2-3 órát rászánni! Úgyis ott maradunk!

DOBI ILDIKÓ