Sólyom László köztársasági elnök részt vett és beszédet mondott az Olasz Kulturális Intézetben rendezett ?A Római Szerzõdés 50. évfordulója, az európai integrációs folyamat megítélése" címû emlékkonferencián. 2007. március 29-én.

A rendezvényt az Európai Unió elnökségének képviseletében a budapesti német nagykövetség, valamint a további öt alapító tagország nagykövetei szervezték. Szerkesztõségünk most kapta meg beszédének szövegét, amelyet szószerinti leiratban közlünk.

Sólyom László beszéde

Hölgyeim és Uraim!

Mindenek elõtt engedjék meg, hogy köszönetemet fejezzem ki a meghívásért, és gratuláljak ehhez a kezdeményezéshez, mely jól illeszkedik a rendezvények sorába, melyekkel Magyarországon is megemlékeznek a Római Szerzõdés aláírásának 50. évfordulójáról. Örömmel vállaltam el a felkérést, mert lehetõséget ad, hogy kifejtsem gondolataimat ezen életünket alapvetõ módon befolyásoló esemény kapcsán.

Az Európai Közösségek elmúlt ötven éve új korszakot nyitott Európában. Ötven évvel az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomközösség létrehozás után sem téveszthetõ szem elõl ugyanis, hogy Európa egyesülése mindenek elõtt a béke hosszú távú biztosítéka kontinensünkön. Ezen nem változtat, hogy az Európai Közösségek a gazdasági integráció eszközeivel érték el a politikai egységesülést, és hogy ma az Európai Unió a globális gazdasági versenyben való helytállásnak a legfõbb záloga.

Ha az Európai Közösségek sikerének titkát keressük, nyilvánvaló a közös kulturális, történeti és világnézeti gyökerek szerepe. Olyan értékek kötnek össze minket, melyeket az antik filozófia, a kereszténység és a felvilágosodás egyaránt meghatároztak, mint ahogy ezek is szorosan összefüggnek. Iránymutató fogalmaink, mint amilyen például a személy és az emberi méltóság fogalma, vagy szabadság és a szolidaritás, mélyen gyökereznek az európai kultúrtörténetben. Nem mondhatunk le arról, hogy ezeknek a gyökereknek a kollektív tudatunkban játszott szerepét a nyilvánosság fórumain is feltárjuk és megvitassuk. Közös kultúránk alapjainak tisztázása hozzájárulhat a jövõre mutató döntéseink felelõs meghozatalához.

A közös kulturális hagyomány azonban nem lett volna elegendõ, ha Európát nem olyan államférfiak irányítják, akik felelõsséget éreznek a távolabbi jövõért is, és vannak a jövõbe mutató vízióik. Ilyen felelõsségre és intellektuális bátorságra volna szükség ma is. A döntõ közjogi és politikai újítás az Európai Közösségek megalkotásával megtörtént, ehhez képest ma az unió intézmény- és jogrendszere igényli a megújítást. Az innovatív gondolkodás, a jövõért érzett felelõsség a meglévõ keretek kitöltésében kell, hogy jelentkezzen. Ennek örömteli jelét látom a soros elnökség azon erõfeszítéseiben, hogy a környezetvédelmet kiemelt célkitûzésként kezelje. Meggyõzõdésem, az európai identitás magjához tartozik a jövõ nemzedékekért érzett felelõsség, ami a környezet védelmének és a fenntartható fejlõdés gondolatának az alapja.

Európa nyugati fele Magyarországról nézve a kommunizmus uralma alatt számos ideálunkat megjelenítette. Demokrácia, jogállamiság, az emberi jogik tiszteletben tartása, olyan értékek voltak ezek, amelyeket a rendszerváltozás után mihamarabb igyekeztünk valósággá tenni. Miután pedig a diktatúra emléke – a régebbi tagokkal összevetve – viszonylag friss még Magyarországon, különösen tudatában vagyunk a jogállamiság fontosságának. Az alapvetõ jogok védelme együttélésünk nélkülözhetetlen kerete, még akkor is, ha a terrorizmussal kell felvenni a harcot. Kétségen felül áll, minden állam – és hatáskörei keretei között az EU – köteles a polgárai életét és javait védeni. Ez bizonyos esetekben új egyensúly megtalálását is igényelheti. Ha azonban a bûnüldözés hatékonysága és más biztonsági megfontolások fontosabbá válnak a jogállamiságnál, úgy az európai integráció fundamentuma kerül veszélybe. Magyarország ezért határozottan fellép az Unión belül a véleményszabadság és a személyes adatok védelme érdekében.

Most, hogy Szlovákia és Románia is tagja az Európai Uniónak, egy jogi és értékközösségbe tartozunk a szomszédos országokban élõ mintegy két és félmillió magyar túlnyomó többségével. A nemzeti kisebbségek identitás-megõrzése az Európai Unió számára is fontos kell, hogy legyen, hiszen Európa a sokféleség egységét jelenti. Bíztató jel volt számunkra, hogy az uniós csatlakozás feltételei között a nemzeti kisebbségek védelme is szerepelt. Ennek jegyében fontos fejlemény az is, hogy az Alkotmányszerzõdés az Unió értékei között a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelmét is megemlíti. A Balkánon zajló folyamatok azonban azt is jelzik, hogy a stabilitásnak csak a kollektív kisebbségi jogok megadása lehet az alapja. Több uniós tagállam pedig jó példát mutat arra, hogy az autonómia különbözõ formái segíthetik a nemzeti kisebbségek identitásának megõrzését és így Európa sokszínûségének fenntartását. Mindezek alapján hiányolom, hogy a Berlini Nyilatkozat csupán a nyelvi és kulturális sokszínûségre utal, és nem tér ki a kisebbségek védelmére.

Hölgyem is Uraim!

Mindennapjainkat már ma is az uniós jog határozza meg. Meglepõ, és egyúttal aggasztó, milyen kevéssé vesszük ezt tudomásul, és hogy milyen távol is van az európai intézményrendszer az európai polgároktól. Az Unió jövõje szempontjából ezért döntõ jelentõségû, mennyire erõsödik meg a közös európai identitás a polgárokban, mennyire válik aktívvá az integrációs intézmények támogatása.

Az európai államok történetében a politikai nemzet létrejöttét gyakran megelõzte a kulturális nemzet kialakulása. Ilyen analógia alapján nem beszélhetünk ma még kulturálisan egyesült Európáról, mely aktívan követelné a maga számára a megfelelõ közjogi kereteket. Az érzelmi egyesülés hosszú idõ alatt, organikus módon jöhet létre, mégis lehet segíteni a kialakulását. Nem kétséges, az ünnepi megemlékezések jó alkalmat kínálnak arra, hogy az elmúlt ötven év eredményeit felelevenítve Európa közelebb kerüljön a polgáraihoz. Az ünnepek elmúltával azonban a legjobb befektetés a jövõbe a diákcsere további kiépítése és támogatása. A munkavállalók szabad mozgása ugyanígy integráló erõ. Rövid távon pedig a legfontosabb egy valódi európai közvélemény létrejötte. A mûködõ nyilvánosság elengedhetetlen feltétele minden demokratikus intézmény elfogadottságának. Ezért szükség van az uniós ügyekrõl szóló híradások intenzív fejlesztésére, támogatására, az uniós döntéshozatal érthetõvé tételére. Nem engedhetjük meg, hogy az uniós polgárok hátat fordítsanak az integrációnak. Hosszú távú célunk a politikai integráció, csak az Unió polgárainak aktív közremûködésével és támogatásával jöhet létre.

Magyarország az EU cselekvõ tagja kíván lenni. A most elõttünk álló kihívások talán nem kisebbek, de biztosan mások, mint ötven évvel ezelõtt. Meggyõzõdésem hogy a hasonló tanácskozások alapvetõen járulhatnak hozzá ahhoz az intellektuális folyamathoz, melynek keretében Európa helyesen lesz képes meghatározni a fejlõdés irányait. Megtartva kulturális és nyelvi sokszínûségét, emberi jogi értékeit, az Unió polgárai aktív támogatásával képes lesz a világméretû kihívásoknak is sikerrel megfelelni. Kívánok Önöknek gyümölcsözõ tanácskozást.