„Suono Italia, Olaszország Hangjai”
2009. Június 16.-18. között „Suono Italia, Olaszország Hangjai" színvonalas programsorozat keretében hangszerkiállítással, üzleti találkozókkal, koncertekkel és szakmai szemináriumokkal mutatkoztak be olasz hangszergyártók az MTA Zenetörténeti Intézetében, az Olasz Külkereskedelmi Intézet (ICE) és az Akusztikus Hangszergyártók Olasz Egyesülete (ACISA) szervezésében.
2009. Június 16.-18. között „Suono Italia, Olaszország Hangjai" színvonalas programsorozat keretében hangszerkiállítással, üzleti találkozókkal, koncertekkel és szakmai szemináriumokkal mutatkoztak be olasz hangszergyártók az MTA Zenetörténeti Intézetében, az Olasz Külkereskedelmi Intézet (ICE) és az Akusztikus Hangszergyártók Olasz Egyesülete (ACISA) szervezésében.
A mai olasz hangszergyártást a magas minőségű termékek, a tradicionális kifinomult kézműves technikák alkalmazása és a sajátos hangzás jellemzi. Egyes sajátos csoportot képező hangszerek minőségüknek köszönhetően egyedi alkotásoknak számítanak, gyakran valódi műtárgyakról, exkluzív darabokról beszélhetünk. A hangszerek a hangszerépítés évszázadokon keresztül tovább adott ősi tudás gyümölcsei, a mesteri technikák és a hangzás poézisának tökéletes egyensúlyú ötvözetei.
A kiállításon szinte valamennyi hangszercsalád világszínvonalú termékeivel képviseltetette magát. Különlegességnek számítottak a cremonai és a toszkán hangszergyártás, a híres olasz hegedűk több évszázados hagyományát folytató Vettori és Piccinotti di Pietrantonio műhely hangszerei, csellók és brácsák, a Savianti műhely csellói és nagybőgői, a Salvi-hárfák, a Patricola cég klarinétjai, oboái, a Borgani szaxofonok, a Soprani és Scandalli harmónikák és a Coriani gitárok.
A hangszereket nemcsak megnézni, hanem kipróbálni, megszólaltatni is lehetett. A hangszerkészítők és képviselőik jelenlétében az érdeklődők és a szakmabeliek is a felmerülő kérdéseikre kimerítő, részletes választ kaphattak. A szakmai bemutatókon a hangszerek készítői ismertették a hangszerek készítésének és felépítésének sajátosságait valamint a hangzásukat meghatározó különleges eljárásokat is. A programok igazi nagy meglepetése volt, hogy a hangszereket az olaszországi zenei élet jelentős szereplői, nemzetközileg is elismert előadói mutatták be és szólaltatták meg magyar zenészek társaságában. Stefano Cantinival a szaxofonokat hallhattuk, Gabriele Mirabassi magával ragadóan , hatalmas átéléssel klarinétokon, a fiatal most végzett Bartus Réka oboán játszott és Vígh Andrea a hárfák világába vezetett bennünket, bemutatva szinte a teljes Salvi készletet a tanuló hárfától a hangverseny hárfáig. Farkas Izsák a hegedűk, Mirco Patarini a tangóharmonikák és Matteo Colombini a gitárok megszólaltatásával avatták be a jelenlévőket az olasz hangszerek egyedülálló hangzásvilágába.
Az esemény keretében szervezett koncerteken rendkívüli előadások részesei lehettünk, a fent említett meghívott olasz művészek magyar előadók társaságában a kiállított hangszereken játszottak. Fontosnak tartom felsorolni az eddig nem említett művészeket is, akik méltó partnerei voltak olasz kollégáiknak. Barcza Horváth József (nagybőgő), Weisz Gábor (szaxofon), Gulyás Csilla (hárfa), Balázs Elemér (dob), Oláh Vilmos (hegedű), Oláh Kálmán (zongora), – aki azon a hangszeren játszott, amelyen valamikor Bartók Béla is muzsikált – és végezetül egy olasz gitárművész, aki nem szerepelt a hangszerbemutatókon, Peo Alfonsi.
A nagyszerű koncertsorozatot az „Oláh Kálmán Trió olasz és magyar szólistákkal" formáció stílszerű olasz darabja a „l'Estate" zárta.
A rendkívül gazdag és eseménydús három napot összegezve, igazán jónak tartottam volna, ha valamelyik hazai koncertszervező cég kihasználja a lehetőséget és a hazánkban tartózkodott olasz művészekkel nagyobb koncerteket is szervezett volna.
Kép és szöveg: Lantai József