Sűrít, gazdagít a sorozat

Folytatva a tavaly megkezdett, a régi és a kortárs művészet párbeszédére alapuló kiállítás-sorozatot – a Grafikai Gyűjtemény gazdag anyagából tartalmaz különleges válogatást a Szépművészeti Múzeum „Folyt. köv.” címmel megnyílt és szeptember 15-ig látogatható legújabb kiállítása. A mintegy száz, 16. és 20. századi művet felvonultató tárlaton többek között Albrecht Dürer, Lucas van Leyden, Martin Schongauer, Hendrik Goltzius, valamint Bridget Riley, Max Bili, Victor Vasarely, Vera Molnár és Maurer Dóra alkotásaival találkozhat a közönség.

Amikor a Múzeum 2023 nyarán újra megnyitotta a grafikai kiállítóteret, az volt szándékuk, hogy műfaji, technikai, grafikai szempontból érdekes válogatásokkal mutassák be ezt a gazdag, százezer műtárgyat tartalmazó gyűjteményt. Párbeszédre épülő kiállításokat hozzanak létre, ahol a modern és a régi találkozik. Az 1300-as évektől a kortársa művészekig vannak itt rajzok, metszetek sok különböző alkotótól. Egy múzeumnak feladata az adott kor témáira, jelenségeire reflektálni. A mai világunkat a sorozatiság is meghatározza. Szinte mindenki néz valamilyen sorozatot és ez a kultúra hat a vizuális és társadalmi jelenségeinkre. Ez pedig sugallja a kérdést, hogy honnan ered a képzőművészetben a sorozatokban való gondolkodás? Hamar kiderült, hogy amikor a 16. században szélesebb körben kezdett elterjedni a grafika, a klasszikus sorozattípusai körforgásra épülő ciklusok voltak, melyek darabjait főként a témájuk kapcsolja össze: az apostolok, a passió, a világ teremtése, az okos és a balga szüzek, vagy a négy évszak. Napjainkban pedig azért nézünk sokan sorozatokat, mert az ismerősség nagyon fontos. A napról-napra, hónapról-hónapra követett szereplők az életünk részévé válnak, várjuk őket, de a meglepő fordulatokat is. Egy sorozat sokkal dinamikusabb, mint egy önmagában álló kép. Egyszerre tud egy jelenséget sűríteni, gazdagítani vagy éppen feloldani, egy témát összetettebben, több szemszögből bemutatni. Képes a végesség felett érzett szorongásunkkal ellentétben a folytathatóság iránti örök vágyunkat kielégíteni. A sorozatban való gondolkodás mindig is lehetőséget adott a művészek számára az egy témával való intenzívebb foglalkozásra, a mélyebb analízisre, valamint a folyamat közben adódó spontán inspirációknak és véletleneknek a műalkotásokba való beemelésére. Ezen a kiállításon két sarokpontot ragadtak meg. Nem vezetik végig a grafikai sorozatok történetét a 16. századtól a kortárs művészetig. A 16. században számos sokrétű és virtuóz grafikai sorozat készült, melyek közül – többek között – Martin Schongauer, Fucas van Leyden, Albrecht Dürer, Marcantonio Raimondi, Hendrik Goltzius, Jan Harmens, Muller és Antónia da Trento kiemelkedő jelentőségű alkotásait tárják a látogatók elé. A 20. században fordulópont van, új fogalomként megjelenik a szerialitás. Ilyennek tekintjük a szín,- forma- és témavariációkat, különböző kombinációkat, permutációkat, elforgatásokat, ismétlődéseket, repetitív megoldásokat, fázisátmeneteket, vagy teljesen egyszerű, egymáshoz lazán kötődő, adott esetben a sorrendiségen szabadon változtatható egymásutániságokat.  A válogatásban helyet kaptak például Bridget Riley, Vera Molnár, Maurer Dóra, Max Bill, Kaspar Thomas Lenk, Imi Knoebel, Victor Vasarely, Eduardo Chillida vagy Antoni Tápies látványos sorozatai, hiszen valamennyien több évtizeden át izgalmat találtak a variációs lehetőségek végtelen gazdagságában, a gesztusok ismétlésében, az ismétlések során bekövetkező spontán változásokban, valamint a fázisok egymásutániságában. Ezek a művészek járták a világot és cserélték grafikai sorozataikat. Olyan művek, melyeket a magyar kortárs művészek – akik hasonló módon sorozatokban, pop-os vagy geometrikus művekben gondolkoztak – szintén cseréltek. Hiszen a grafikának pont az a lényege, hogy széles körben terjedjen, minél több emberhez eljusson.

Ez a kiállítás a különböző alkotói technikákra is szeretné ráirányítani a figyelmet. A legszélesebb körben mutat be technikákat, van itt fametszet, rézmetszet, rézkarc, litográfia és a 20. század újdonsága, a szitanyomás, ami – bár ipari technológia – mégis bekerült a grafika tárházába. Figyelmes megtekintésükkel a látogatók is össze tudják hasonlítani azokat a technikai nüánszokat és eltéréseket, amiket a grafika komplexitása eredményez. A kiállítás megrendezése mögött elméleti meggondolás is állt. Egy amerikai konceptuális képzőművész Mel Bochner fogalmazta meg először 1967-ben, hogy a szerialitás valójában egy attitűd, módszer és nem stílus és innen eredeztethető a változás. A narratív grafikai sorozatoknál lemond a művész az ábrázoló, elbeszélő jellegről. Absztrakcióba, teljesen tartalomnélküliségbe fordul át.  A sorozatok története egyidős a grafikák történetével. A réz- és a fametszés a 15. században keletkezett. Elsősorban zarándoklatokhoz, politikai eseményekhez kapcsolódóan, illetve teljesen hétköznapi használatra – mint például a kártyajáték – készítettetek metszeteket. Ám mivel valóban használatba kerültek, kevés maradt fenn belőlük. Imakönyvekbe, az otthonok falaira is jutott jócskán, ebből következtethetünk, ilyenekből sok volt. A kiállítás a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményében őrzött alkotásokból teljes sorozatokat és sorozatrészleteket is tartalmaz, rávilágítva arra, hogy bár a sorozatok legtöbbször vizuális és tartalmi egységként értelmezhetők, lapjaik egyes esetekben önálló képként is működhettek.