Több reform.. 

Az egészségügyi biztosítás javasolt reformjának és a javasolt reform gyors megvalósításának célja nem az egészségügy átalakítása, nem a magyar népesség egészségügyi állapotának javítása vagy akár megõrzése, és még csak nem is a költségvetés hiányának megszüntetése. A reformnak és gyors keresztülhajszolásának politikai célja van. A reform gyors keresztülhajszolása azt a célt szolgálja, hogy a reformhullám és intézkedéssorozat ez év végéig, 2007. december 31-ig befejezõdjön, ezt követõen a kedélyek megnyugodjanak, és az ország, 2010-ben, újraválassza a jelenlegi kormányt. Ez az elképzelés azonban megbukott.

Több reform.. 

Az egészségügyi biztosítás javasolt reformjának és a javasolt reform gyors megvalósításának célja nem az egészségügy átalakítása, nem a magyar népesség egészségügyi állapotának javítása vagy akár megõrzése, és még csak nem is a költségvetés hiányának megszüntetése. A reformnak és gyors keresztülhajszolásának politikai célja van. A reform gyors keresztülhajszolása azt a célt szolgálja, hogy a reformhullám és intézkedéssorozat ez év végéig, 2007. december 31-ig befejezõdjön, ezt követõen a kedélyek megnyugodjanak, és az ország, 2010-ben, újraválassza a jelenlegi kormányt. Ez az elképzelés azonban megbukott.

A reform nem hajszolható keresztül ez év végéig, a kedélyek nem nyugszanak meg 2010-ig, és a reformok keresztülhajszolásának kísérlete nem vezethet a jelenlegi kormány újraválasztására, hanem csak minden képzeletet felülmúló bukására. A szocialista párt józan politikusainak be kell látniuk, hogy ezt a javasolt reformot le kell venni a napirendrõl, és ezzel kell megnyugtatni a kedélyeket. Ezt követõen, nyugodt körülmények között, a szakmai testületek bevonásával kerülhet sor az egyeztetett javaslatok kidolgozására, majd a széles körû nemzeti egyetértés kialakítására. A reformok megvalósítására csak ezt követõen, szakmai és nemzeti egyetértés alapján kerülhet sor.

A reformok azonnali megvalósításának irreális sõt képtelen gondolatát Bokros Lajos, Bauer Tamás, Csillag István és Mihályi Péter vetették fel az országgyûlési választásokat közvetlenül követõen, 2006. április 28-án megjelent cikkükben (Utolsó esély, Élet és Irodalom, 2006. április 28.). Azt írták, hogy ?a 2006. esztendõ második harmadában, (májustól augusztus végéit) ki kell dolgozni az államháztartás reformjával – és ennek részeként az egészségügy reformjával – kapcsolatos össze fontos törvényt. Az év harmadik harmadában (szeptembertõl szilveszterig) az Országgyûlésnek meg kell tárgyalnia, és el kell fogadnia ezeket. Így biztosítható, hogy a 2007-es költségvetés már tükrözze mindazokat az alapvetõ szerkezeti változásokat, amelyek eredményesen lezárhatóvá teszik az államháztartás valódi reformját". Ez az elképzelés már bedobta az alapgondolatot: ?a gyógyítás reformja keretében meg kell kezdeni a versengõ magán egészségbiztosító pénztárak felállítását. … Minden állampolgárnak egy év állna rendelkezésére, hogy eldöntse, melyik pénztárhoz kíván csatlakozni. … A magán egészségbiztosítók hamarosan megmondják, hajlandók lesznek-e havi ötezer forintért (!!!) biztosítást kötni, és ha igen, akkor mire (!!!)." Ez szó szerinti idézet az eredeti elképzelésbõl.

Ezekbõl az elképzelésekbõl természetesen semmi sem lett. Az összes törvényt nem lehetett kidolgozni négy hónap alatt. A ki nem dolgozott törvényeket nem lehetett elfogadtatni a következõ négy hónap alatt. A 2007. évi költségvetés nem tükrözte az alapvetõ változásokat. Magánbiztosítók nincsenek, ezek között nem lehet választani, a havi ötezer forint és az ezért a biztosítók által meghatározható szolgáltatás pedig másnak, mint agyrémnek nem minõsíthetõ. Amit el lehetett érni 2007. végéig, az nem a problémák megoldása, hanem országos káosz és közbotrány keltése volt.

Ezt a gondolatot a négy szerzõ közül már csak kettõ, Csillag István és Mihályi Péter vitte tovább a múlt évben megjelent könyvükben (Kettõs kötés, A stabilizáció és reformok 18 hónapja). Ebben már nem 8 hanem 18 hónapot irányoznak elõ a reformra, félreérhetetlenül leírják a politikai célt: a következõ választás megnyerését: ?Lesz-e olyan politikai helyzet, lesz-e olyan kormány és benne lesznek-e olyan miniszterek, miniszterek, akik … 18 hónap alatt megcselekszik azt, (amit) … tenniük kell. Azután még mindig marad 18 hónapjuk, hogy a soron következõ választási csatára készüljenek.

Már látjuk, hogy mi lett ezekbõl az elképzelésekbõl. Volt a kormányban olyan miniszter, aki megpróbálta megtenni azt, amirõl azt gondolta, hogy tennie kell, de már nem miniszter és már nincs a kormányban. A tavaly májustól tavaly decemberig tartó 8 hónapból tavaly júliustól ez év decemberéig tartó 18 hónap lett. Ebbõl eltelt már 10, a tizenegyedik közepén vagyunk, de a kormány nem is tudja pontosan, hogy mi az amit tennie kell, mert azon a hangzatos jelszavon kívül, hogy magánbiztosítók versenye kell, program és elfogadott javaslat nincs.

A két szerzõre apadt négy szerzõ egyike, Mihályi Péter, immáron egyedül, az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Bizottságának vezetõje lett, és kidolgozta javaslatát: ?A biztosítási piac megnyitása" címû ?szakmai vitaanyagot" A vita ezen alapult, nem törvényjavaslaton, nem kidolgozott és megvalósítható elképzeléseken, hanem egyetlen ember ?szakmai vitaanyagán" amely még csak meg sem kísérelte, hogy választ adjon minden kérdésre. Az anyagban egyetlen fix pont van, az, hogy ?a gyógyítás nem közhasznú tevékenység", és hogy a magyar egészségügybõl hiányzik a ?szükséges szervezõ erõ és menedzsment-tudás", hanem minden csak ?a megfelelõ mértékû jegyzett tõkével és szavatoló tõkével rendelkezõ" magánbiztosítóktól remélhetõ – ezek ismét szó szerinti idézetek. Ezek a biztosítók csak külföldiek lehetnek, mert ezeknek a feltételeknek csak külföldi vállalatok tehetnek eleget.

Az elképzelés szerint e magánbiztosítók bevételeit azonban jórészt a költségvetésnek kellene fedeznie. A költségvetés állná a nyugdíjasoknak, a fiataloknak, a fiatal anyáknak és a társadalom elesettjeinek a magánbiztosítók részére befizetendõ biztosítási díjait. A költségvetés fedezné – a közegészségügytõl kedve a táppénzen, a rokkantsági ellátáson és az anyasági segélyen keresztül az idõskori ápolásig és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedõk ellátásáig mindazt, ami költséges. A magánbiztosítókra hárulna mindaz, ami nyereséges: a munkaképes korúak, a jórészt egészségesek ellátása, és még ez is jórészt a költségvetésbõl biztosított bevételekbõl. A népet pedig kényszeríteni kell arra, hogy igénybe vegye a magánbiztosítók szolgáltatásait; aki nem választ magánbiztosítót, azt ki kell sorsolni a magánbiztosítók között.

A közfelháborodás és a politikusok józansága elsöpörte ezt az elképzelést, és nézzük meg most, hogy mi lépett ennek helyébe. A Népszabadság online e héten közölte a most éppen aktuális elképzeléseket.

Mindenekelõtt: Kormányelképzelés nincs. Négy, a kormányhoz közel álló szakmai anyagot találhatunk, és ezek a következõk:

(1) Az Államreform Bizottság Titkársága által kiadott és Draskovics Tibor által képviselt, 2007. május 4-.i keltû, ?Az egészségbiztosítás átalakításának és az egészségügyi reform továbbvitelének alapelvei" címû és hatoldalas iratot, amelyre azonban rá van írva, hogy ?Ez a dokumentum nem a Kormány álláspontját tartalmazza".

(2) Az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportja által kiadott és nyilván Mihályi Péter által képviselt, 2007. május 6-i keltû, ?A magyar egészségügy reformja. II. fázis. A biztosítási piac megnyitása (Kérdések és válaszok a modellválasztáshoz) címû, a címlapon kívül négyoldalas iratot, amelyre azonban rá van írva, hogy ?Munkaanyag, a Kormány és az Államreform Bizottság álláspontját nem tükrözi", és amely még csak nem is javaslat, hanem a nem is definiált javaslattal szembeni ellenvetésekkel vitázik.

(3) A kiadó szervezetet és szerzõt fel sem tüntetõ, powerpoint kockákból álló ?Biztosítási modellválasztás 2007. május. Politikai – szakmai egyeztetés" címû elõadásvázlat, amely azonban nem javaslat, hanem népszerûsítõ, sõt primitív, sõt félrevezetõ érvelés a versengõ magánbiztosítók rendszere mellett.

(4) Az Államreform Bizottság Egészségügyi Szakmai Munkacsoportja által kiadott és szerzõt fel nem tüntetõ de nagy valószínûséggel Mihályi Péter által képviselt ?Az egészségügy finanszírozási modelljének alternatívái (Szakértõi anyag)" cymû a függelékekkel együtt 78 oldalas irat. Amelynek minden egyes oldalára külön-külön rá van írva, hogy ?Munkaanyag. A kormány és az Államreform Bizottság álláspontját nem tükrözi", és amely, amint ez a címébõl is megállapítható, nem is javaslat, hanem alternatív elképzelések bemutatása, döntéselõkészítéshez felhasználható háttéranyag.

Az itt bemutatottakból egyértelmûen következnek az alábbiak.

Nincs megvitatható és elfogadható kormányálláspont. Különösképpen nincs a szakmai szervek által ismert, megvitatott és jóváhagyott, az ország lakosságának bemutatott, általa ismert és elfogadott, az országgyûlés elé megvitatásra elõterjeszthetõ javaslat. Ezért

nincs mit megvitatni és különösképpen nincs mit elfogadni.

Az az elõször Bokros, Bauer, Csillag és Mihályi, majd csak Csillag és Mihályi, majd végül csak Mihályi által elõterjesztett elképzelés, hogy a magyar egészségügy reformja hevenyészett vázlatok alapján, megfelelõ elõkészítés nélkül, hónapok alatt – elõször 8, majd 18 hónap alatt – megoldható, végérvényesen megbukott. A politikai döntéshozóknak meg kell hozniuk az elkerülhetetlen döntést. Ezt a kérdést, kiérlelt és elfogadható, sõt akár elõterjeszthetõ javaslat hiányában, le kell venni a napirendrõl, és vissza kell utalni a döntéselõkészítés, a szakmai munka stádiumába.

Ezek megállapítás után lehet csak foglalkozni a részletekkel.

?Az egészségbiztosítás átalakításának és az egészségügyi reform továbbvitelének alapelvei" címû, 2006. május 4-i keltû és Draskovics Tibor által képviselt irat I. 16. jelû bekezdése a következõket írja:

?A fentieknek megfelelõ elõkészítõ munka nyomán a törvényjavaslat a nyáron benyújtható az Országgyûléshez és az õszi ülésszak kezdetekor megindulhat a tárgyalás. A javaslat kidolgozását és a bevezetés elõkészítését – tekintettel a feladat újszerû és egyetlen tárca kompetenciájába sem illõ jellegére – összkormányzati projektként, erre a feladatra létrehozott csapattal kell elvégezni."

Ez az irat nem tekinthetõ másnak, mint a csõd beismerésének. Megerõsíti, hogy

nincs mit megvitatni és különösképpen nincs mit elfogadni.

Az irat más megállapításai azonban elfogadhatatlanok:

§           semmi sem bizonyítja, hogy a törvényjavaslat a nyáron benyújtható;

§           semmi sem bizonyítja, hogy az õszi ülésszak kezdetékor megindulhat a tárgyalás;

§           való igaz, hogy feladat egyetlen tárca kompetenciájába sem illik; de

§           elfogadhatatlan, hogy ez csupán összkormányzati projekt legyen:

§           az elõkészítésbe be kell vonni a szakmai és érdekképviseleti szerveket;

§           a reformhoz meg kell szerezni a társadalom nagy többségének támogatását.

?Az egészségügy finanszírozási modelljének alternatívái" címû, kelet nélküli és feltehetõleg Mihályi Péter által képviselt irat a függelékek elõtti utolsó, 65. oldal utolsó bekezdésében a következõket írja:

?Az Egészségbiztosítókról szóló törvényt az Országgyûlésnek lehetõleg 2007. június 30-ig el kell fogadnia, annak érdekében, hogy maradjon idõ az esetleges AB-kontrollra, ha a köztársasági elnök erre igényt tart. Egy ilyen kedvezõ esetben a piacra belépõ új biztosítók 2008. január 1-tõl kezdhetik a tagtoborzást, 2008. július 1-tõl pedig a tényleges mûködést is."

Ez az irat nem tekinthetõ másnak, mint kísérletnek a csõd tagadására. Ezt az iratot a Draskovics Tibor által képviselt irat fölülírja, és hatályon kívül helyezi. Nyilvánvaló ugyanis, hogy

nincs mit megvitatni és különösképpen nincs mit elfogadni:

§           nincs olyan javaslat, amelyet az Országgyûlés 2007. június 30-ig elfogadhatna, ezért

§           az új biztosítók 2008. január 1-tõl nem kezdhetik meg a tagtoborzást, és

§           2008. július 1-tõl nem kezdhetik meg a tényleges mûködést.

Megismételve és összefoglalva a már leírtakat,álláspont6unk szerint,

§           a reform elõkészítése összkormányzati feladat:

§           elõkészítésébe be kell vonni a szakmai és érdekképviseleti szerveket;

§           elfogadásához meg kell szerezni a társadalom nagy többségének támogatását;

§           el kell utasítani azt az elképzelést, hogy az elõkészítetlen és a társadalom nagy többsége által elutasított elképzeléseket rá lehet erõszakolni a társadalomra.

Az elõadás a MÁV kórházban tartott Szolidaritás jövõje tárdalombiztosítással foglalkozó konferencián hangzott el.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük