Szerb Matica kiállítás az Újvárosházán.

  A Szerb Matica Pestről Újvidékre való átköltözésének 150. évfordulója alkalmából ünnepi kiállítást rendeztek a Váci utcai Újvárosházán. A tárlaton elhelyezett tablókon, portrék és dokumentumok szemléltetésével, és (nagyon sok) olvasással megismerhetjük az intézmény történetét, meghatározó személyiségeit. Az ünnepélyes megnyitón szerb népviseletben kenyérrel és sóval fogadták a vendégeket.  

A Szerb Matica – Matica srpska a szerb nép legrégibb közművelődési, népművelői és tudományos intézménye, amely 1826-ban Pesten alakult és azóta folyamatosan tevékenykedik. Alapítóinak szándéka az volt, hogy a több évszázados török elnyomás után felszabadult szerb népet újból bekapcsolják az európai folyamatokba.

A Matica alapvető célkitűzése a szerb kultúra európai megismertetése és a szerb nép szellemi felemelkedése volt. Ennek jegyében alakult gazdag kiadói tevékenysége is, amelynek az alapját az 1824-ben indított, és napjainkban is megjelenő híres Letopis képezte, amelyet a legnagyobb múlttal rendelkező irodalmi folyóiratként tartanak számon a világon. A Szerb Matica a megalapítását követő évtizedekben több kiadványsorozatot indított, köztük közhasznú, népművelői szándékkal a Népkönyvek című könyvsorozatot is. A Maticában a XIX. század negyvenes éveiben teremtődtek meg a tudományos munkához szükséges feltételek. Akkor jött létre a könyvtára, amelynek állományát tudományágak szerint csoportosították, és kézirattára, amely a szerb nép történelmi múltjáról tanúskodik. Ez időben formálódott egységes egésszé a Szerb Panteon portrégyűjtemény is, amelyben írók, néptribünök, világhírű tudósok valamint kevésbé ismert polgárok arcképei kaptak helyet, akik adományaikkal támogatták a Szerb Matica népnevelői küldetését. E polgári támogatások révén vált a Matica korának egyik leggazdagabb alapítványi intézményévé Magyarországon. Támogatásával keltek életre azok a jelentős vállalkozások és tervek, amelyek a szerb nyelv normáinak kidolgozását és a különböző tudományágak fejlesztését szorgalmazták. A Matica gondot viselt a tehetséges diákok és egyetemisták iskoláztatásáról is, akik a felnövekvő szerb értelmiség alapját képezték.

A Szerb Maticát 1864-ben a pesti Tökölyánumból átköltöztették az újvidéki Platoneumba. Ettől kezdve Újvidéket Szerb Athénnek nevezik. Ennek a megnevezésnek az alapját a Szerb Matica köré tömörülő szerb értelmiségiek munkássága jelentette. Ők koruk legiskolázottabb és legműveltebb emberei közé tartoztak.

A Szerb Maticának ma 2000 munkatársa van, akik hét tudományos osztályon belül, számos projektumon dolgoznak. Munkáikat a Matica tíz szakfolyóiratában jelentetik meg, ezen kívül a szerb tudomány és művelődés olyan nagy jelentőségű műveinek elkészítésében vesznek részt, mint amilyen a Szerb enciklopédia, Szerb életrajzi lexikon, A szerb nyelv szótára és A szerb helyesírási szabályzat. A Szerb Matica Könyvtára (hivatalos nevén: Matica srpska Könyvtára) több mint 3 500 000 publikációval rendelkezik, a Szerb Matica Képtárának gazdag gyűjteménye pedig a XVIII-XX századi szerb festészet remekeit foglalja magában. A Kiadói Központ az egykori Szerb Matica Kiadóvállalatának hagyományait folytatja. Ennek a kiadónak a könyveit Délkelet- Európában a jellegzetes MC iniciáléról ismerte az olvasóközönség. Ezek a különböző szakterületekről válogatott művek egy gondosan elvégzett tudományos munka eredményei.
A Szerb Matica minden évben számos díjat oszt ki a művelődés és a tudományos kutatások terén elért kimagasló eredményekért.

„A Szerb Matica működésének első szakaszában könyv- és folyóirat-kiadással, -terjesztéssel, irodalmi pályadíjak kitűzésével foglalkozott. A fordulópontot Sava Tekelija (Tököly-Popovics Száva) elnökké választása jelentette 1838-ban; ő közművelődési központtá, tudós társasággá igyekezett fejleszteni a Szerb Maticát, és a tehetséges szerb fiatalok tudományos képzésére az V. kerületi Veres Pálné utcában nevelőintézetet hozott létre, a Tökölyanumot."

Tököly-Popovics Száva az első szerb jogtudor, a Szerb Matica elnöke és védnöke

Arad, 1761. VIII. 17- Arad, 1842. IX. 21.

„Sava Popović Tekelija (Tököly Popovics Száva) híres nemesi családból származott. A Jovan nevű dédapja által vezetett szerb határőr alakulatok sokban hozzájárultak Savoyai Jenő 1697-es zentai győzelméhez a törökök felett. Apai nagybátyja, Petar Tekelija Nagy Katalin orosz cárnő neves tábornoka volt.

Tököly Száva, szülővárosában, Aradon szerb és latin nyelven szerezte alapműveltségét, majd Budán lett gimnazista. A gimnázium felsőbb osztályaiban filozófiát és rajzot is tanult, valamint retorikai órákat vett. Utána két évig a bécsi egyetemen folytatta tanulmányait, ahol jogot hallgatott, s közben a francia, olasz és a spanyol nyelv elsajátítására törekedett A természettudományi tárgyak iránt is nagy érdeklődést tanúsított, anatómiai, kémiai, botanikai és matematikai előadásokra járt, mindemellett még fuvolázni is tudott.

Jogi tanulmányait a pesti egyetemen fejezte be 1785-ben. A következő esztendőben, 25 éves korában ugyanazon a főiskolán meg is védte De causa et fine civitatis (Az állam létezésének oka és célja) című doktori értekezését, s így lett első szerb jogtudorrá. Értekezését latin nyelven írta, amelyen a francia enciklopédisták valamint a felvilágosodás eszméinek hatása érződött.

Tököly Száva tanulmányai befejeztével néhány évig állami hivatalt vállalt. Csanád vármegye segédjegyzője és a magyar udvari kancellária titkára volt. 1801-ben visszavonult az állami hivatalból, és csak magánügyekkel foglalkozott. Figyelemmel kísérte a szerbiai történéseket, támogatta a több évszázados török elnyomás ellen irányuló szerb felkelőket. 1805-ben lefordította Watson Rómaiak Spanyolországban című művét, amelynek az előszavában a szerb állam megújításának programját írta le. Követve a francia felvilágosodás eszméit aktívan részt vett a nép szellemi felemelkedésének elősegítésében. Úgy vélte, hogy egy erős, művelt társadalmi elitet kell létrehozni, amely képes lesz a szerb népet újból a modern európai fejlődésbe bekapcsolni. Ennek érdekében jövedelmének nagy részét szegény, de tehetséges diákok és egyetemisták iskoláztatására fordította.

Küldetése és jótékonysági tevékenysége nagyban egybeesett az 1826-ban, Pesten megalakított Matica srpska (Szerb Matica) célkitűzéseivel. A társaságot Jovan Hadžić (az újvidéki magisztrátus későbbi szenátora és az 1844-es Szerb Polgári Törvénykönyv írója) fiatal doktorjelölt, valamint Đorđe Stanković, Josif Milovuk, Jovan Demetrović, Gavrilo Bozitovac, Andrija Rozmirović és Petar Rajić jómódú üzletemberek alapították.

1838-ban Tököly Szávát választották a Matica elnökévé. Ez volt az újabb szerb történelem egyik legfontosabb eseménye. Tököly Száva szorgalmazta a Matica srpska tudományos társasággá válását. Gazdag könyvgyűjteménye lett a Matica srpska Könyvtárának alapállománya. Sokban hozzájárult a Szerb Panteon (portrék és más műalkotások gyűjteménye) létrehozásához, amely később a Matica srpska Képtárának és a Vajdasági Múzeumnak az alapja lett.

A szerb nép számára különösen fontos az 1838-ban Pesten létrehozott diákotthon, a Tökölyánum. (A Veres Pálné utca 17. alatti udvaron még megtalálható a Fellner Sándor által tervezett egykori klasszicista épület rossz állapotú homlokzati szoborcsoportja.)

Ebben a palotában volt a Matica srpska székhelye egészen 1864-ig. Sok szerb, leendő értelmiségi élt és tanult az alapítvány épületében. Egyikük feljegyzése szerint az idős, kék frakkos nemes „mindenről maga gondoskodott, ami a növendékek kényelmét szolgálta, még a szalmazsákokat is saját kezűleg tömte meg és varrta be – pedig akkor már közel nyolcvan éves volt…"

http://www.maticasrpska.org.rs

Lantai József