Szinopszis

Írtam egy szinopszist, filmötletet, hátha ráharap valamelyik amerikai stúdió és forgatókönyvet irat belőle.

Írtam egy szinopszist, filmötletet, hátha ráharap valamelyik amerikai stúdió és forgatókönyvet irat belőle.

   1941. június 20.-án a Harmadik. Birodalom alattvalói között elterjed az a rémhír, hogy az állami költségvetést finanszírozó Deutsche Bank a csőd szélén áll. Negyven millió betétes veszi ki aznap a megtakarított márkáit és a pénzintézet valóban tönkremegy. Nincs tovább miből fizetni, fenntartani a kormányapparátust, a Wehrmachtot, a Gestapót, az SS-rohamosztagokat. Bezárják az állami intézményeket, kényszerszabadságra küldik a vezetőket, beosztottakat, szakértőket, tábornokokat, diplomatákat, főtanácsadókat, propaganda irányítókat, fegyvergyárak alkalmazottait.

   Göring, a légierő főparancsnoka beront Hitler irodájába. Mein Führer! Gáz van! Két nap múlva kellene indítanunk a Barbarossa hadműveletet, a légierőé lenne a főszerep, de fizetés nélküli szabadságon vannak a pilótáim, nincs üzemanyag, mindenki otthon dekkol és várja a híreket, és persze a zsoldot, fizetést. .Ha két nap múlva nem támadjuk meg a Szovjetuniót, akkor a világuralmi törekvéseinknek annyi. Nincs Endlösung, nincs felsőbbrendű faj elmélet, semmi nincs.

   Figyelj, Hermann, először is, nem tudsz kopogni? Mit hisztériázol itt nekem? Biztos csak átmeneti pénzzavarról van szó, pár napon belül rendezem ezt a kínos ügyet. Ha a Kristályéjszakát meg tudtam rendezni, akkor ez a nyavalyás bank sem  tud rajtunk kifogni. De könyörgök vezérem, veti ellen a főmarsall, vegyünk fel hiteleket máshonnan, emeljük fel az adókat, kobozzuk el a gazdagok vagyonát, nem tudom mi tegyünk. Végtére is te vagy a főnök, állj a sarkadra!

   Pass auf, was ich sage Hermann! Engem te ne oktatgass ki, hogy ki vagyok és melyik sarkamra álljak. Te még nem ismersz engem a rossz oldalamról. Ne károgj itt nekem, mert megjárod, mint Ernst Röhm. Azt én is tudom, hogy a háborúhoz három dolog kell, nem kell engem figyelmeztetni. Maul halten! Abtreten!

   Három nap múlva Paulus tábornok, a 6. Hadsereg parancsnoka rejtjeles táviratot küld Keitel altábornagynak a vezérkari főnöknek. Herr Feldmarsall, stop. Itt állok megfürödve tankjaimmal, üzemanyag nélkül, stop. Katonáim Urlaubon vannak, holnapután nem tudok támadni, stop. Azonban válasz nem érkezik, a tábori posta alkalmazottai hazamentek.

   Bárdossy magyar miniszterelnök azonnal felfogja a helyzet komolyságát, nem hiába volt évekig követségi tanácsos Londonban, sőt, egy ideig Bukarestben is teljesített diplomáciai szolgálatot. Ha ezek nem mozdulnak, vélte, akkor lőttek Trianonnak. Felajánlom a Nemzeti Bank aranykészletét. Elrohant a német nagykövetségre vízumért. De egy kétméteres SS-őr nem engedi be. Sajnálom, Herr Ministerpräsident, von Erdmannsdorff nagykövet úr őexcellenciája valamennyi munkatársával együtt Berlinbe utazott a fizetésükért.

   A fizetésképtelenség később sem oldódik meg. Pedig a vezér és kancellár mindent megtesz. Később hűvösre fordul az idő, a meteorológusok kemény telet jövendölnek, kissé enyhül az európai háborús helyzet is. Senkinek nem akaródzik harcolni, esetleg megsebesülni, meghalni.

   Így marad el a sztálingrádi csata, a szövetségesek El Alamein-i győzelme, Werner von Braun Londont bombázó V1 rakétái, az invázió, a haláltáborok, Budapest és Berlin ostroma és sok minden más történelmi esemény.

   Kár, hogy a Harmadik Birodalom alattvalói nem ültek fel a rémhíreknek és nem rohamozták meg a bankfiókokat.

Láng Róbert