Szobalány

Mozikedvelő társaságban emlegettük Louis Bunuel híres filmjét, Egy szobalány naplóját, Jeanne Moreauval a főszerepben. Hazafelé menet eszembe jutott, hogy a szobalány foglalkozás, a szobalány szó eltűnőben van, talán már el is tűnt nyelvünkből.

  A szobalány mágnások, előkelő családok háztartásaiban a lakószobákat rendben tartó, a családtagokat, vendégeket kiszolgáló alkalmazottja volt. Sőt, a ház asszonyának, az úrnőnek bizalmasa és hozzá látogatók névjegyét ezüsttálcán behozó, a smink készítésnél közreműködő, személyes titkok tudója is.

  A cselédlány és a szobalány társadalmi státusza, jövedelme között akkora különbség volt, mint manapság egy középiskolai tanár és az oktatásügyi államtitkár között. Csak hogy néhány példát említsek, a szobalány nem mosogatott, nem pucolt zöldséget, nem takarította a mellékhelyiségeket, nem bíbelődött a kisgyerekekkel, nem vikszelt padlót. Kötelező öltözete volt a mindig ragyogóan tiszta és frissen vasalt ruha, csipkés fehér kötény, magas sarkú fekete körömcipő.

  Persze akadt köztük jó eszű és butácska is. A múlt század húszas éveiben az a történet járta, hogy báró Feilitsch hitvese szólt a szobalánynak: Erzsikém, hívd fel telefonon Badenben a Majestic szállodát és kérdezd meg, van-e a szobákban folyóvíz? Mire a csacsi szobalány ijedten felelte: Jézusmária, csak nem akar a méltóságos asszony horgászni?

  Egy szó, mint száz, a szobalány mára kiment a divatból. Kamasz unokától megkérdeztem: tudod, hogy ki a szobalány? Nevetett. Hát az a csaj,aki nem sokat teketóriázik, akivel szobára lehet menni. Meg kellett magyaráznom, hogy téved.

  Aki Drezdában jár, ne felejtse el a képtárban megnézni a világ leghíresebb szobalányát, aki éppen csokoládét szolgál fel  Jean Etienne Liotard festményén.

Láng Róbert