Tandíj

Élete utolsó éveiben VIII. Henrik egyre elégedetlenebb és idegesebb lett. Kínozta a köszvény, a portréját festő Holbein lehagyta vásznáról a térdszalagrendet és még egy komolyabb csatát sem nyert a guingegatei kisebb csetepatét nem számítva. Miután házassági konfliktusait Aragóniai Katalinnal, Boleyn Annával, Howard Katalinnal és Clevei Annával elsimította, Morus és Cromwell kancellárokat, valamint Fisher rochesteri püspököt móresre tanította, rájött arra, hogy a kivégzéseken kívül valami maradandót is kellene hagyni az utókorra. Ezért utasítást adott Oxford és Cambridge egyetemén a tandíj bevezetésére.

Élete utolsó éveiben VIII. Henrik egyre elégedetlenebb és idegesebb lett. Kínozta a köszvény, a portréját festő Holbein lehagyta vásznáról a térdszalagrendet és még egy komolyabb csatát sem nyert a guingegatei kisebb csetepatét nem számítva. Miután házassági konfliktusait Aragóniai Katalinnal, Boleyn Annával, Howard Katalinnal és Clevei Annával elsimította, Morus és Cromwell kancellárokat, valamint Fisher rochesteri püspököt móresre tanította, rájött arra, hogy a kivégzéseken kívül valami maradandót is kellene hagyni az utókorra. Ezért utasítást adott Oxford és Cambridge egyetemén a tandíj bevezetésére.

   Wolsey bíboros tanácsára  és a hallgatói önkormányzatokkal konzultálva ezt oly módon oldotta meg, hogy a kiválóan tanuló növendékek nem fizettek semmit, a rossz tanulóknak pedig tetemes összegekkel kellett gyarapítaniuk a kasszát. A rendszer bevezetése mindenkit elégedetté tett, elsősorban a professzorokat, mert a bölcs uralkodó a pénzt az utolsó pennyig a tanintézeteknél hagyta.

   Itt kezdődtek a bajok, amelyekre senki sem számított. Az University of Oxford nebulói egytől egyig lusták, hanyagok, üresfejűek voltak, elfogadhatatlan dolgozatokat írtak, éppen hogy csak átcsúsztak a vizsgákon. Ahogy az egyik professzor megjegyezte, ezek csak arra használják a fejüket, hogy tudják hová húzni a sapkájukat. Horribilis tandíjat kellett fizetniük. A  tanintézet kasszájába ömlött a rengeteg pénz, mint az őszi eső Albionban,  a professzorok fizetései meghaladták a földbirtokos arisztokraták jövedelmét. Kacsalábon forgó, márványdíszítésű épületeket húztak fel, gazdagon felszerelték a műhelyeket, laboratóriumokat, kutatóhelyeket.

   Az University of Cambridge hallgatói viszont egytől-egyig szorgalmas, éles eszű, kiváló képességű fiatalok voltak Sokan közülük középiskolás korukban rendre nyerték a tanulmányi versenyeket, diákolimpiákat, tudományos folyóiratokban publikáltak. Beszélték, hogy néhány másodévest a Brit Királyi Akadémia levelező tagjává választott, bár ez a hír később kacsának bizonyult. Az egyetem viszont elszegényedett, a professzorok minimálbérért dolgoztak és foltozott ruhákban jártak. Egyik újság interjút készített a két egyetem rektorával, a bárdolatlan riporter Koldus és királyfi címmel jelentette meg írását.

   Ezt a problémát a professzoroknak, egyetemi hallgatóknak, társadalomtudósoknak, oktatáspszichológusoknak, pénzügykutatóknak azóta sem sikerült megoldaniuk.

Láng Róbert