Thomas Hampson a Müpában

Thomas Hampson a világ legjelentősebb koncerttermeinek és operaházainak vendégművészeként a legismertebb énekesekkel, karmesterekkel és zenekarokkal dolgozik. Rendkívül gazdag repertoárral rendelkezik, operaszerepei mellett a dalirodalom – elsősorban Schumann, Mahler és Wolf műveinek – egyik legavatottabb tolmácsolójaként is számon tartja a zenei világ.

Thomas Hampson a világ legjelentősebb koncerttermeinek és operaházainak vendégművészeként a legismertebb énekesekkel, karmesterekkel és zenekarokkal dolgozik. Rendkívül gazdag repertoárral rendelkezik, operaszerepei mellett a dalirodalom – elsősorban Schumann, Mahler és Wolf műveinek – egyik legavatottabb tolmácsolójaként is számon tartja a zenei világ.

2014. november 25-én Mahler Gyermekgyászdalait szólaltatja meg Thomas Hampson csodálatos baritonjával, vezényel Héja Domonkos.

A program:

MAHLER – X. szimfónia

Mahler tragikus előérzetektől gyötörve számolt azzal, hogy élete a IX. szimfóniával véget ér. „A X. szimfónia alapérzése a halál bizonyossága, a halál fájdalma, a halál kigúnyolása…" – írja Mahler özvegye a szimfónia fennmaradt vázlatainak előszavában, amely facsimile-kiadvány formájában jelent meg 1924-ben. Ebben az évben mutatták be a Bécsi Filharmonikusok a mű Adagio és Scherzo tételeit. Ez utóbbin Ernst Krenek végezte el a szükséges kiegészítéseket. Az öt tételre tervezett szimfónia hatalmas Adagiója méltán képviseli alkotóját, annak áradó szenvedélyét, pátoszát, igazi romantikus líráját. Akkor is megindító vallomás erejével hat, ha nem ismerjük a megrázó szavakat, amelyeket Mahler a vázlatok közé írt és amelyekkel egész életművétől búcsúzott: „Isten veled hárfám!"

(Pándi Marianne: Koncertkalauz)

MAHLER – Gyermekgyászdalok

Thomas Hampson

SCHUBERT – Befejezetlen szimfónia D.759

A „Befejezetlen" néven ismert, tévesen nyolcadiknak számozott szimfónia komponálását Schubert 1822 októberében kezdte meg. Az elkallódott kéziratot csak évekkel a zeneszerző halála után fedezték fel, 1865-ben, akkor hangzott fel első ízben a bécsi közönség előtt a csonkán maradt mű. „Befejezetlen" mivolta a Schubert-kutatók körében sok vitára adott alkalmat, mert a reánk maradt vázlatok arra utalnak, hogy a zeneszerző nem kéttételesnek tervezte a szimfóniát. A harmadik tételt azonban nem fejezte be Schubert, tehát vélhetően nem érezte fontosnak, hogy lekerekítse mindazt, amit az első két tétellel kifejezett. A szimfónia nagy népszerűsége megerősíti Schubert igazát: ha terjedelme és felépítése nem is felel meg a műfaj klasszikus követelményeinek, a két tétel hangulata egységes, szerkesztése világos, és a hallgatóban nem kelti a befejezetlen művek okozta hiányérzetet.

Az első tétel legelején drámai összecsapás zajlik le, s ez a harc a kidolgozás során heves erővel folytatódik, nem csitulva a szonátatétel visszatérésében sem, ahol kétségbeesés és vigasztalás kettőzött intenzitással méri össze erejét. A végső szó mégis a bánaté. A második tétel azonban levegős-derűs hangulatba enyhül. Megkönnyebbülést hoz a kamarazene-szerűen áttört hangszerelés és a melodika nyugtató, édes-bús ringatása. A kibontakozás szenvedélyes lendülete azonban nemegyszer visszaidézi az első tétel tragikus mottóját. A tétel kicsengése ennek ellenére megnyugtató, érzelmes emlékezés és könnyes mosoly.

(Pándi Marianne: Koncertkalauz)

2014. november 25. kedd 19:30

Művészetek Palotája

Közreműködik: Thomas Hampson

Vezényel: Héja Domonkos

http://hu.concertobudapest.hu/

Lantai József