Titkosítás

Szomorú tény, hogy 100 évvel ezelőtt indult meg az első világháború legnagyobb hadművelete, az isonzói csata. Radó Sámuel a Magyar Távirati Iroda vezetője próbálta csűrni-csavarni az eseményt, olyan jelentéseket szerkesztett, hogy csapataink rugalmasan elszakadtak az arcvonaltól, tervszerűen más harcálláspontokat foglaltak el, egy lépést tettek hátra, hogy aztán két lépést tegyenek előre. Minden hiába, a Központi Hatalmakhoz csatlakozó magyar hadsereg elveszítette a csatát.

Szomorú tény, hogy 100 évvel ezelőtt indult meg az első világháború legnagyobb hadművelete, az isonzói csata. Radó Sámuel a Magyar Távirati Iroda vezetője próbálta csűrni-csavarni az eseményt, olyan jelentéseket szerkesztett, hogy csapataink rugalmasan elszakadtak az arcvonaltól, tervszerűen más harcálláspontokat foglaltak el, egy lépést tettek hátra, hogy aztán két lépést tegyenek előre. Minden hiába, a Központi Hatalmakhoz csatlakozó magyar hadsereg elveszítette a csatát.

   A kudarc felbosszantotta a nyolcvanhat éves és már betegeskedő II. Ferenc József osztrák császárt és magyar királyt, aki parlamenti vizsgálóbizottság felállítását rendelte el a kudarc okainak tisztázására. Gróf Tisza István miniszterelnök a bizottság élére Balogh Jenő igazságügyi minisztert, a Nemzeti Munkapárt elnökét nevezte ki. A jelentés el is készült, de ekkor már IV. Károly volt a császár és király a Monarchiában. Az uralkodói tapasztalattal még nem rendelkező Károly nem tudott mit kezdeni a jelentéssel, „Für alle Fälle!" felkiáltással 100 évre titkosította.

   A 100 év a mai napon lejárt. Az illetékes hatóságok engedélyezték a jelentés nyilvánosságra hozatalát. Elsőként nekem volt szerencsém kézbe venni a megsárgult papírost.

   „Jelentem Felségednek, hogy a kudarc oka hadseregünk utánpótlásában keresendő. Nem volt elég fegyver, lőszer, szekér, élelmiszer, az elrongyolódott helyett megfelelő ruházat, bakancs. Ezenfelül a magyar tartományban belpolitikai egyenetlenségek ütötték fel a fejüket és ez demoralizárólag hatott a katonákra.

   Például kétségbe vonják a császárság és királyság egyedül üdvözítő voltát és  – sit venia verbo –  köztársaságot akarnak. Továbbá szidják Felséged k. und k. édesanyját, a mi drága Zita királynénkat, hogy már két és fél éve folyik a világháború és nem látni az alagút végét. Azt is pusmogják, hogy ha ez így megy tovább, a többi csatát is elveszítjük és akkor a Monarchiának annyi.

   Maradok Felséged őszinte híve: Balogh Jenő miniszter, a dunántúli református kerület főgondnoka."

   Tudomásom szerint  az isonzói csata hőseinek utódai köszönetünket fejezték ki néhai Balogh Jenőnek, hogy megismerhették dédapáik és ükapáik életének nehéz napjait.

Láng Róbert