Történelem alulnézetben

A potsdami Cecilienhof-kastély ma idegenforgalmi látványosság. A második világháború végén Berlin és környéke romokban hevert. Kivételt képezett a Cecilienhof. A helyiek szerint a Szövetségesek még a harcok idején elhatározták, hogy Németország feltétel nélküli kapitulációja után ott tartják majd a békekonferenciát, ezért hagyták épségben.

A Potsdami Konferencián Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke, Sztálin generalisszimusz és Klement Attlee brit miniszterelnök 1945 augusztus 2-án aláírta az egyezményt, ezzel kijelölte Európa új határait. Ekkor lett a többi között Königsbergből Kalinyingrád, Lembergből Lvov, Danzigból Gdansk, Beregszászból Beregovo, Breslauból Wroclaw.

Igen ám! De Magyarországon április 4-én már véget ért a háború. A két időpont között hatalmi vákuum keletkezett. A szovjet csapatok (akkor még Vörös Hadseregnek hívták) uralták a helyzetet, de nem volt biztos, hogy Magyarország melyik zónához tartozik majd. Nem volt közigazgatás, törvényhozás, nem volt hazánknak államfője. Csak 1945 november 4.én tartották meg az első szabad választást. A hatalmi vákuum a lakosságnak fel sem tűnt, hiszen vezetékes víz, áramszolgáltatás, tömegközlekedés, élelmiszer sem volt, csak romok.

Az ideiglenes helyzetben a szovjet katonákon kívül megjelentek Budapesten amerikai és angol katonák is. Ilyen csodát sem láttunk még.

Az amerikai kontingenst a Budapesten a Múzeum körút és Kossuth Lajos utca kereszteződésénél lévő Astoria Hotelban szállásolták el. A szállodával szemben megnyílt a Tommy Bár. (Az amerikai közlegényeket Tommyknak hívták Európa-szerte.) A belső helyiségben nagy felirat rossz magyarsággal: „Étel-ital, várom a Tommyban.”

Pengővel nem lehetett fizetni, csak dollárral. De az amerikai katonák szívesen vásároltak ékszert, ezüstpénzt, magyar népviseletbe öltöztetett babát, emléktárgyakat. Így ismerhette meg néhány kiváltságos honfitársunk a Chesterfield és Camel cigarettát, a Hershey’s Tropical csokoládét, a Wrigley’s rágógumit, a Palmolive szappant és a kokakólát, amelyről azt hittük szeszesital.

Aztán lassan, nagyon lassan visszatért az élet, például az Erzsébet híd felépítésére közel húsz évet kellett várni és ma is találhatók még hatástalanításra váró bombák, aknák, lőszerek.

***