„Urbi et orbi” – XVI. Benedek karácsonyi üzenete

Isten kegyelme megjelent. Íme ezért a fény ünnepe karácsony. Nem teljes fény, amely nappal mindent beborít, hanem születő fény, amely meggyullad éjszaka és szétárad a mindenség egy határozott pontjából kiindulva, a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek világra jött. Valójában Ő maga a fény, amely szétárad, miként a karácsonyt ábrázoló sok képen látjuk. Ő a világosság, amely megtöri a homályt, szétoszlatja a sötétséget, és lehetővé teszi, hogy megértsük létezésünk és a történelem értelmét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló felhívás, hogy nyissuk meg a szívünket és lelkünket az élet misztériumának. Találkozás a halhatatlan élettel, amely halandó lett karácsony misztikus eseményében. Ezt a jelenetet itt a Szent Péter téren is csodálhatjuk, miként számtalan templomban és kápolnában az egész világon, és minden házban, ahol imádják Jézus nevét.

Isten kegyelme megjelent minden embernek. Igen Jézus, az Üdvözítő Isten arca nemcsak keveseknek, néhánynak jelent meg, hanem minden embernek. Igaz,a szegényes betlehemi hajlékban kevés személy találkozott vele, de Ő mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távoliakért, hívőkért és nem hívőkért…mindenkiért. A természetfeletti kegyelmet Isten minden teremtménynek szánta. De szükség van arra, hogy az ember befogadja azt, hogy kimondja igenjét, miként Mária, hogy a szívet megvilágítsa az isteni fénynek egy sugara. Azon az éjszakán a megtestesült Igét befogadta Mária és József, akik szeretettel várták, és a pásztorok, akik nyájukat őrizve virrasztottak. Kis közösség fogadta és imádta tehát a Gyermek Jézust, kis közösség, amely az egyházat és minden jóakaratú embert képviseli. Ma is azok, akik várják és keresik Őt, találkozhatnak Istennel, aki szeretetből testvérünk lett, akik szívükkel feléje fordulnak, vágyakoznak arra, hogy megismerjék arcát és siettessék Országa eljövetelét. Jézus maga mondja majd prédikációjában: a lélekben szegények, a szomorúak, a szelídek, az igazságosságot éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a béke munkálói, az igazságosságért üldözöttek ismerik fel Jézusban Isten arcát, és miként a betlehemi pásztorok távoznak szívükben megújulva a szeretetétől kapott örömmel.

Testvéreim, akik hallgattok, minden embernek szánta Isten a reménység örömhírét, amely a karácsonyi üzenet középpontja. Mindenkiért született Jézus, és miként Betlehemben Mária felajánlotta Őt a pásztoroknak, ezen a napon az egyház is bemutatja őt az egész emberiségnek, hogy minden személy és minden emberi helyzet megtapasztalhassa Isten üdvözítő kegyelmének hatalmát, amely egyedül képes átalakítani a rosszat jóvá, amely egyedül képes megváltoztatni és a béke oázisává alakítani az emberi szívet.

Meg tudják tapasztalni Isten üdvözítő kegyelmének hatalmát azok a népek, amelyek még sötétségben és a halál árnyékában élnek. Betlehem isteni fénye áradjon ki a Szentföldre, ahol úgy tűnik a látóhatár elsötétül az izraeliek és a palesztinok számára, – áradjon szét e fény Libanonban, Irakban és mindenütt Közel-Keleten. Tegye termékennyé azok erőfeszítéseit, akik nem adják meg magukat az összeütközés és erőszak perverz logikájának, hanem inkább a párbeszéd és a tárgyalás útját választják, hogy feloldják az egyes országok belső feszültségeit, és igazságos, tartós megoldásokat találjanak a régiókat gyötrő konfliktusokra.

Erre a Fényre áhítoznak az afrikai Zimbabwe lakói, akik hosszú idő óta a politikai és társadalmi krízis szorítójában szenvednek, miként a Kongói Demokratikus Köztársaság lakói, különösen is Kivu meggyötört vidékén, továbbá a szudáni Darfur és Szomália népei, akik a biztonság és a béke hiányának tragikus következményei miatt végeláthatatlan szenvedést viselnek el. E karácsonyi Fényt várják ezeknek az országoknak a gyermekei és minden nehézségekkel küzdő ország gyermekei, hogy adják vissza jövőbe vetett reményüket.

Ahol az emberi személy méltóságát és jogait lábbal tapossák, ahol a személyek és csoportok önzése kerekedik a közjó fölé, ahol beletörődnek a testvérgyilkos gyűlöletbe és az ember ember általi kizsákmányolásába, ahol kérlelhetetlen harcok osztják meg a csoportokat és etnikumokat és szétzilálják az együttélést, ahol a terrorizmus folytatja csapásait, ahol hiányzik az élet fenntartásához szükséges élelem, ahol szorongva tekintenek az egyre bizonytalanabb jövőbe még a jóléti nemzetekben is, ott ragyogjon fel karácsony fénye és bátorítson mindenkit, hogy vegye ki részét az igazi szolidaritásból. Ha mindenki csak a saját érdekeire gondol, a világ csak pusztulása felé tarthat.

Kedves testvéreim, ma megjelent üdvözítő Istenünk kegyelme, ebben a mi világunkban, amelyben lehetőségek és gyengeségek, haladás és válság, reménység és szorongás tapasztalható. Ma felragyog Jézus Krisztus világossága, a Magasságbeli Fiáé és Szűz Mária Fiáé. Aki „Isten az Istentől, világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből." Imádjuk Őt ma a föld minden részén, Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve. Imádjuk csendben miközben Ő, a csecsemő ezt mondja vigasztalásunkra: Ne féljetek, „Én Isten vagyok, és nincsen más" (Iz 45, 22). Jöjjetek hozzám férfiak és nők, népek és nemzetek, jöjjetek hozzám, ne féljetek. Azért jöttem, hogy elhozzam nektek az Atya szeretetét, hogy megmutassam a béke útját.