Utazás a BTK körül

 Igazán nincs kedvem a Büntető Törvénykönyvünket átírni. De felháborít, amikor tizenéves suhancok súlyos bűncselekményt követnek el, komolyabb következmények nélkül. Mert fiatalkorúak.

 Igazán nincs kedvem a Büntető Törvénykönyvünket átírni. De felháborít, amikor tizenéves suhancok súlyos bűncselekményt követnek el, komolyabb következmények nélkül. Mert fiatalkorúak. Akkor is ha száznyolcvan  centi magasak, hetvenöt kilót nyomnak és akkora pofonokat osztogatnak, hogy az áldozatnak eltörik az állkapcsa. Mindez onnan jutott eszembe, hogy Amerikában élő barátom ellátogatott hozzánk és beszélt egyet-mást az ottani BTK-ról. Egyes államokban a súlyos bűncselekmény elkövetői koruktól függetlenül felnőttként állnak a törvényszék elé. Ha fegyveres rablással, kábítószer terjesztéssel, vagy emberölés kísérletével vádolják őket. Még pedig azon az alapon, hogy ha az ilyen súlyú cselekmények elkövetéséhez elég érettek, akkor tettük következményeit is felnőttként kell vállalniuk. Talán nem kellene élből elutasítani a BTK hasonló értelmezését.

*

   A gyanúsított hallgat, a vádlott nem emlékszik semmire, az elítélt nyilatkozik a rádiónak, televíziónak, sajtónak. Könyvet ír. Ártatlan vagyok, becsaptak, kisemmiztek, nem tehetek semmiről, rám kenték az egészet. Az igazi bűnösök szabadlábon élik a világukat. A szomszédom sokkal nagyobb bűnt követett el, mégis kevesebbet kapott és azt is felfüggesztve. A bíróság téved. Az ügyészség téved. A rendőrség téved. Ezért nem vallottam magam bűnösnek. Mégis végrehajtandó szabadságvesztést kaptam. Ez a demokrácia? Nincs igazság a földön! Börtöneink tele vannak ártatlanokkal. Csak azt az egyet szeretném tudni, ki követi el akkor az évi négyszázezer bűncselekményt?  Erről mit mond a BTK?

*

   A csődbe ment vállalkozó története a következő. Tíz évvel ezelőtt alapított egy káeftét  húsz százalék tulajdonrésszel. Negyven-negyven százalékot két kiskorú lányára íratott, így szeretett volna gondoskodni jövőjükről. Ügyvezetőként szépen fejlesztette a céget, új telephelyek, épületek, járművek, értékes gépek, és így tovább. Aztán megromlott a házassága, megcsalta a felesége elváltak. A gyerekek az anyjukhoz húztak, meg lehet őket érteni. Az elmúlt évben lettek nagykorúak. Összehívtak egy közgyűlést, leváltottak apjukat, ők voltak a többségi tulajdonosok, megtehették. Az új ügyvezető a volt feleség éppen aktuális barátja lett. Majd lassan eladogattak mindent. Az ingatlanokat, járműveket, gépeket, árukészletet. A vállalkozó egy csődbe ment cég húsz százalékának a tulajdonosa lett. Földönfutó. Hogy mi ebből a tanulság? Nem szabad kiskorúakra íratni vagyontárgyakat, ingatlant? Nem tudom. Nincs a BTK-ban az ilyen esetre valami rendelkezés?  

 *

   Megnyugvással vettem tudomásul, hogy nemcsak nálunk vannak furcsaságok az első- és a másodfokú ítéletek között. Mintha kétféle BTK létezne. Másutt is előfordul ilyesmi. Emlékeztetnék arra, hogy Giulio Andreotti hétszeres olasz exminiszterelnököt egy maffia elleni perben az elsőfokú bíróság felmentette, majd az olasz Legfelsőbb Bíróság  huszonnégy évi börtönre ítélte. Úgy látszik Itáliában is kétféle BTK van. Egy szigorúbb, egy enyhébb. Egy a városi bíróságoknak, egy a Legfelsőbb Bíróságnak. Annyi mindent megéltünk már. Lehet hogy még megéljük a kétféle BTK összevonását is?

Láng Róbert