Fővárosunk legszebb sugárútja, az Andrássy út egyik patinás lakóépületében, közel az Operaházhoz, lakott egy tudós, dr. Soós Imre. Különleges egyéniség. Művészettörténész, műkedvelő a szó legnemesebb értelmében. A képzőművészeti alkotások, művek kedvelője, szerelmese. Barátai és tisztelői közé tartoztam. Minden találkozásunk élmény volt, sokat tanultam tőle.

Fővárosunk legszebb sugárútja, az Andrássy út egyik patinás lakóépületében, közel az Operaházhoz, lakott egy tudós, dr. Soós Imre. Különleges egyéniség. Művészettörténész, műkedvelő a szó legnemesebb értelmében. A képzőművészeti alkotások, művek kedvelője, szerelmese. Barátai és tisztelői közé tartoztam. Minden találkozásunk élmény volt, sokat tanultam tőle.

   Nem művészettörténész szakon végzett.  Huszonéves korban még fontos, hogy milyen „szakon végez" valaki. De utána már csak az számít, mivel foglalkozik, mit gyűjtött be tudásból, tapasztalatból, rendszerező képességből, emberi kapcsolatokból és milyen eredményeket tud felmutatni. Ő minden ilyen erénnyel rendelkezett. Jóllehet polgári foglalkozása szerint pénzügyi jogászként dolgozott.

   A Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskola tanszékvezetője, dr. Horváth Iván felfigyelt arra, hogy a műszaki tárgyakat oktató tanárok és diákjaik többségénél nincs meg az érdeklődés a művészetek iránt. Ezért létrehozta a Művészetbarát Kört, ahol vetített képes előadások hangzottak el múzeumokról, egy-egy festőművész, szobrász, grafikus életéről, alkotásairól. Kiváló minőségű diavetítő és epidiaszkóp is volt az iskolában, így nemcsak diafelvételeket, hanem papírképeket, levelezőlap reprodukciókat, térképet, könyvlapokat is ki lehetett vetíteni. Így plasztikusabbá váltak az előadások. Ott ismertem meg az egyik előadót, Imrét. Hol volt akkor még a számítógép, amelynek segítségével pillanatok alatt betekinthetünk a világ híres múzeumaiba?

   Imre szerényen Van Gogh rajongónak vallotta magát, igazából neves Van Gogh kutató volt. Egész szabadidejét a Van Gogh-i életmű tanulmányozásának szentelte. Előadásai mindenki lenyűgöztek. Hihetetlen mennyiségű gyűjteménye volt a posztimpresszionista festőóriásról szóló könyvekből, újságcikkekből, festményei reprodukciójából, másolatok levelezéséből, dokumentumokból, kiállítási katalógusokból. Kapcsolatot tartott a többi között az amszterdami Van Gogh Múzeummal, a párizsi Louvreval, a frankfurti Städelsches Instituttal. A festőről szóló könyvek, cikkek szerzői felkeresték tanácsát kérve.

   Van Gogh-ot ábrázoló kisplasztikákat gyűjtött, számos írása jelent meg  kisplasztikákat készítő szobrász-művészekről. 

   Nem csak szerette a művészetet, hanem segített is a művészeken. Például Czimra Gyulán, azon a fel nem fedezett festőn, aki nem haladt a kötelező sodrásban, ezért nehéz életútja volt. Ma már iskolát neveztek el róla. Imre nyitotta meg a kiállítását 1964-ben és ő mondott búcsúbeszédet ravatalánál 1966-ban. A művész alkotásai neves múzeumok kiállítási tárgyai. A galériák szívesen bocsátják árverésre értékes műveit.

   Említést kell tennem még az Építők Műszaki Klubjának keretében működő  Művészetbarát Körről, amelynek tudós barátom volt az alapító tagja és megszűnéséig a titkára. Számos kiállítást rendezett elsősorban olyan festők alkotásaiból, akik annak idején, a három T-rendszerben (Tiltás, Tűrés, Támogatás) az első kategóriába tartoztak. Az egyéni vagy csoportos kiállításokat sok százan tekinthették meg,

   A 2007-es budapesti Van Gogh kiállítás több mint fél millió honfitársunk életre szóló élménye volt. Az időszakos kiállítás gyönyörű, 538-oldalas katalógus könyve hetedik oldalán a következő szövegrész található:

„A katalógus szerkesztője és a kiállítás szervezői köszönetet mondanak nélkülözhetetlen segítségükért az alábbiaknak:  ……..Dr. Soós Imre……"

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük