Vándorfény Dél-Budán
3 perc olvasás
A művészeteknél, a művek megítélésénél szubjektívebb műfaj aligha van. Az, hogy kinek mi tetszik, az nehezen meghatározható, és a egy festmény esztétikai értéke így egészen biztosan egyénenként változó. A társadalmi hatások természetesen ebben is utol érhetőek, de ez utóbbiak sokkal inkább a műkincs-piacon keresztül hatnak. Annak ellenére, hogy joggal mondhatjuk, a piaci érték sem független az esztétikai megítéléstől.
A művészeteknél, a művek megítélésénél szubjektívebb műfaj aligha van. Az, hogy kinek mi tetszik, az nehezen meghatározható, és a egy festmény esztétikai értéke így egészen biztosan egyénenként változó. A társadalmi hatások természetesen ebben is utol érhetőek, de ez utóbbiak sokkal inkább a műkincs-piacon keresztül hatnak. Annak ellenére, hogy joggal mondhatjuk, a piaci érték sem független az esztétikai megítéléstől.
Azért a gyakorlat mégis azt mutatja, hogy a nagy nevek igencsak középszerű képei jóval magasabb áron cserélnek gazdát, mint a kevésbé ismert művészek olyan képei, melyet bárki örömmel tenne ki szobája falára. abba pedig belegondolni is rémes, hogy mi lenne a sorsa egy gombolyaggal játszó cicát ábrázoló képnek, ha a sarkában Leonardo da Vinci szignója lenne. S milyen lelkesen zsűrizné a semmibe a szakértő sereg, ha nem Leonardo jegyezné.
Szerencsére ez megmaradhat a gondolatkísérlet szintjén, mivel ilyen képet a nagy művész a festészettudomány szerint nem festett. Pár kép alapján azonban mégis motozhatnak hasonló kérdések, ha a kortárs festészetet bemutató tárlatokon járunk. Így esett ez 2009. április 26.-án is e sorok írójával, amikor a Vándorfény Galéria kiállítását látogatta meg Dél-Budán egy iskolában. Mely ötlet különben szimpatikus, hiszen a kortárs festészet, és általában is a kortárs művészet az, amely a lakótelepek átlagos családjai számára is az esetleg még megfizethető kategóriát képezik. Ha tényleg igény mutatkozik az eredeti műalkotások birtoklására.
Márpedig választék az volt. Ezúttal festészetből. Meglehetősen sok stílusirányzat felfedezhető volt a kiállított és megvásárolható képek között. Volt kép, mely inkább Csontváry stílusát idézte, és puszta-ötöst is láthatott friss megvalósításban az, aki arra járt. Az előbbiek fényében annak megítélése, hogy ezek az esetenként inkább stíluskísérletek kinek mennyire tetszenek, aligha dönthető el egy tudósítás keretében. S nem is lehet célja senkinek. De kár is lenne, hiszen akár ezekről a képek, akár másokról van szó, a személyre szabott esztétikai élmény bőven elég ahhoz, hogy a képeket élvezze a látogató. Legyen szó az említett képekről éppen úgy, mint Kocsis Lénárd kismacskájáról, Szász Endre László mesevilágot idéző képeiről, Gulyás László Éjjeli látogató-járól, vagy Végvári Tamás sajátos képi világáról, például a Tűzmadár-ról. Melyek csak kiragadott példák abból a kollekcióból, mely bemutatkozott az iskolában. S a galéria teljes kollekciójából.
Simay Endre István
A galéria honlapja: http://www.vandorfeny.hu/