Városligeti vendéglők

A budapesti Városliget, 1845. Rudolf von Alt kőnyomata Ujjé. a Ligetben nagyszerű! Zerkovitz örökzöld slágere. Mindig is nagyszerű volt a Ligetben, eredetileg Városerdőnek hívták. Lehetne írni egykori épületeiről, szobrairól, növényzetéről. Az Angol-parkról, Vurstliról, Liliputi faluról, Feszty-körképről, Bábszínházról, Panoptikumról és sok minden másról. Most a Városliget híres vendéglőiről szeretnék megemlékezni. A többiről talán majd később.

A budapesti Városliget, 1845. Rudolf von Alt kőnyomata Ujjé. a Ligetben nagyszerű! Zerkovitz örökzöld slágere. Mindig is nagyszerű volt a Ligetben, eredetileg Városerdőnek hívták. Lehetne írni egykori épületeiről, szobrairól, növényzetéről. Az Angol-parkról, Vurstliról, Liliputi faluról, Feszty-körképről, Bábszínházról, Panoptikumról és sok minden másról. Most a Városliget híres vendéglőiről szeretnék megemlékezni. A többiről talán majd később.

   Kezdjük a Weingruberrel. Épülete az 1896-os Millenniumi Kiállítás látványossága volt, a Főváros nevezetességeit bemutató pavilon. Az ünnepségek bezárása után vendéglőnek alakította át Weingruber Ármin. Az étterem fogalom volt Budapesten, sikk volt a Weingrubernél ebédelni, vacsorázni. Persze nem a kispénzűeknek. Ők az Edison-kávéházba jártak, amely tulajdonképpen a nagyvendéglő kerthelyisége volt.

   Az Edison-kávéházat megvette és jelentősen kibővítette Kolegerszky Viktor, a létesítményt Kioszknak nevezték, Karinthy Frigyes is írt róla. Népszerű lett, egyrészt az elsőrangú vendéglátása, másrészt a kitűnően játszó katonazenekara miatt. Gyermekjátszótere is volt gyerekfelvigyázóval, hogy a szülők nyugodtan ehessenek-ihassanak.

   Ezerjó vendéglő. Marth Károly nyitotta meg a Millenniumi Kiállítás után két évvel a mai Széchenyi fürdővel szemben. Óriási kerthelyisége csak nyáron volt nyitva, állítólag háromszáz ember is elfért az asztaloknál. A közelben lévő gyorsfényképésznél a vendégek rendelhettek emlékfotókat, amit Bienefeld mester egy órán belül elkészített. Ma már értékes ritkaság egy-egy régi fényképe. Az Ezerjó mellett körhinta is volt a gyerekeknek..

   A liget talán leghíresebb vendéglője a Wampetics volt. Bejáratánál omnibusz megálló. Neves vendégei Tyúkketrecnek hívták. Hogy miért? Mert szobalányok, szalmaözvegyek, könnyűvérű hölgyek kedvelt találkahelye volt, ahol a Rezeda Kázmér-féle úri gavallérok remek mulatságokat rögtönözhettek. Említenem sem kell, hogy itt étkezett Krúdy Gyula. És Rippl-Rónai József, Csók István, Csortos Gyula, Karinthy Frigyes, Podmaniczky Frigyes, Újhází Ede, ez utóbbi híres levese is itt született. Büszke is volt tulajdonára Wampetics Ferenc, akit a világ legjobb kocsmárosának neveztek. Az éttermet négy évvel az első világháború előtt Gundel Károly vásárolta meg, azóta így ismerjük.

   De volt még a Városliget területén Kávéforrás, Dreher kisvendéglő, Haggenmacher Sörkóstoló, OMTK Tejcsárda, Singhoffer Halászcsárda és Kugler-Gerbeaud Cukrászda is.

   Arany János is megemlékezett a Városligetről. Igaz, keserűen, egyik őszikéjében. "Annak találtam most is, ami, / (Régóta búvom, s eleget), / Úgy összeillünk párosan mi: / Kopott ember, kopott liget."

   Még szerencse, hogy a vasbeton kolosszusok mellé gasztrofalu is épül a Városligetben.. Haladó hagyományainknak megfelelően.

Láng Róbert