2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Vision Consulting: Politikai kockázatok

24 perc olvasás
  <span class="inline left"><a href="/node/21719"><img class="image thumbnail" src="/files/images/vision.thumbnail.jpg" border="0" alt="Politikai kockázatok: Jelmagyarázat: 1. Előrelátható politikai események 2. Spontán változás lehetősége 3. Jogbiztonság kérdése 4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok 5. Közpolitikai alternatívák 6. Gazdasági racionalitás érvényesülése 7. Működőképesség és kormányozhatóság 8. Legitimitás" title="Politikai kockázatok: Jelmagyarázat: 1. Előrelátható politikai események 2. Spontán változás lehetősége 3. Jogbiztonság kérdése 4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok 5. Közpolitikai alternatívák 6. Gazdasági racionalitás érvényesülése 7. Működőképesség és kormányozhatóság 8. Legitimitás" width="100" height="54" /></a><span style="width: 98px" class="caption"><strong>Politikai kockázatok: </strong>Jelmagyarázat: 1. Előrelátható politikai események 2. Spontán változás lehetősége 3. Jogbiztonság kérdése 4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok 5. Közpolitikai alternatívák 6. Gazdasági racionalitás érvényesülése 7. Működőképesség és kormányozhatóság 8. Legitimitás</span></span> <p>A válság mellett a grúz-orosz háború hatása is jelentős: nem csak a Kaukázus, de több más ország politikai folyamatait is befolyásolta az Oroszországhoz való viszonyon, a megoldatlan konfliktusokon és  precedens  jellegén keresztül. Koszovó függetlenségének konszolidációja is erre az időszakra esett. Több országban választásokat tartottak, ezek legtöbbje egyértelműbb  politikai helyzetet teremtett. </p><p>

  politikai kockázatok: jelmagyarázat:  1. előrelátható politikai események  2. spontán változás lehetősége  3. jogbiztonság kérdése  4. kül- és biztonságpolitikai kockázatok  5. közpolitikai alternatívák  6. gazdasági racionalitás érvényesülése  7. működőképesség és kormányozhatóság  8. legitimitásPolitikai kockázatok: Jelmagyarázat: 1. Előrelátható politikai események 2. Spontán változás lehetősége 3. Jogbiztonság kérdése 4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok 5. Közpolitikai alternatívák 6. Gazdasági racionalitás érvényesülése 7. Működőképesség és kormányozhatóság 8. Legitimitás

A válság mellett a grúz-orosz háború hatása is jelentős: nem csak a Kaukázus, de több más ország politikai folyamatait is befolyásolta az Oroszországhoz való viszonyon, a megoldatlan konfliktusokon és  precedens  jellegén keresztül. Koszovó függetlenségének konszolidációja is erre az időszakra esett. Több országban választásokat tartottak, ezek legtöbbje egyértelműbb  politikai helyzetet teremtett.

  politikai kockázatok: jelmagyarázat:  1. előrelátható politikai események  2. spontán változás lehetősége  3. jogbiztonság kérdése  4. kül- és biztonságpolitikai kockázatok  5. közpolitikai alternatívák  6. gazdasági racionalitás érvényesülése  7. működőképesség és kormányozhatóság  8. legitimitásPolitikai kockázatok: Jelmagyarázat: 1. Előrelátható politikai események 2. Spontán változás lehetősége 3. Jogbiztonság kérdése 4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok 5. Közpolitikai alternatívák 6. Gazdasági racionalitás érvényesülése 7. Működőképesség és kormányozhatóság 8. Legitimitás

A válság mellett a grúz-orosz háború hatása is jelentős: nem csak a Kaukázus, de több más ország politikai folyamatait is befolyásolta az Oroszországhoz való viszonyon, a megoldatlan konfliktusokon és  precedens  jellegén keresztül. Koszovó függetlenségének konszolidációja is erre az időszakra esett. Több országban választásokat tartottak, ezek legtöbbje egyértelműbb  politikai helyzetet teremtett.

Az alábbiakban régiónként és országonként áttekintjük, hogyan változott legutóbbi elemzésünk óta  a politikai kockázat Kelet-Európa országaiban.

Grafikonunk nagy méretben:

http://www.euroastra.info/node/21719?size=_original

Közép-Európa

Közép-Európa országai – alapvetően hasonló politikai adottságaik ellenére – igen eltérő kockázati profillal rendelkeznek, s a régión belül is átrendeződött a sorrend az elmúlt fél évben.  Az egész térség két, politikailag legkevésbé kockázatos országát, Szlovákiát és Szlovéniát  viszonylag jelentősen lemaradva követi Lengyelország és Magyarország. A Szlovákia és Magyarország közötti diplomáciai konfliktus nem nevezhető sem váratlannak, sem szokatlannak, s a politikai kockázatot alapvetően egyik érintett országban sem növelte. Az elmúlt hónapok nagy vesztese a kormány és a kormánypárt válsága miatt kockázatossabbá vált Csehország. 

Csehország (11.)

A cseh kormány októberben nagy pofont kapott az önkormányzati választásokon, ráadásul a kormány kisebbségbe kerülése miatt egyébként is nehezebbé vált a kormányzás, miközben az EU soros elnöki tisztét is átveszik január elsejétől, szavaznak az amerikai radaregyezményről és a népszerűtlen egészségügyi reformok enyhítéséről. A kormányzó polgári demokraták belső válságát enyhítette, de nem oldotta meg a párt decemberi kongresszusa.

Lengyelország (6-8.)

A lengyel kormány, bár helyzete továbbra is stabil, egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kormány törvényhozási hatékonysága meglehetősen alacsony, igaz, ebben szerepe van az elnök és a miniszterelnök közötti hatásköri konfliktusnak is. A kormány egyetlen sikeresnek tűnő törvénycsomagját, az egészségügyi reformot is keresztülhúzhatja az elnöki vétó, az euró bevezetéséről szóló viták pedig a gazdasági racionalitást tehetik zárójelbe – ha nem válik gyakorlattá az év végére összekovácsolt együttműködés a baloldallal. A parlament fontos szavazások elé néz a következő év elején is.

Magyarország (6-8.)

A megnövekedett gazdasági kockázatok paradox módon több területen is  a politikai kockázatok csökkenését idézték elő Magyarországon. A kisebbségi Gyurcsány-kormány a súlyos válsághelyzet kialakulását követően a gazdasági racionalitásnak megfelelő, a gazdasági szereplők nagy többsége által méltányolt lépéseket tett, s a válságkezelő intézkedések végrehajtásához képes volt biztosítani a politikai hátteret. A szocialista kormány és a miniszterelnök politikai túlélésének esélye növekedett, így most annak az eshetősége is nagyobb, hogy a következő országgyűlési választásokat 2010-ben, s nem előbb tartják.

Szlovákia (1.)

Szlovákia továbbra is a térség legkevésbé kockázatos országa. Bár válságterve túl optimistának tűnik, az euró bevezetése és a kormány stabilitása kellő ellensúlyt biztosítanak. Az ellenzék az újra beindult együttműködés miatt erősebbnek tűnik, mint tavasszal, de ez nem veszélyezteti a kormány közpolitikai terveit – ezek között azonban néhány megkérdőjelezhető intézkedés is szerepel, mint például az államosítással való fenyegetés, ami a válsághelyzetben nem tűnik puszta retorikának. S azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Robert Fico miniszterelnök szelektíven alkalmazza korrupcióellenes politikáját.

Szlovénia (2.)

A szeptemberi választás után baloldali kormány alakult, amely már több kiadásnövelő intézkedést is bejelentett: ez a válság idején nem kockázatmentes döntés. Nyugdíjemelés lesz, a közalkalmazottak bérét azonban egyelőre nem emeli a kormány, amely előtt egy adó- és egy közigazgatási reform is áll. A sikeresen induló kormány népszerűségén foltot ejtett a korábbi külügyminiszter, Dmitrij Rupel nagyköveti kinevezése. Az eset körüli vita a négypárti koalíció belső törésvonalait is megmutatta.

Balkán

A régió legfontosabb választása mindenképpen a májusi szerbiai parlamenti választás volt, amely zöld utat adott az ország EU-csatlakozásának. Koszovó kapcsán az EULEX misszió elindítása után is csak kevéssé enyhült a feszültség, amint ezt az őszi montenegrói zavargásokból is érezni lehetett, de a Nyugat-Balkán inkább saját, az integrációhoz fűződő problémáival volt elfoglalva az elmúlt időszakban. Itt a kockázatok nagy részéért is ezek felelősek: a szervezett bűnözés és a korrupció szinte minden EU-aspiráns országban jelen van, Horvátországban különösen nagy hangsúlyt kapott ősszel, Albániában pedig az igazságügy kapcsán került előtérbe ez a kérdés. Kellemetlen (és következményekkel járó) meglepetést jelentettek a macedón parlamenti választás botrányos körülményei. Több helyen nehéz volt elfogadni a válságkezelő gazdaságpolitikai csomagot, néhány ország még így is túl optimista adatokkal számol, ami a későbbiekben jelenthet majd problémát. Bulgária például nagy összegű uniós támogatást vesztett el a korrupció elleni harc eredménytelensége miatt. A romániai parlamenti választás a kormány stabilitásán lett volna hivatott javítani, de valójában csak egy törékeny nagykoalícióhoz vezetett.

Albánia (15.)

A jövő nyáron tartandó választásra már az új rendszer szerint készül a politika. A reform miatt továbbra is bizalmatlan egymással az ellenzék két szocialista pártja. Az igazságügyi reform és az igazságtételi törvény tervezete viszont a kormány korrupciós ügyeit vizsgáló ügyészség függetlenségét veszélyezteti, az emiatt tartott tüntetések pedig a jövő évi voksolás kiemelt tétjére hívják fel a figyelmet. A korrupció és a szervezett bűnözés továbbra is nagy problémát jelent.

Bosznia-Hercegovina (22-23.)

Az októberi önkormányzati választások a nacionalista pártok sikerét hozták, és ez ismét előtérbe hozta a nemzetiségi alapú politizálást. Bár az EU nyomására a nagyobb kormányzó pártok aláírtak egy szándéknyilatkozatot a reformokról, konkrét lépések azóta sem történtek. A Szerb Köztársaság története során először sikeresebb gazdaságilag, mint az államcsőd szélén álló bosnyák-horvát Föderáció, ahol szociális feszültségek is nehezítik a fenntarthatatlan költségvetést elfogadó, átalakulásra készülő kormány dolgát.

Bulgária (13-14.)

Gyakorlatilag ötszázmillió eurótól fosztotta meg a korrupció elleni küzdelem hatástalansága miatt az EU Bulgáriát – ilyen súlyos büntetést állam még nem kapott az unióban. A kormány így könnyen nehéz helyzetbe kerülhet a túl optimistán számolt növekedési kilátások és a büdzsé forrásainak választások előtti elosztogatása miatt. A szinte folyamatossá vált tüntetések és sztrájkok ellenére a kormány most már bizonyosan kitart a jövő évi választásokig, azután viszont valószínűleg kormányváltás következik.

Horvátország (10.)

Horvátország a mezőgazdasági és környezetvédelmi csatlakozási fejezetek tárgyalása előtt áll, holott a kormány pontosan ezekről a területekről vont el jelentősebb összeget a válságkezelő költségvetésben. A szakszervezetek tiltakozása miatt a büdzsé nem lehetett kiegyensúlyozott, és az egészségügyi reform kapcsán is vannak feszültségek, a kormányon belül is. Nagyobb problémának tűnik viszont a szervezett bűnözés elharapózása, amely az utóbbi hónapokban több maffiagyilkossághoz, valamint kormányátalakításhoz vezetett.

Koszovó (22-23.)

Az EULEX misszió hosszas vita után megkezdte működését, de az ország északi részének sorsa továbbra is kérdéses, ráadásul a Koszovó függetlenségét megkérdőjelező szerb beadvány a Nemzetközi Bíróság elé kerülhetett. A pristinai kormányt folyamatosan vádak érik, hogy engedményeket tesz Szerbiának, ezért megszaporodtak a tüntetések és az erőszakos cselekmények. Az ország vitatott státusa mellett egy más természetű megoldásra váró probléma az egészségügyi rendszer helyzete.

Macedónia (16.)

A júniusi parlamenti választás tisztább helyzetet teremtett a parlamentben, de a botrányos lebonyolítás rontotta  az ország európai uniós megítélését. Ez volt az egyik fő oka annak, hogy még mindig nem kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások. A másik, eddig leküzdhetetlennek bizonyult akadály Görögország ellenkezése. A kormány mindenesetre kényelmes többségre támaszkodhat: a parlament könnyen elfogadta az új, népszerűtlen munkaügyi szabályozásokat. A tanárok juttatásainak emelésében viszont engednie kellett a kabinetnek.

Montenegró (6-8.)

Ősszel még úgy tűnt, hogy a kormány vészesen magára haragította a szerb kisebbséget Koszovó elismerésével, de ezek az indulatok később lecsillapodtak. A nyáron létrejött ellenzéki összefogás egyelőre nem  működik zökkenőmentesen, ez megmutatkozott a Kotor városban lezajlott helyi választáson is. Montenegró több fontos törvényt (például az összeférhetetlenségről, vagy az állami média szabályozásáról szólót) is elfogadott idén, és jövőre folytatódnak a befektetésbarát intézkedések is. A költségvetés viszont komoly kritikát kapott az IMF-től.

Románia (9.)

A novemberi választást nagymértékű osztogatás előzte meg, a voksolás maga pedig egy rendkívül törékeny nagykoalícióhoz vezetett. Annyi bizonyos, hogy 2009 őszéig a kormány többé-kevésbé működőképes lesz, az elnökválasztás kapcsán viszont szinte biztos, hogy szakad majd a koalíció. Az új kormány továbbra is viszonylag magas gazdasági növekedésre számít, de távolról sem biztos, hogy ezek a várakozások beigazoldónak a nemzetközi gazdasági válság idején.

Szerbia (18-20.)

Szerbia volt kétségtelenül az elmúlt időszak legnagyobb nyertese – ami a politikai kockázatokat illeti. A májusi választások után a demokrata pártok alapítottak kormányt, az ország jelentősen közeledett az EU-hoz, miközben a radikális ellenzék széthullott. Az orosz olajüzletek miatt komoly belső válsággal küszködő kormány azonban a parlament nehézkes működése miatt elcsúszott a költségvetéssel. Az állami vállalatok igazgatóinak magas fizetése hosszan tartó botrányt keltett, és a kormánynak még az igazságügyi reformot is el kell fogadnia és fogadtatnia.

Balti államok

A balti országok közös problémája, hogyan küzdjenek meg gazdasági növekedésük lassulásával a világválság közepette. Ennek sikere elsősorban az adott ország kormányának stabilitásától, politikai berendezkedésétől és az eddigi időszak költekezéseitől függ. Kockázatértékelésünkben a kelet-európai országok élbolyában egymás mellé került Észtország és Litvánia. Az utóbbi országban az októberi választások teremtettek új, könnyebben kezelhető helyzetet. Lettországban viszont, ahol a parlamenti küszöb alá csökkent a kormánypártok támogatottsága, nehéz volt – és nehéz lesz – megszorításokról dönteni.

Észtország (3-4.)

Bár többször ütköztek az érdekek a koalíción belül is, a kormánytöbbség végül el tudta fogadni a költségvetést. A válságkezelés egyik fontos pontja a kormány szerint a munkaszerződésekről szóló új törvény korai hatályba léptetése, ez ellen viszont a szakszervezetek tiltakoznak, és egyáltalán nem biztos, hogy a költségvetés a jövő év elején várható módosítása nem okoz-e majd további koalíciós feszültségeket. A kormányzó Reformpárt népszerűsége mindezzel együtt magas. A kormány előtt áll még viszont a közigazgatási reform.

Lettország (12.)

A három balti ország közül tagadhatatlanul Lettország gazdasága érezte meg a leginkább a válságot: a kormány nagy összegű IMF-hitelért folyamodott. Az őszi népszavazásokat ugyan átvészelte a törékeny technokrata koalíció, de tavasszal könnyen Ivars Godmanis miniszterelnök székébe kerülhet egy költségvetési átalakítás. A közszférát érintő fájdalmas megszorítások pedig előtérbe tolták a baloldali populista pártokat és tüntetésekhez vezettek.

Litvánia (3-4.)

Litvánia politikai kockázata még úgy is jelentős mértékben csökkent, hogy az októberi választás nem eredményezett „tiszta" jobbközép koalíciót. A kakukktojás protesztpárt, a Nemzeti Megújhodás Pártja a jövőben még megnehezítheti a kormány működését, például a jövő évi elnökválasztáson. Az adóegyszerűsítésre és privatizációra épülő válságtervet könnyedén elfogadta a parlament, és egyelőre úgy tűnik, a gazdaság nincs is olyan rossz helyzetben, mint a szomszédos letteké.

Kárpátokon túli államok

A térség ezen régiójában az orosz befolyás határozza meg legnagyobb mértékben a politikai kockázatokat, ezért a dél-oszét konfliktus minden itteni állam számára üzenetet hordozott. Ukrajnát érintette ez a válság (és a világgazdasági válság is) a legkomolyabban. Hiába állt össze az év végére a centristákkal kiegészült narancsos koalíció, még mindig nem beszélhetünk stabil kormányzati keretekről. Belarusz politikájára sokkal nagyobb hatással volt a gazdasági válság, mint a parlamenti választás. Oroszország gyengeségei szintén előtűntek az utóbbi fél évben a válság hatására, ezt Vlagyimir Putyin erősödése ellensúlyozza, a két folyamat együtt határozza meg az ország (és közvetve tehát a vele szoros kapcsolatban álló többi állam) kockázati profilját.

Belarusz (17.)

A szeptemberi választások nem okoztak változtást – az ismert hatalmi viszonyok miatt nem is okozhattak – az ország életében, ám a válság hozhat újdonságokat. Az IMF és Oroszország is feltételekhez kötötte a beígért segélyeket. Ha Alekszandr Lukasenko teljesíti ezeket, az egyszerre vezethet gazdasági nyitáshoz (mint ahogyan bizonyos liberalizáció már történt is) és Oroszország további térnyeréséhez. A Gazprom mindenesetre jelezte: a gázszállítást semmiképpen sem állítják le.

Moldova (18-20.)

A Transznisztriáról szóló tárgyalások során az elmúlt fél évben nem történt jelentős előrelépés néhány óvatos nyilatkozaton kívül. A jövő évi választás már érezteti hatását, az ellenzéket továbbra is változatos módszerekkel próbálja ellehetetleníteni a kormány. A baloldalon is differenciálódást jelenthet Vasile Tarlev ex-miniszterelnök szereplése egy centrista formáció élén, miközben a közalkalmazotti bérek és a nyugdíjak emelésének elmaradása miatt folyamatosan csökken Zinaida Greceanii miniszterelnök támogatottsága. Az ország közeledik az EU-hoz, a NATO-t viszont nyíltan elutasította.

Oroszország (5.)

Azt, hogy Oroszország gazdasága milyen mértékben épül az energiakivitelre, jól mutatta a költségvetés megingása az olajárak csökkenése után. A kormány hatalmas mennyiségű pénzt vont ki a tartalékalapokból a bankok stabilizációjának finanszírozására, emellett a rubelt folyamatosan leértékelik. Ám lehet, hogy ez sem lesz elég, ha párhuzamosan a szociális ígéreteket is teljesíteni akarják; ezek visszavonása azonban a politikai stabilitást veszélyeztethetné. Mindeközben a törvényhozás kikövezte Vlagyimir Putyin számára az elnöki székbe visszavezető utat: meghosszabbították az elnöki és a törvényhozási mandátumokat is, s elképzelhető hogy előrehozott választások lesznek az alkotmánymódosításra hivatkozva. A kockázatokat fokozó tényezőként kell számításba venni azt, hogy a Kaukázusban viszont továbbra sem biztonságos a helyzet.

Ukrajna (21.)

A kormánykoalíciót a válság és a grúz háború egyaránt negatívan érintette. Az együttműködés a kormánypártok közötti alkotmányos és külügyi viták miatt bomlott fel, s bár a közelmúltban létrejött egy kibővült koalíció, nem beszélhetünk megerősödésről. Ezzel együtt vitathatatlan, hogy jelenleg az ország jobban kormányozható, mint nyár óta bármikor. Az IMF-segély feltételei miatt viszont a politika egy időre kényszerpályára állt. A gáztartozásokkal kapcsolatos viták miatt nőtt a biztonságpolitikai kockázat is.

Kaukázus

A grúz-orosz háború hatással volt a karabahi konfliktusra is. Oroszország erősödésére Törökország diplomáciai offenzívával válaszolt, amely enyhítette Örményország elzártságát. Grúzia ugyan nem süllyedt káoszba, de az országban megrendült a Nyugat bizalma, jelentős pénzbe fog kerülni az újjáépítés, és Mihail Szaakasvili elnök is komoly presztízsveszteséget szenvedett (szövetségesei verbális támogatása ellenére is), az ellenzéki oldalon pedig Nino Burdzsanadze egykori házelnök alapított pártot, az ő szereplése egyelőre a legnagyobb kérdőjel a grúz politikában. Azerbajdzsán stabilitásának stratégiai jelentősége tovább növekedett, ezért nem váltottak ki nagy visszhangot az októberi elnökválasztás körülményei. A régió országai továbbra is a kockázati lista második felében helyezkednek el, de az elmúlt félév nagyobb differenciálódásra adott alkalmat. Azerbajdzsán tartotta a helyét, Örményország pedig több alterületen is csökkentette politikai kockázatát.

Azerbajdzsán (13-14.)

Bár a karabahi konfliktus 2008-ban sem oldódott meg, szinte tapintható a fokozott érdeklődés a szakadár terület helyzetének rendezése iránt. A grúz-orosz konfliktus Azerbajdzsán olajexportját is érzékenyen érintette. Ilham Alijev elnök pozíciója továbbra is sziklaszilárd. Az októberi elnökválasztáson Alijevnek nem akadt komoly kihívója, viszont a régi-új elnöknek régi-új problémákkal kell megküzdenie, így a magas inflációval, valamint azzal, hogy egyre komolyabban merül fel Karabah fegyveres visszafoglalásának gondolata.

Grúzia (24.)

Nem lehet kérdés, hogy Grúzia jelenleg a kelet-európai térség politikailag legkockázatosabb országa. A dél-oszétiai háború után Grúzia egy részét megszállták az orosz csapatok. A rövid belpolitikai összefogás után az ellenzék új erőre kaphat egy új vezetővel, Nino Burdzanadze korábbi házelnökkel – Mihail Szaakasvili elnök, úgy tűnik, komolyan félti pozícióját. Az újjáépítés feladatának végrehajtásárat ezért egy teljesen új kormányt nevezett ki. A háború természetesen a demokrácia minőségének sem kedvezett, ami a jogi kockázatokban jelenik meg.

Örményország (18-20.)

A tavaszi zavargások óta lezajlott a konszolidáció Örményországban. Bár még több ellenzéki aktivista ül börtönben, a tüntetések kifulladtak. Az új adótörvények magasabb fokú adószigort tesznek lehetővé, bár bizonyos kitételei ellen többen tiltakoznak. Az ország sebezhetősége megmutatkozott az orosz-grúz háború alatt, nem véletlen, hogy a kormány több irányba is nyitott: Irán felé vasútvonal épült, míg Törökországgal megindult a diplomáciai kapcsolatok kiépítése. A stabilitást erősítheti az is, hogy egy esetleges békemegállapodáskor az elnök a választókra ruházhatja át a felelősség egy részét.

A térség kormányainak politikai orientációjáról és a következő választások időpontjáról itt gyűjtüttünk össze információkat.

A Vision a politikai kockázatokkal foglalkozó összefoglaló jelentéseit minden érdemi változás alkalmával nyilvánosságra hozza, illetve azonos módszertan alapján – egyedi megrendelésre – részletes kockázati vizsgálatokat végez Magyarország és a kelet-európai országok esetében. Ezen országok bármelyikére vonatkozó kockázatelemzés megrendelhető a vision@visionconsulting.hu e-mail címen.

A kockázatelemzés módszertana

Mi a célja? A Vision által alkalmazott kockázatelemzés célja, hogy az adott politikai rendszerben rejlő politikai kockázatokat mutassa be egy adott időpontban. A politikai kockázat fogalma alatt nem egy univerzális országkockázatot, vagy valamilyen demokrácia indexet értünk. Előbbi lényegesen tágabb, hiszen magában foglal számos politikán túli elemet; utóbbi pedig olyan normatív elemekkel is számol, amelyek nem állnak automatikusan kapcsolatban egy politikai rendszer kockázatosságának mértékével.

Kinek a kockázata? Nem hiszünk abban, hogy létezne valamilyen általános, minden szereplő számára ugyanazt jelentő kockázati érték. A kockázat ugyanis relatív fogalom: ami valakinek kockázat, valaki másnak remény vagy esély is lehet. Éppen ezért felfogásunk szerint minden kockázatelemzésben meg kell jelölni a kockázat alanyát. Miután a Vision legfontosabb partnerei az üzleti-piaci világ kiemelt szereplői, modellünk elsősorban és hangsúlyozottan a gazdasági döntéshozók nézőpontjából mérlegeli a politikai kockázatokat.

Miről szól? Értelmezésünkben a politikai kockázat egy pillanatfelvétel: azt mutatja meg, hogy egy adott időpontban mit gondolunk az adott politikai rendszer jövőbeli kockázatosságáról. A politikai kockázat tehát mindig a jelenről és még inkább a jövőről szól, múltbeli kockázatokról beszélni illogikus lenne. A múltbeli eseményeknek és tapasztalatoknak azonban komoly szerepük van abban, hogy mit gondolunk a jelen- és jövőbeni kockázatokról. A Vision kockázati modellje ennek megfelelően egy adott pillanatban elemzi a rendszerben rejlő és a változás lehetőségéből következő kockázatokat. Modellünk egyszerre statikus és dinamikus: azt vizsgáljuk, hogy egy adott időben egy adott politikai rendszer milyen pályán halad, s hogy a múltbeli tapasztalatok alapján van-e esély arra, hogy ez a pálya megváltozzon. Abban az esetben, ha bármelyik elemben érdemi változást érzékelünk, módosítjuk kockázati értékünket.

Hogyan mérhető? Alkalmatlannak tartjuk a komoly mérlegelésre azokat a modelleket, amelyek kizárólag kvantitatív módszereket alkalmaznak a kockázat mérésére. A technikai alapon, különböző számokból létrehozott indexek helyett az elemzői tudást és belátást is fontosnak tartó kvalitatív módszer hívei vagyunk: arra törekszünk, hogy elemzőink konszenzusával döntsünk egy adott rendszer kockázatairól. A mélyebb elemzés megállapításait azonban igyekszünk összehasonlítható módon, érthető formában, kategóriákat alkalmazva bemutatni: ezen cél érdekében nyolc területen elemezzük és tizenöt kategóriát használva értékeljük a politikai kockázatokat.  A legalacsonyabb kockázatot „A+"-nak, a legmagasabbat „E-"-nak nevezzük. A nyolc területet kizárólag a meghatározott célcsoport szempontjából választottuk ki, azaz csak olyan kérdésekkel foglalkozunk, amelyek befolyással lehetnek ezen kör politikai kockázataira.

Az elemzésben figyelembe vett kockázati területek:

1. Előrelátható politikai események: itt vizsgáljuk meg, hogy az adott politikai rendszer kapcsán akadnak-e olyan, az adott pillanatban már előre kalkulálható politikai események, amelyek lehetőséget adnak valamilyen irányú változásra. Ilyenek lehetnek a választások, a népszavazások, a koalíciós konfliktusok, de akár olyan külpolitikai események is, mint például a nemzetközi integráció, amely lényeges eltérést hozhat a közpolitika alakulásában. Értelemszerűen a változási lehetőségeket a kockázat mértéke szempontjából mérlegeljük. Minél kevésbé látunk ilyen, értelmezhető változás lehetőségét hordozó eseményeket, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

2. Spontán változás lehetősége: itt vizsgáljuk meg, hogy az adott politikai rendszer "környezete" mennyire tekinthető stabilnak, azaz vannak-e az úgynevezett lágy struktúrákban olyan jellegzetességei, elemei, amelyek növelhetik a spontán, a politikai eliten kívülről induló változások lehetőségét. Elsősorban a politikai kultúrára, a törésvonalakra és a társadalmi tagoltságra figyelünk, a tüntetésekre és civil megmozdulásokra való hajlamot, a részvételi demokrácia fokát vizsgáljuk. Minél kisebb lehetőségét látjuk a spontán változás lehetőségének, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

3. Jogbiztonság kérdése: itt két eltérő, de mégis összetartozó elemet vizsgálunk: a jogrendszer stabilitását és az igazságszolgáltatás működését. Az első alatt értjük a törvényhozás kiszámíthatóságát, következetességét, a második alatt pedig a szerződések, megállapodások tiszteletét, illetve az esetleges jogsérelmek kivizsgálásának lehetőségét. Minél kiszámíthatóbb a jogszabályalkotás, illetve minél függetlenebb és szakszerűbb az igazságszolgáltatás, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

4. Kül- és biztonságpolitikai kockázatok: az adott politikai rendszer kapcsán itt többek között azt vizsgáljuk meg, hogy kell-e számolni terrorfenyegetettséggel, vagy bármilyen politikai káoszhoz vezető kül- és biztonságpolitikai konfliktus lehetőségével. Figyelembe vesszük, hogy vannak-e az adott területen szeparatista törekvések, nemzetiségi mozgalmak. Az energiaellátottság kérdése, a nyersanyagfüggőség mértéke, az integrációkban való részvétel kérdése szintén ide tartozó elemzői szempontok. Minél kevesebb kül- és biztonságpolitikai kockázatot látunk, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

5. Közpolitikai alternatívák: itt azt vizsgáljuk meg, hogy akár gazdaságpolitikai kérdésekben, akár a politika más részkérdései tekintetében az adott országban lévő meghatározó politikai erők mennyiben eltérő álláspontot fogalmaznak meg. Azt figyeljük, hogy milyen politikai kockázatot hordozna magában az esetleges politikai irányváltás, azaz mennyire valószínű a látványos, szakpolitikai szinten is megjelenő módosulás. Minél kisebb különbséget látunk a politikai erők közpolitikai programjában, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

6. Gazdasági racionalitás érvényesülése: itt azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora a politikai rendszer hatóköre, milyen mértékben függnek tőle más területek. A határokat két irányból is figyeljük: egyrészt arra koncentrálunk, hogy a politika milyen mértékben avatkozik bele a gazdasági rendszerbe, milyen mértékben teszi függővé, kiszolgáltatottá; másrészt pedig, hogy az állam mennyire képes és mennyire akarja korlátozni a társadalmi igényeket, és mennyiben teszi lehetővé ezek becsatornázását. Elsősorban arra vagyunk tehát kíváncsiak, hogy a gazdasági racionalitás az adott rendszerben milyen mértékben érvényesül. Minél nagyobb tere van a gazdasági racionalitásnak, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

7. Működőképesség és kormányozhatóság: itt három területet vizsgálunk egyszerre: működőképességet, kormányozhatóságot és intézményrendszert. A törvényhozás és végrehajtás működésének minőségét, a kormányzás hatékonyságát, a frakciófegyelem erősségét, azaz minden olyan kérdést, amely arra ad választ, hogy a politikai rendszer mennyiben képes hatékony törvényalkotásra, a megalkotott törvények végrehajtására és hatékony kormányzásra. Itt vesszük figyelembe az alkotmányos berendezkedésből következő elemeket is, továbbá a pártok és pártrendszer jellegét, a jegybank függetlenségét. Minél működőképesebb, hatékonyabb a döntéshozás, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

8. Legitimitás: itt az adott politikai rendszer társadalmi elfogadottságát vizsgáljuk, egyrészt általánosságban, a rendszerhez való viszony tekintetében, másrészt pedig a konkrét politikai elitet figyelembe véve.  A közmegegyezés mértékét, a kormányzat és a politikai elit elfogadottságát, a rendszer támogatottságát elemezzük. Minél nagyobb a legitimitás mértéke, annál alacsonyabb kockázati kategóriába soroljuk az adott politikai rendszert.

 http://www.visionconsulting.hu/cikk.php?id=559

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.