„Vonal – Az egydimenzió érzete”

Ha az emberben nincs kérdés, nem is születik rá felelet. A „Vonal – Az egydimenzió érzete" kiállítás, kérdez. A legelemibb és legabsztraktabb képzőművészeti eszköz, a vonal, és az egy dimenzió, mint tudományos alapvetés összekapcsolásának lehetőségét tudakolja az érzet, mint meghatározhatatlan fogalom gondolati, költői, művész szabadságával.

Ha az emberben nincs kérdés, nem is születik rá felelet. A „Vonal – Az egydimenzió érzete" kiállítás, kérdez. A legelemibb és legabsztraktabb képzőművészeti eszköz, a vonal, és az egy dimenzió, mint tudományos alapvetés összekapcsolásának lehetőségét tudakolja az érzet, mint meghatározhatatlan fogalom gondolati, költői, művész szabadságával.

A kiállítás az augusztus elején lezajlott Szimmetria Fesztivál művészeti programjának részeként kerül megrendezésre és 2009. szeptember 1-től látogatható a B55 galériában.

A Szimmetria Fesztivál 3 évente megrendezésre kerülő nemzetközi részvétellel zajló tudományos-művészeti programsorozat. A célja kapcsolatteremtés olyan tudósok és művészek között, akik munkájukban a szimmetria valamely formájával vagy annak hiányával, sérülésével foglalkoznak. A Fesztivál a szakembereken kívül bevonja érdeklődésébe a nagyközönséget is. Programjában tudományos konferencia, kiállítások, koncertek, performanszok szerepeltek.

Az első Szimmetria Fesztivál 1989-ben volt Budapesten, 2003 óta a Triennálé központi helyszíne Budapest, melyhez vidéki – Győr, Pécs, Szentendre – társrendezvények kapcsolódnak.

A szimmetrológia egy fiatal, még formálódó tudományág. Egy olyan jelenségkört és az azt jellemző fogalomcsaládot kutatja, amely jelen van szinte valamennyi tudományágban és a művészetek területén. A szimmetrológia jelenlétét a művészetekben a következők jelzik:

Geometrikus-konstruktivista mozgalmak, – Escher-i hagyományok, – Konceptuális művészet egyes ágai, – Design (a funkcionális művészet, a praktikum és a szépség összekapcsolása tudományos szimmetria-elvekkel),  – Művészeti oktatás (a szabályos geometrikus formák, mint a művészeti képzés alapjai, a színdinamika, mint a nem-geometriai szimmetriák alapvető hordozója).

A kiállítás, koncepciója szerint a semmi és az egy dimenzió illetve a minden és az egy dimenzió közötti határ átlépésére tesz kísérletet, ezért túlmutat a vonal egyszerű használatán. A vonal ebben az esetben nem eszköz, amely körülhatárol egy síkformát, vagy térillúziót kelt stb. az egy dimenzió és a többi dimenzió közötti úton, hanem a cél. Cél, ami arra irányul, vajon a zéró pontból, illetve a végtelen dimenziós világból hogyan közelítenek az alkotók az egy dimenzióhoz a geometrikus művészet eszköztárával.

A tárlat részét képezi annak a gondolat-folyamnak, amely évtizedek óta visszatérően foglalkozik a tudományos és művészi megismerés, alkotás és gyakorlat hasonlóságainak és különbségeinek analízisével.

A kiállítás több mint 40 kortárs magyar és külföldi képzőművész meghívott alkotásait mutatja be. Egyesek szerint nem a dimenziók száma minősíti létünk értelmét, hiszen háromnál több úgysem jár senkinek, hanem az hogy adott keretek között meddig tudunk eljutni.

Nézzük meg tehát a kiállítást, és kíséreljük meg a válaszadást, hogy a kiválasztott művészek milyen keretek között alkottak és meddig jutottak el. A mellékelt képek nem akarnak rangsorolni, csak véletlenszerűen kiragadva illusztrálni szándékozzák a kiállítást, amely 2009. szeptember 1-től megtekinthető a B55 galériában, Budapest V. Balaton u.4.

Köszönöm Dárdai Zsuzsa művészetkritikus, kurátor segítségét, és a rendelkezésemre bocsájtott anyagokat. Kiemelten megjegyezném, hogy néhány összekötő szöveg kivételével, minden mondat Dárdai Zsuzsa mondata, – én csak összeállítottam.

Lantai József