Zenébe öltözött Kaposvár
6 perc olvasás
Hét napon át napi 2 teltházas koncerttel augusztus 20-án befejeződött a III. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. Világszínvonalú művészekkel és hangversenyekkel plusz kiegészítő programokkal szinte kitöltötték a zeneszerető közönség egész napját.
Hét napon át napi 2 teltházas koncerttel augusztus 20-án befejeződött a III. Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál. Világszínvonalú művészekkel és hangversenyekkel plusz kiegészítő programokkal szinte kitöltötték a zeneszerető közönség egész napját.
A Kaposfest sikerét és eredményességét bizonyítja minden túlzás és részrehajlás nélkül, hogy a bérletek már a Fesztivál kezdete előtt elfogytak és minden előadás előtt a szabad helyekért sorokban várakoztak a Szivárvány Kultúrpalota előtt. Nem csoda, hiszen a hazai és külföldi művészek listája bámulatos volt, róluk a http://euroastra.hu/node/63418 írásban olvashattak.
Egy hét, kora délelőttől késő estig, sőt mondhatnám éjszakába nyúlóan, ez tömören a Kaposfest. Minden nap délelőtt 11 órakor kezdődött a koncert, előtte fél tíztől a Kapos Hotelben, Kutasy Zsolt közel órányi, zenével illusztrált, a műveket bemutató műsorismertetését figyelte a zeneszerető publikum. A koncert után rövid sétát, esetleg fürdőzést tehettünk a város strandján a Kaposvári Virágfürdőn. Fél ötkor ismét Kapos Hotel, ahol Réz András filmklubja kezdődött Zene jön alá címmel. Könnyen kitalálható, hogy miről is szólt a szintén teltházas beszélgetés, nos, hogyan használja a film a zenét. Megnézhettünk részleteket – természetesen rövidke magyarázattal, értelmezéssel – a már ikonikusnak számító Ötödik elemből Lammermori Lucia áriáját, aztán Milos Forman Amadeusából a nagyjeleneteket, és folytathatnám hossza a sort, szóval beoltottak minket zenével. Fél hatkor kicserélődött vagy inkább kibővült a Kapos Hotel terme, ugyanis Kutasy Zsolt az esti koncert programjába avatott be. Nála is zenehallgatás, kotta-szemlélődés, egyszóval szintén zene. Sietni kellett, hogy odaérjünk a hét órakor kezdődő esti koncertre. A Szivárvány Kultúrpalota környékén már csoportokban beszélgető társaságok korzóztak, ahogy egyik vendég megjegyezte, békebeli polgári hangulatot kölcsönözve Kaposvárnak. A színház előtti váltakozó színű vízsugarat lövellő szökőkút-sor megtelt sétálókkal, az éttermekből és kávézókból is nézelődő szempárok tekintettek ki. Meleg is volt, mintha egy mediterrán szieszta díszletei között mozognánk, úgy érezhettük magunkat. A Kultúrpalota bejáratnál már gyülekezett kezében párnával a „párnás" publikum. Ilyen jegyet is lehetett vásárolni, ők legvégül mehettek be, a netán üresen maradt helyeket foglalhatták el vagy a földre, lépcsőre és ahol lehetőség adódott ott teríthették le ülőkeként a párnájukat. Jómagam már harmadik éve jövök el a Kaposfestre, és bátran kijelenthetem, hogy nemcsak a művészekre mondható, hogy egy nagy baráti társaság, hanem a közönségre is. Számtalan ismerősre bukkantam, akikkel a korábbi években már találkoztam, volt, akiket én ismertem fel és volt, aki rám köszönve engem üdvözölt. Azt hiszem ez a közvetlenség csak itt a Kapofesten tud kialakulni. A színpad sem a hagyományos. Két oldalán széksor, ahol a műsorban vagy talán másnap következő művészek foglalnak helyet. És a színpad végében a földön ülve a párnások. Nem hallottam olyan produkciót, amelynek végén ne hatalmas ováció lett volna – teljesen megérdemelten – sőt a külföldi koncerteken tapasztalható hangulat is belopódzott, vastaps és hurrá, bravó kiáltások színesítették a délelőttöket, estéket.
Ezért kedvelem a Kaposfestet!
A koncert után – ha még bírtuk – betérhettünk a Kapos Hotelbe, ahol a tradicionális magyar cigányzenész családokból származó, magas szintű zenei képzettségű Oláh Ernő és Cigányzenekara muzsikált.
És következő napon kezdődött minden elölről a fentiek szerint.
Hogy milyen volt a zene, mert eddig egy szót sem ejtettem róla? Nehéz szavakba önteni, számomra élmény volt az a felszabadult örömteli muzsikálás, amit máshol nem sűrűn tapasztalok. Örülnek egymásnak a zenészek. Nincs tét, csak a zene, ezért belefér a vidámság. A kilencvenegy éves nagy mókamester Ivry Gitlis a mikrofont megragadva megnevetteti a közönséget, és csak beszél, mintha Dumaszínház lenne, és utána szájtátva hallgatjuk hegedülését. Az, hogy keresni kell a következő műsorszám elkóborolt csellósát nem jelent gondot, mert Kelemen Barnabás egymagában a hegedűjével kiáll és zenél. Meglepetésként
színpadra lép Oláh Ernő és Cigányzenekara is, sőt Elvis Presley halálának augusztus 16-i évfordulóján elsötétült a színpad és a zongora mellől énekelve idézték fel közismert dallamát.
Csodálatosan szólalt meg Strauss 23 hangszeres tanulmánya, ami így vizuálisan túltett a CD hallgatásán, nem is beszélve a Kelemen Kvartett előadásában Steve Reich Triple Quartet-jéről. Az előzetesen feljátszott szólamok playback-je mellé élőben játszottak Kelemenék.
Folytathatnám a sort hosszasan, de nem tudom kritikus szemmel értékelni, csak az élmény maradt meg. Aki kételkedne, hogy a kamarazene és vele a minimál-zene is lehet teljesen közönség-barát, az jövőre jöjjön el Kaposvárra.
A harmadik Kaposfest idején Kaposvár ismét megtelt a klasszikus zenét szerető közönséggel. Már hetekkel a fesztivál kezdete előtt nem lehetett, csak elvétve üres szobákat találni, mivel a majd tizenötezres számot elérő, minőségi turista felfedezte magának Somogy megye ékszerdobozát.
„ A fesztivál idei nagy sikerét abban is látom, hogy a fiataloknak szánt fesztiválpárnák – amelyek 14 koncertre szóltak és egy jegy árába kerültek – mind elfogytak, így rengeteg fiatal számára nyílhatott ki egy ajtó a komolyzene felé. Bár legtöbbjüknek csak a földön, vagy a színpadon jutott hely, csillogó szemmel hallgatták a koncerteket" – jegyezte meg Bolyki György.
Kokas Katalin művészeti vezető és Bolyki György fesztiváligazgató számára a fesztivál sikere egyet jelent azzal, hogy igény van a minőségi kultúrára és az sem számít, ha esetleg utazni kell érte. A következő, negyedik Kaposfest 2013 augusztusában újra hangos sikerre számíthat és talán, egyre több érdeklődőt sikerül a klasszikus zene bűvöletébe vonni, úgy, hogy közben megismerik Kaposvárt és környékét – vélik a rendezők.
Lantai József
