Ma 5 éve halt meg Lakatos Menyhért, magyar cigány író, vagy ahogy nevezte magát, író cigány. Az első, akinek írásai százezres példányszámban jelentek meg Magyarországon és külföldön is.

Ma 5 éve halt meg Lakatos Menyhért, magyar cigány író, vagy ahogy nevezte magát, író cigány. Az első, akinek írásai százezres példányszámban jelentek meg Magyarországon és külföldön is.

Elképzelhetetlen szegénységből jött. Pedig apai ágon ősi erdélyi földbirtokos családból származott. Nagyapja Boncza Miklós országgyűlési képviselő, Ady Endre apósa, Csinszka édesapja volt. „Apám erőszakgyerek volt" – mesélte később. A csucsai kastély háznépéhez tartozó fiatal cigánylány csak egy éjszakára, vagy annyira se kellett a méltóságos úrnak. A fiára utána rá se nézett, így ment ez. A cigánysoron mégis mindenki Bonczának hívta a világos bőrű fiút, és később a vésztői telepen 1926-ban született sötét bőrű unokát is.

Mégsem az apa, hanem az írástudatlan édesanya érezte úgy, hogy a fia többre hivatott, mint hogy a telepen maradjon. A sárból épült putriból minden nap teknőben fehérre mosott ingben küldte a fiát a falusi iskolába. A tanító mindig vele büszkélkedett a tanfelügyelőnek: „Halljuk csak a kis négust!" Arra persze nem volt esély, hogy továbbtanulhasson a hat elemi után, túl sokba került. Egy kegyetlen szerencsének köszönhette, hogy mégis. Egy vésztői vadásztársaság mulatságán, ahová bohócnak hívták a cigánygyerekeket, az urak többet ittak a kelleténél, lövöldözni kezdtek. A holtrészeg gimnáziumi igazgató rálőtt a kisfiúra, aki súlyosan megsebesült, majdnem belehalt a lövésbe. A konkurens vadásztársaság vezetői rábeszélték az anyát, hogy indítson pert. Az igazgató megijedt, pénzt ajánlott. Az asszony ezt visszautasította. A következő ajánlat már arra vonatkozott, hogy a fiút tandíjmentesen felveszik a gimnáziumba. Ezt már elfogadták. Így lett Lakatos Menyhért a megye, de talán az egész ország első cigány gimnazistája.

Az apja nem örült igazán: „Lehetett volna nagybőgős, vályogvető, akár lókupec is, de nem fűlött hozzá a foga, inkább a sok büdös könyv kell neki." A fiú sem érezte jól magát az idegen világban, hazavágyott. Az anyja mégis meggyőzte: „A cigányoknak benned van minden reményük. Ha te tanult ember leszel, mindenki láthatja: egy cigány is kiemelkedhet, boldogulhat." Az ingyenes iskola is sokba került: a ruhák, tanszerek árát szó szerint kiéhezte a család. Kitűnő tanuló volt. Az érettségi előtt azonban vége szakadt a tanulmányoknak. 1944-ben a fiatal fiút két nővérével együtt Birkenauba deportálták. Kísérleti állatokként bántak velük: „Az ember olcsóbb volt, mint a fehéregér" – mesélte később. Leszíjazva betették egy kádba, és lehűtötték a testét 22-23 fokra. Aztán két társa közé fektették meztelenül: az érdekelte őket, hogy át tudják-e adni neki a testük melegét. Aki kibírta, túlélte. Aki nem bírta ki, megfagyott. Menyhért túlélte, a nővérei meghaltak.

Hazaérkezve folytatta a gimnáziumot, majd a Műegyetemre került. Akkor már írogatott is, többnyire az asztalfióknak. Az írástudatlan nagybátyjától hallott régi cigány meséket írta le először, aztán verseket, novellákat. Üzemmérnök lett. Fiatal diplomásként kis házat akart építeni a családjának, de akkoriban éppen nehezen lehetett téglához jutni. Eszébe jutott, hogy a nagyszülei még vályogvetésből éltek. Egy téesz használaton kívüli épületében néhány telepi cigánnyal elkezdett téglát gyártani. Először csak magának, később már eladásra. Egy év múlva már 150-en voltak a munkások, tisztes keresettel. Két év múlva fürdőszobás házak épültek a téglagyár mellé, három év múlva már óvoda és és iskola is. A felesége elvált tőle, mert a minden pénzét a téglagyárra költötte. A családtagokkal együtt 500 embert hozott ki a putriból. A negyedik évben a téesz megijedt, hogy a bérelt területen egy cigányember megvalósította a valódi kommunizmust, és felmondták a bérletet. A dolgozóknak be kellett lépniük a téeszbe. Az ötödik évben a téeszesített téglagyár bezárt, a gépeket széthordták, az embereket szélnek eresztették.

Lakatos megint újrakezdte. 44 éves volt, amikor a gyerekei beküldték az Új Írás irodalmi pályázatára a fiókban talált novelláit. Megnyerte. Onnantól kezdve sorra kapta a felkéréseket. Versekre, elbeszélésekre, mesékre, végül egy regényre is. Megijedt a feladattól, visszautasította. A kiadó erre megküldte neki az előleget. Akkor úgy érezte, nincs más választása. A gyermekkor telepi éveit feldolgozó Füstös képek rendkívüli siker lett. Néha megrázóan tárgyilagosan ír a nyomorról, mint a Puszták népe, máskor beleszövi a tábortűznél hallott meséket a mindennapokba, mint a Száz év magány. Százezer példány kelt el a négy kiadásból itthon, s ennél is több külföldön. Innentől kezdve az írásból élt. Azon kevés cigány értelmiségiek egyike volt, akit minden irányzat, frakció egyaránt tisztelt.

82 éves korában halt meg, cigány embernél valóságos matuzsálemi korban.

 

Készítette: Nyáry Krisztián

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük