Mi lenne, ha a városnéző autóbuszon nem idegenvezető magyarázna, hanem örökzöld slágerek hívnák fel a figyelmet a látnivalókat? Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a panoráma buszra. Indulunk.
Mi lenne, ha a városnéző autóbuszon nem idegenvezető magyarázna, hanem örökzöld slágerek hívnák fel a figyelmet a látnivalókat? Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a panoráma buszra. Indulunk.
Mi lenne, ha a városnéző autóbuszon nem idegenvezető magyarázna, hanem örökzöld slágerek hívnák fel a figyelmet a látnivalókat? Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a panoráma buszra. Indulunk.
Budapest, Budapest, te csodás! Te vagy nékem a szívdobogás. Sehol nincs a világon olyan szép város, és ilyen rügyfakadás.
Én mindig Pestről álmodom, Nekem csak ő a Párizsom. A Nagykörút a Grand Boulevard,
az Oktogon a Place Pigalle.
Váci utcán, Váci utcán, hogyha egyszer végigmész…..
Lövölde tér, köd ül a zugokban, és fúj a szél a Liget felől unottan. Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél. Vagy csak úgy képzelem én?
Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. Kisasszony ha boldogtalan jöjjön el oda! A kapuja mindig tárva, a gazdája magát várja! Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda.
Király utca száznégy alatt, lakik az a cukorfalat……
A régi mániám, Végighajtani a Stefánián, Egy fess fiákeren, És a gomblyukamban virág terem.
Tudom, a nap, az másutt szebben ragyog, Sok itt a füst, a korom és a könny, De itthon mégis Angyalföldön vagyok, a Váci út és Lehel út között.
Ujjé! A Ligetben nagyszerű. Ujjé! Hogy mulat a nép. Ha süt a nap, kedves, esőben sem nedves, Ujjé! A Ligetben jó.
Ritkán jutok este haza, inkább délbe, Mert messze van a Mester utca, messze van a Mester utca, messze van a Mester utca vége.
Künn a Margitszigeten indult ez a szerelem. Nyíltak már az orgonák, és néztem én a kék Dunát.
Sétahajó lágyan ring a Dunán. Száz hullám taraján csillan a parti fény.
Egy dunaparti csónakházban nagy a jókedv minden nap. Úszik az ember boldogságban és a jó Duna víz simogat.
Egy autó ment Budára át, a Margit hídon át, És benne ültünk mi hárman. Te meg én s a boldogság.
Nekem a Gellért-hegy a Himalája, bár kicsit alacsonyabb, mi tagadás. De nyári éjszakán igazi bája, Szavamra, van olyan szép, mint bármi más.
János legyen, fenn a Jánoshegyen, estére odavárom. János nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem állom.
A vén budai hársfák békésen suttognak, elpihen a lombokon a szél. Már Hold ragyog a Bástyán, s úgy érzed boldog vagy, Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.
Jöjjön ki Óbudára, Egy jó túrós csuszára, A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól. Az abrosz tarka-barka, És rajta jó kadarka. És már az első csók után, Meglátja, jó lesz itt Óbudán.
Láng Róbert
