Zenés városnézés

Mi lenne, ha a városnéző autóbuszon nem idegenvezető magyarázna, hanem örökzöld slágerek hívnák fel a figyelmet a látnivalókat? Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a panoráma buszra. Indulunk.

Mi lenne, ha a városnéző autóbuszon nem idegenvezető magyarázna, hanem örökzöld slágerek hívnák fel a figyelmet a látnivalókat? Hölgyeim és Uraim! Szálljanak fel a panoráma buszra. Indulunk.

   Budapest, Budapest, te csodás! Te vagy nékem a szívdobogás. Sehol nincs a világon olyan szép város, és ilyen rügyfakadás.

   Én mindig Pestről álmodom, Nekem csak ő a Párizsom. A Nagykörút a Grand Boulevard,
az Oktogon a Place Pigalle.

   Váci utcán, Váci utcán, hogyha egyszer végigmész…..

   Lövölde tér, köd ül a zugokban, és fúj a szél a Liget felől unottan. Lövölde tér, ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél. Vagy csak úgy képzelem én?

   Van a Bajza utca sarkán egy kis palota. Kisasszony ha boldogtalan jöjjön el oda! A kapuja mindig tárva, a gazdája magát várja! Szép kisasszony, jó kisasszony, jöjjön el oda.

   Király utca száznégy alatt, lakik az a cukorfalat……

   A régi mániám, Végighajtani a Stefánián, Egy fess fiákeren, És a gomblyukamban virág terem.

   Tudom, a nap, az másutt szebben ragyog, Sok itt a füst, a korom és a könny, De itthon mégis Angyalföldön vagyok, a Váci út és Lehel út között.

   Ujjé! A Ligetben nagyszerű. Ujjé! Hogy mulat a nép. Ha süt a nap, kedves, esőben sem nedves, Ujjé! A Ligetben jó.

   Ritkán jutok este haza, inkább délbe, Mert messze van a Mester utca, messze van a Mester utca, messze van a Mester utca vége.

   Künn a Margitszigeten indult ez a szerelem. Nyíltak már az orgonák, és néztem én a kék Dunát.

   Sétahajó lágyan ring a Dunán. Száz hullám taraján csillan a parti fény.

   Egy dunaparti csónakházban nagy a jókedv minden nap. Úszik az ember boldogságban és a jó Duna víz simogat.

   Egy autó ment Budára át, a Margit hídon át, És benne ültünk mi hárman. Te meg én s a boldogság.

   Nekem a Gellért-hegy a Himalája, bár kicsit alacsonyabb, mi tagadás. De nyári éjszakán igazi bája, Szavamra, van olyan szép, mint bármi más.

   János legyen, fenn a Jánoshegyen, estére odavárom. János nekem nehogy álmos legyen, mert én azt ki nem állom.

   A vén budai hársfák békésen suttognak, elpihen a lombokon a szél. Már Hold ragyog a Bástyán, s úgy érzed boldog vagy, Lágyan egy kis kéz kezedhez ér.

   Jöjjön ki Óbudára, Egy jó túrós csuszára, A kerthelyiségben sramli szól, És ott lehet csak inni jól. Az abrosz tarka-barka, És rajta jó kadarka. És már az első csók után, Meglátja, jó lesz itt  Óbudán.

Láng Róbert