Zeneszerző hölgyek

Francesca Caccini (1587-1641)

Tízen ültünk, kiskamaszok, a Steinitz Zeneiskola tantermében. Három hegedűs, három zongorista, két fuvolás és két tangóharmonikás. Harmadik éve tanultunk zenélni és egyetértettünk abban, hogy ennek semmi értelme. Heti kétszer két óra tanítás, ugyanennyi gyakorlás odahaza, szünidő nincs. És legalább öt évig kell gyötörni magunkat, hogy úgy-ahogy eljátsszunk egy kisebb művet. Ráadásul a szigorú igazgatónő már az első órán azt mondta, hogy ne higgyük, amiért szüleink a tandíjunkat befizetik, azt csinálunk, amit akarunk. Ha valaki nem elég szorgalmas, felkészületlenül jön az órákra, máris befejezettnek tekintheti jóhírű iskolánk látogatását. És ez az elméleti órákra is vonatkozott, zeneelmélet, összhangzattan és hasonlók. Most például a zenetörténet órán ültünk. Van kérdés?

–  Elza néni, miért nincsenek női zeneszerzők?

–  A kulturális értékek mindig egy bizonyos közegben válnak mértékadóvá. A zene területén ezt a közeget eleinte kizárólag férfi zeneszerzők alkották. Így tehát kulturális emlékezetünkben egyszerűen nem létezik a női zeneszerző fogalma.

–  Szóval ezért nem tudnak a lányok zenét szerezni?

–  Tévedés, tudnak. Már négyszáz évvel ezelőtt Francesca Caccini olasz előadóművész, zeneszerző Concerto delle Donne néven saját együttest alapított. Ő az első női operaszerző. Első operáját a La liberazione di Ruggierót óriási sikerrel mutatták be először Itáliában majd Varsóban. Hogy milyen eredeti szerző volt, elég annyi, hogy szerzeményei ma is játsszák. a világ hangversenytermeiben, operaházaiban.

–  De igazgatónő, ez csak egyetlen példa.

–  Nem. Például Barbara Strozzi, ugyancsak zeneszerző, a korszak másik kiemelkedő alakja. Velencében született és alkotott. Francesco Cavalli zeneszerzőnél, a Szent Márk Székesegyház zeneigazgatójánál tanult. Dalokat, madrigálokat, kantátákat írt.

–  De most miért nem játsszák ezeket a műveket nálunk?

–  Ezt mástól kellene megkérdeznetek. De mondom tovább. Száz évvel ezelőtt mutatták be Ethel Smyth angol zeneszerző egyik operáját. Bernard Shaw részt vett a bemutatón és amikor a szerzőt kihívták a pódiumra, megdöbbent, hogy mindez egy hölgy alkotása. Levelet írt neki. Kedves Ethel! Az Ön zenéje gyógyított ki mindörökre abból a téveszméből, hogy asszonyok nem tudják elvégezni a férfiak munkáját a művészetekben.

*

Németországban mát huszonöt éve létezik egy kiadó, amely egyedül az egész világon, kizárólag női komponisták műveinek (kotta, lemez) megjelentetésével, illetve női szerzőkről szóló szakirodalom kiadásával foglalkozik. Ez a kiadó, a Furore Verlag fennállása alatt 150 zeneszerzőnő több mint 1000 művét hozta nyilvánosságra, amivel jelentősen hozzájárult az előítéletek lebontásához.

*

Hajdu Júlia (1925-1987.) zeneszerző, zongoraművész, Kodály Zoltán és Ránki György tanítványa. Több táncdal szerzője. Számomra a legszebb örökzöld sláger –  ”Csak a szépre emlékezem” – szintén az ő műve.

Láng Róbert