Dr. Szilvásy GyörgyDr. Szilvásy György 

Szerkesztőségünk megkapta a Dr. Szilvásy György tárcanélküli miniszter által tett tanúvállomás hivatalos jegyzőkönyvének most nyilvánosságra hozott szövegét, amelyet teljes terjedelmében kommentár nélkül az alábbiakban közlünk.

Dr. Szilvásy GyörgyDr. Szilvásy György 

Szerkesztőségünk megkapta a Dr. Szilvásy György tárcanélküli miniszter által tett tanúvállomás hivatalos jegyzőkönyvének most nyilvánosságra hozott szövegét, amelyet teljes terjedelmében kommentár nélkül az alábbiakban közlünk.

Bács-Kiskun Megyei Főügyészség

B.3849/2005. szám

TANÚKIHALLGATÁS JEGYZŐKÖNYV

    Készült: A Kecskeméti Városi Ügyészségen a Btk. 318. paragrafus (7) bekezdés b) pontjába ütköző különösen nagy kárt okozó, bűnszervezet tagjaként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének és más bűncselekményeknek megalapozott gyanúja miatt Zuschlag János és társai ellen folyamatban lévő eljárásban Dr. Szilvásy György tanú kihallgatása alkalmával Kecskemét, Mátyási u. 3. I/119. szám alatt a Kecskeméti Városi Ügyészség hivatalos helyiségében 2007. szeptember hó 28. napján 7 óra 51 perces kezdettel.

    Jelen vannak:

    Dr. Szabó Ferenc főügyészhelyettes Dr. Szilvásy György

    Dr. Kopasz Zsolt vezető ügyész tanú

    Dr. Német Zsolt vezető-helyettes ügyész

    Dr. Várkonyi Judit ügyész

    Dr. Soós Mihály ügyészségi titkár, jkv.vezető

    

    A tanú neve: Dr. Szilvásy György

    A hatóság eljáró tagja közli a tanúval, hogy a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Vámosi Zsolt, Őri András, Katus Ferenc, Krausz Csaba, Zuschlag János, Marsovszky Balázs, Kullai Tamás és Lados István ellen folyamatban lévő büntetőügyben hallgatja ki tanúként.

A tanúnak a gyanúsítottakhoz, valamint az ügy egyéb érdekeltjéhez való viszonya: érdektelen

A hatóság eljáró tagja a Büntetőeljárási Törvény alapján (a Be. 85 paragrafus (3) bek., a Be. 81. paragrafus (1) bek., a Be. 82. paragrafus (1) és (2) bek.) figyelmezteti a tanút törvényes jogaira és kötelességeire.

    Az eljáró megállapítja, hogy a tanú kihallgatásának törvényi akadálya nincs.

    Legjobb tudomása és lelkiismerete szerint szerint az igazat kell vallania, mert a hamis tanúzást és a mentő körülmény elhallgatását a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Akkor tanúskodik hamisan, ha az ügy lényeges körülményére nézve valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja.

    A tanúvallomást megtagadhatja, ha önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

    Mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, mert azt a törvény szabadságvesztéssel bünteti.

    Figyelmeztetem, hogy államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő tényről nem hallgatható ki az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést, illetőleg a tanúvallomást megtagadhatja a fenti eseteken kívül az is, aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles és a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály alapján jogosult felmentette.

    A tanú a törvényes figyelmeztetés után kijelenti: a figyelmeztetéseket megértettem, kihallgatásomnak akadálya nincs.

   Dr. Szilvásy György – a továbbiakban:  tanú

     

    Ügyész: kérem, nyilatkozzon arra, hogy gyanúsítottakat ismeri-e, velük milyen viszonyban van.

    Tanú: Zuschlag Jánost 2002 második felében elején ismertem meg, akkor, amikor a GYISM vezetését átvettük. Ő akkoriban az MSZP frakció mellett működő Ifjúsági és Sport munkacsoportban dolgozott, amellyel a minisztériumnak kapcsolata volt. Viszonyunkat én ismerősinek tudnám mondani annál semmiképp nem volt több. A többi gyanúsítottként szereplő személyre nem tudok visszaemlékezni, elképzelhető, hogy találkoztam velük, konkrétan azonban rájuk nem emlékszem.

    Ügyész: felolvasom önnek Illés Péter 2007. szeptember 17. napján felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyve 5. oldalának 5. bekezdésében foglaltakat. Felolvasom továbbá Őri András 2007. szeptember 27. napján felvett, gyanúsítotti kihallgatásáról szóló jegyzőkönyve 10. oldal 7. bekezdésében foglaltakat. Kérem, nyilatkozzon az elhangzottakra.

    Tanú: véleményem szerint a felolvasott vallomásrészletek alappal valószínűsítik az államtitoksértés gyanúját.

    Ügyész: tájékoztatom Önt arról, hogy államtitoksértés gyanúja tárgyában az ügyészség eljárást kezdeményez.

    Ügyész: kérem, nyilatkozzon arra, hogy jelenleg milyen közjogi, illetve párttisztséget tölt be.

    Tanú: Jelenleg tárca nélküli miniszter vagyok, az én irányításom alá tartoznak a polgári titkosszolgálatok. Párttisztségem jelenleg nincs.

    Ügyész: Mettől meddig volt a GYISM közigazgatási államtitkára?

    Tanú: 2002-ben, a kormányváltást követően kerültem a minisztériumhoz közigazgatási államtitkárként. Emlékezetem szerint 2003. júniusáig töltöttem be ezt a pozíciót, akkor távoztam a minisztériumból.

Tevékenységem ideje alatt a politikai államtitkár Mesterházy Attila volt, a miniszter pedig Jánosi György. Helyettes államtitkárok voltak: Szabó László, aki az ifjúsági területet felügyelte egészen addig, amíg Ocsovai Tamás nem került ebbe a pozícióba. Ennek időpontjára pontosan nem tudok visszaemlékezni. Sport helyettes államtitkár volt Dénes Ferenc, akinek a helyére Köpf Károly került, a fogyatékosügyi helyettes államtitkár Szekeres Pál volt, ő maradt is ebben a pozíciójában, a kábítószerügyi helyettes államtitkár Topolánszky Ákos volt, aki szintén maradt a helyén. Az igazgatási ügyeket helyettes államtitkárként Székelyhidi Jánosné vitte.

    Ügyész: kérem ismertesse, hogy államtitkársága alatt a minisztérium milyen módon nyújtott támogatást társadalmi szervezeteknek?

    Tanú: a fejezeti kezelésű előirányzatok között volt olyan, amelyből közvetlenül kaptak támogatást a társadalmi szervezetek. Azok az előirányzatok, amelyek nem nevesítették a címzetteket, pályázati és egyedi támogatás útján részesítették támogatásban a civil szervezeteket. Túlnyomórészt pályázati úton valósult ez meg.

    Ügyész: Kérem, részletesen ismertesse, hogy a minisztériumi pályáztatás esetén milyen konkrét feladatok hárultak a minisztériumra, ezen túlmenően kérem ismertesse a beérkező pályázatok elbírálásának menetét, a döntéshozatali mechanizmust és szinteket. Ki volt jogosult a pályázatok esetében az érdemi döntés meghozatalára? A beszámoló formai és tartalmi ellenőrzése, a pályázatok lezárása hogyan történt?

    Tanú: a költségvetési törvény alapvetően határozta meg, hogy milyen célra fordítsuk a pénzeket. Ezen belül az illetékes helyettes államtitkárok előterjesztésére a miniszter határozta meg a fő támogatási irányokat. Ezt a helyettes államtitkárok a közigazgatási államtitkáron keresztül nyújtották be a miniszter számára. Ezután az illetékes helyettes államtitkárságok a sajátosságaik alapján írták ki és bonyolították a pályázatokat. Az ifjúsági területen ez alapvetően a Mobilitas útján történt. Kábítószerügyi területen egy minisztériumon kívüli szervezet bonyolította le a pályáztatást. Sportterületen vegyes volt a rendszer. A fogyatékosügyi államtitkár maga kezelte a pályázatokat.

    Amikor én közigazgatási államtitkár lettem, még hatályban volt az a szabály, hogy 1 millió Ft-ig helyettes államtitkár alatti szint is vállalhatott kötelezettséget, tehát pl. a főosztályvezető, stb. Én azt a rendszert vezettem be, hogy a helyettes államtitkár, vagy felettesei vállalhatnak kötelezettséget, 5 millió Ft-ig a helyettes államtitkár, e fölött 100 millió Ft-ig a közigazgatási államtitkár, e fölött a miniszter. Ennek a szigorításnak az volt az oka, hogy a minisztérium átvételekor az előirányzatok nagy része már el volt költve, az előző kormány kötelezettségvállalásai terheltek bennünket. Pályázatokat a kiírásnak megfelelő szakmai bírálóbizottságok készítették elő döntésre, a döntési javaslatot az illetékes helyettes államtitkár a közigazgatási államtitkár útján terjesztette a miniszter elé.

    A döntéshozatali mechanizmus első lépcsőfoka lényegében már a pályázatkezelés, illetve a szakértői értékelés volt. Itt meghatározott szempontrendszer alapján kerültek értékelésre a pályázatok és az ezt tartalmazó lista került továbbításra a helyettes államtitkárságok felé. A helyettes államtitkárság volt a következő szint, elméletileg a helyettes államtitkárnak is volt lehetősége a beérkezett listán bizonyos változtatásokat végrehajtani meghatározott szempontok alapján. Amennyiben a helyettes államtitkár a listát megfelelőnek találta, azt aláírta és támogatási javaslattal továbbította a közigazgatási államtitkárhoz.

    A közigazgatási államtitkárságon pénzügyileg ellenőriztük a beérkezett listát és az azon szereplő összegeket, abban az összefüggésben, hogy a pályázatra szánt keret elegendő-e a támogatások folyósítására, illetve az egyes szervezeteknél megjelölt támogatási összegek nem haladják-e meg a kiírásban meghatározott maximumot. Amennyiben rendben találtam a listát, én döntési javaslattal felterjesztetem a miniszter úrhoz azt.

    A végső döntéshozatali szint a miniszter úr volt. Lényegében az ő tevékenysége az aláírásra korlátozódott, tekintettel arra, hogy pályázatok tartalmi, formai és egyéb ellenőrzése már korábban a közigazgatási szinteken lezajlott.

    Abban az esetben, ha a miniszter aláírta a listát, akkor az ifjúsági ügyekben illetékes helyettes államtitkárság a Mobilitás segítségével bonyolította a további feladatokat, így a szerződés előkészítését, azok megkötését, az összeg átutalását, melyet befolyásolt az, hogy a pályázat elő-, utó, vagy vegyes finanszírozású volt-e. A pályázatkezelő szervre hárult az a feladat is, hogy elszámoltassa a civil szervezetek a támogatás felhasználásáról. A pályázatokat abban az esetben lehetett lezárni, ha a beszámolók formai és tartalmi szempontból a kiírásban felsorolt feltételeknek megfeleltek.

  Természetesen az ellenőrzések túlnyomó többsége az írásbeliségen alapult, a beérkezett elszámolásokat, számlákat kellett ellenőrizni, és bizonyos százalékban helyszíni ellenőrzést is végzett a pályázatkezelő szerv. Ilyen jellegű helyszíni ellenőrzésre joga a helyettes államtitkárságoknak, illetve ifjúsági ügyekben a Mobilitasnak volt. Megjegyzem, hogy amikor 2002-ben átvettük a minisztériumot, nem voltam elégedett a minisztérium ellenőrzési tevékenységével, az alacsony színvonalú volt. A belső ellenőrzést én igyekeztem megerősíteni a későbbiekben. Ez egy pótlólagos ellenőrzési lehetőség.

    Ügyész: kérem, hogy az egyedi támogatási kérelmek esetén szintén ismertesse a döntési mechanizmust. Ki volt jogosult ebben az esetben az érdemi döntés meghozatalára?

    Tanú: egyedi támogatási kérelmet a civil szférából bárki benyújthatott a minisztériumba, annak különböző döntéshozatali szintjeihez. A kérelemben foglaltak alapján azok továbbításra kerültek az illetékes helyettes államtitkárságokhoz. A helyettes államtitkárságok feladata volt az egyedi kérelmek esetében a döntés előkészítése. A korábbiakban utaltam rá, hogy 5 millió Ft-ig a helyettes államtitkárnak, 100 millió Ft-ig a közigazgatási államtitkárnak, e felett a miniszternek volt döntési joga egyedi támogatások esetében is. Praktikusan ez azt jelentette, hogy ha az 5 millió Ft-ot nem haladta meg a kért vagy megítélt összeg, a helyettes államtitkár maga dönthette el, hogy ad-e támogatást vagy sem. A közigazgatási államtitkárnak ebben az esetben annak ellenőrzése volt a feladata, hogy a támogatások ne haladják meg a rendelkezésre álló keretet. Az általam elmondottakból következik az, hogy az egyedi kérelmek esetében mindig az döntött, aki az összeg nagyságára figyelemmel erre jogosult volt. Természetesen ezekben az esetekben is volt ellenőrzés, tehát el kellett számolnia a támogatott civil szervezetnek a felhasználás módjáról. Az ellenőrzést jellemző módon a minisztérium szakapparátusa végezte, de volt lehetőség a Mobilitás bevonására is.

    Ügyész: milyen szempontok alapján bírálták el a pályázati kiírásban beérkező pályázatokat, valamint az egyedi támogatásokat? Az elbírálás során szakmai szempontok mellett figyelembe vettek-e egyéb, például politikai vagy más szempontokat?

    Tanú: kizárólag a pályázati kiírásban meghatározott szakmai szempontok alapján történt a pályázatok elbírálása. Egyedi támogatási kérelmek esetében a helyettes államtitkár szakmai programja, a minisztérium szakmai tervei, programja alapján történt a döntés.

    Ügyész: A Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram által kiírt pályázatok és az oda benyújtott egyedi támogatási kérelmek elbírálásában a minisztériumnak volt-e szerepe, a minisztérium által a GYIA tanácsba delegált személy milyen szempontok alapján járt el, adta le a szavazatát? Államtitkársága alatt ki képviselte a tanácsban a minisztériumot?

    Tanú: ennek a szempontjait az ifjúsági helyettes államtitkárság határozta meg és ők végezték el azokat a feladatokat is, amelyeket jogszabály számukra előírt. A GYIA tanácsban a minisztérium egy személlyel képviseltette magát, az ő döntései tükrözték a minisztérium álláspontját az adott kérdésben. Arra ennyi idő távlatából már nem tudok nyilatkozni, hogy államtitkárságom ideje alatt ki volt ez a személy. Nyilvánvalóan ennek a személynek a minisztérium szakmai álláspontját kellett képviselni minden egyes szakmai kérdésben.

    Ügyész: Ön adott-e utasítást arra vonatkozóan, hogy a minisztérium által kiírt pályázatok esetében a beérkező pályázatok illetve egyedi támogatási kérelmek közül melyeket bíráljanak el pozitívan, továbbá a minisztériumot a GYIA tanácsban képviselő személy irányába adott-e hasonló jellegű utasítást, fogalmazott-e meg ilyen irányú elvárásokat?

    Tanú: utasítást én konkrét pályázat, egyedi kérelem mikénti elbírálására soha nem adtam.

    Ügyész: Ön elé tárom Ocsovai Tamás 2007. május 3. napján felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből a 2. oldal 2. bekezdésétől a 7. oldal 2. bekezdéséig terjedő részt. Ocsovai Tamás volt helyettes államtitkár vallomásában többek között azt állította, hogy a minisztériumi kiírású pályázatok, valamint a minisztériumhoz benyújtott egyedi támogatási kérelmek elbírálásánál rendszeresen előfordult, hogy utasításra járt el és javasolt támogatásra pályázatokat, kérelmeket. Kérem, nyilatkozzon erre.

   

Tanú: az én államtitkárságom alatt nem volt olyan, heti rendszerességgel tartott, a miniszter által vezetett, részvételemmel tartott értekezlet, amelyen egyedi pályázatok vagy kérelmek ügye szóba került volna. Arról sem tudok, hogy az én jelenlétem nélkül lettek volna ilyen, rendszeresen tartott értekezletek.

    Amikor az én jelenlétemben történtek a miniszter által vezetett értekezletek, egyetlen esetben sem került szóba kis összegű egyedi pályázat vagy támogatási kérelem mikénti elbírálása. Ocsovai Tamás vallomásából illetve az elém tárt pályázati dokumentációból egyértelműen kiderül, hogy kis összegű, 1-2 milliós pályázatokról, kérelmekről volt szó a vallomásában. Olyan döntés végrehajtására sem kaptam soha utasítást, mely a részvételem nélküli értekezleten született, és a fentiek szerinti, kisebb összegű támogatásra vonatkozott volna. Azt is kizártnak tartom, hogy Ocsovai Tamás az én kikerülésemmel bárkitől olyan utasítást kaphatott volna, amely szabálytalan, törvénytelen döntés végrehajtására irányult.

Ügyész: Volt-e tudomása arról, hogy a FIBISZ finanszírozási problémákkal küzd, melyet olyan módon igyekeztek orvosolni, hogy társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) költségvetési és egyéb szervekhez benyújtott pályázatain és egyéb támogatási kérelmei útján elnyert pénzeket használtak fel a FIBISZ céljainak megvalósítására.

    Tanú: nem volt tudomásom erről.

    Ügyész: volt-e tudomása arról, hogy Zuschlag János személyéhez is voltak köthetők olyan szervezetek, amelyet a fenti céllal hoztak létre és működtettek tovább.

    Tanú: nem volt tudomásom.

    Ügyész: munkája során találkozott-e az alábbi társadalmi szervezetek nevével: Hoppá Egyesület, Y-Generáció Egyesület, Szövetség a Modern Magyarországért Egyesület, Atlasz Egyesület, Biztos Pont Egyesület, Együtt a Harmadik Évezredért Alapítvány, XXI. Századi Kulturális Egyesület, Vörösfenyő Egyesület, Holnap Városért Egyesület?

    Tanú: nem emlékszem, hogy találkoztam volna ezekkel a szervezetekkel.

    Ügyész: Zuschlag János akár közvetlenül akár közvetetten fordult-e önhöz vagy más döntési jogkörrel rendelkező személyhez abból a célból, hogy valamely társadalmi szervezet pályázata, támogatás kérelme pozitív elbírálásban részesüljön?

    Tanú: ha fordult is hozzám, én már nem emlékszem ilyenre. Az biztos, hogyha történt ilyen, én a szakapparátushoz irányítottam.

    Ügyész: a büntetőeljárás megindulását követően Zuschlag János megkereste-e önt vagy az ön tudtával mást azért, hogy politikai befolyását használva befolyásolja az eljárást?

    Tanú: engem Zuschlag János ilyen célból nem keresett meg, és arról sem tudok, hogy mást megkeresett volna. Zuschlagtól tudtam meg azt, hogy hozzá kapcsolódó társadalmi szervezetek számviteli szabálytalanságai miatt vizsgálat indult. Én az általa közölteket a miniszterelnök tudomására is hoztam. Mivel felvetődött annak lehetősége a pártvezetésben, hogy Zuschlag Jánost rehabilitáljuk , javasoltam, hogy várjuk meg az eljárás végét. Ő ugyanis folyamatosan jelezte abbéli igényét, hogy szeretne visszakerülni az országos politikába.

    Kérdés nélkül mást elmondani nem kívánok, a jegyzőkönyvet elolvasás után aláírom.

    Ügyész kérdésére útiköltség megtérítését nem kérem.

Dr. Szilvásy György tanú

Lezárva: 9 óra 50 perckor.

Dr. Szabó Ferenc főügyészhelyettes

Dr. Kopasz Zsolt vezető ügyész

Dr. Német Zsolt vezetőhelyettes ügyész

Dr. Várkonyi Judit ügyész

Dr. Soós Mihály Ügyészségi tikár, jkv. vezető.