Gyurcsány Ferenc

Szerkesztőségünk megkapta a Gyurcsány Ferenc által tett tanúvállomás hivatalos jegyzőkönyvének most nyilvánosságra hozott szövegét, amelyet teljes terjedelmében kommentár nélkül az alábbiakban közlünk.

Gyurcsány Ferenc

Bács-Kiskun Megyei Főügyészség B.3849/2005.szám

TANÚKIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV

Készült: A Kecskeméti Városi Ügyészségen a Btk. 318. (7) bekezdés b) pontjába ütköző különösen nagy kárt okozó, bűnszervezet tagjaként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettének és más bűncselekményeknek megalapozott gyanúja miatt Zuschlag János és társai ellen folyamatban lévő eljárásban Gyurcsány Ferenc tanú kihallgatása alkalmával Kecskemét, Mátyási u. 3. I/119. szám alatt a Kecskeméti Városi Ügyészség hivatalos helyiségében 2007. szeptember hó 25. napján 19 óra 51 perces kezdettel.

Jelen vannak:

Dr. Szabó Ferenc főügyészhelyettes Gyurcsány Ferenc

Dr. Kopasz Zsolt vezető ügyész tanú

Dr. Német Zsolt vezető-helyettes ügyész

Dr. Várkonyi Judit ügyész

Dr. Soós Mihály ügyészségi titkár, jkv.vezető

A tanú neve: Gyurcsány Ferenc

A hatóság eljáró tagja közli a tanúval, hogy a csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Vámosi Zsolt, Őri András, Katus Ferenc, Krausz Csaba, Zuschlag János, Marsovszky Balázs, Kullai Tamás és Lados István ellen folyamatban lévő büntetőügyben hallgatja ki tanúként.

A tanúnak a gyanúsítottakhoz, valamint az ügy egyéb érdekeltjéhez való viszonya: érdektelen

A hatóság eljáró tagja a Büntetőeljárási Törvény alapján (a Be. 85. paragrafus (3) bek., a Be. 81 paragrafus (1) bek., a Be. 82. paragrafus (1) és (2) bek.) figyelmezteti a tanút törvényes jogaira és kötelességeire:

Az eljáró megállapítja, hogy a tanú kihallgatásának törvényi akadálya nincs.

Legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat kell vallania, mert a hamis tanúzást és a mentő körülmény elhallgatását a törvény szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Akkor tanúskodik hamisan, ha az ügy lényeges körülményére nézve valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja.

A tanúvallomást megtagadhatja, ha önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben.

Mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, mert azt a törvény szabadságvesztéssel bünteti.

Figyelmeztetem, hogy államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősülő tényről nem hallgatható ki az, aki a titoktartási kötelezettség alól nem kapott felmentést, illetőleg a tanúvallomást megtagadhatja a fenti eseteken kívül az is, aki foglalkozásánál vagy közmegbízatásánál fogva titoktartásra köteles és a tanúvallomással titoktartási kötelezettségét megsértené, kivéve, ha ez alól a külön jogszabály alapján jogosult felmentette.

A tanú a törvényes figyelmeztetés után kijelenti: a figyelmeztetéseket megértettem, kihallgatásomnak akadálya nincs.

Gyurcsány Ferenc: továbbiakban tanú

Ügyész: kérem, nyilatkozzon arra, hogy gyanúsítottakat ismeri-e velük milyen viszonyban van.

Tanú: két személyt ismerek közülük, Zuschlag Jánost és Marsovszky Balázst. Zuschlag Jánost parlamenti képviselő korában ismertem meg, 2002-2003-ban. Viszonyunk a szokásos képviselői viszony volt, illetve két okból azon túlmutatott. Egyfelől miniszterségem idején ő vezette az MSZP frakció ifjúsági és sport munkacsoportját. Másrészt könnyen észrevehető ember volt, kapcsolatunk munkatársi kapcsolat volt lényegében véve.

Marsovszky Balázst az elmúlt hónapokban ismertem meg, ennek az ügynek a kapcsán. Különféle rendezvényeken futottunk össze, itt elmondta, hogy bajban van, és tanácsomat kérte, hogy mit kell csinálni. Én a feltett kérdésre azt válaszoltam, hogy együtt kell működni. Viszonyunkat legfeljebb ismerősinek lehet mondani.

Ügyész: jelenleg milyen közjogi, illetve párttisztséget tölt be

Tanú: Az MSZP elnöke vagyok és miniszterelnök.

Ügyész: Mettől meddig volt a GYISM minisztere, kérem, nyilatkozzon arra, hogy mi indokolta azt, hogy a kormányzati cikluson belül a miniszter személyében változás történt. (Jánosi György, Gyurcsány Ferenc, Göncz Kinga)

Tanú: 2003. májusáig 2004. szeptemberéig voltam miniszter. Azt soha nem tudtam meg igazából, hogy Medgyessy Péter miért mentette fel Jánosi Györgyöt a közjogi pozíciójából. Tekintettel arra, hogy 2004. szeptemberét követően én lettem Magyarország miniszterelnöke, így a miniszteri posztot nem tölthettem be. Megjegyzem, hogy maga a minisztérium is megszűnt, feladatkörét más minisztériumok vették át.

Ügyész: kérem, ismertesse, hogy minisztersége alatt a minisztérium milyen módon nyújtott támogatást társadalmi szervezeteknek?

Tanú: a minisztérium a fejezeti kezelésű előirányzataiból alapvetően pályázatok útján, kisebb részben egyedi döntések alapján támogatott programokat és szervezeteket. Nagyjából ez a struktúra érvényes a sport finanszírozásában is, azaz egyedi támogatások és pályázatok. A GYIA tanácsról külön törvény rendelkezik, költségvetését az országgyűlés önállóan határozta meg. A GYIA tanácsban ráadásul tőlünk független civil szervezetek vannak.

Ügyész: Kérem, részletesen ismertesse, hogy a pályáztatás esetén milyen konkrét feladatok hárultak a minisztériumra, ezen túlmenően kérem ismertesse a beérkező pályázatok elbírálásának menetét, a döntéshozatali mechanizmust és szinteket. Ki volt jogosult a pályázatok esetében az érdemi döntés meghozatalára. A beszámoló formai és tartalmi ellenőrzése, a pályázatok lezárására hogyan történt?

Tanú: A kiírásról, tehát a célról, a feltételekről, a lehetséges pályázók köréről a minisztérium döntött, a döntés minden esetben a miniszteré volt. A döntést hosszú és mély viták előzték meg. Ebben részt vettek a kormánypárti politikusok, többek között Zuschlag János is. Ez egy normál folyamat, egyeztetések vannak hétről hétre. A minisztérium határozta meg a célt, a konkrét pályázatra fordítható keretösszeget, ezen túlmenően az elnyerhető támogatás maximumát, illetve azt, hogy egyáltalán kik indulhatnak a pályázatokon.

A pályázat közzétételét, a pályázati tanácsadást, a pályázatok érkeztetését, befogadását, a szakértőknek való eljuttatását, tehát a döntés-előkészítést teljes egészében a minisztérium háttérintézményeként működő Mobilitas intézte. Tudomásom szerint a gyermek és ifjúsági helyettes államtitkárság feladata volt szakértők kijelölése a konkrét pályázatok elbírálására. A szakértők különböző szempontok alapján értékelték a pályázatokat, majd listát állítottak össze. A gyermek és ifjúsági helyettes államtitkár volt jogosult arra, hogy a szakértői véleménnyel ellátott pályázatok közül támogatásra érdemesnek minősítsen egyeseket. A szakértői vélemények lényegében iránymutatásul szolgáltak, nem bírtak kötelező erővel, ami annyit jelent, hogy a helyettes államtitkár adott esetben eltérhetett döntési javaslatában a szakértői javaslattól. A helyettes államtitkár által ily módon összeállított lista került aztán tovább a közigazgatási államtitkárságra. Hogy melyek lehettek ezek a szempontok, arra nem tudok nyilatkozni, tekintettel arra, hogy ebből a kérdésből az adott időszakban nem fakadtak olyan viták, amelyek az emlékezetemben megmaradtak volna. A helyettes államtitkár döntésében szubjektív elemek is belevihetők voltak, ami teljesen természetes volt. Korábbi konkrét tapasztalaton, élményen alapuló vélemény lehetett ez, amely például egyes szervezetekhez, az általuk megtartott rendezvényekhez kapcsolódott.

Benedek András volt az alattam dolgozó közigazgatási államtitkár, aki kiváló szakember, tisztességes ember, viszonylag kevés ifjúsági tapasztalattal bírt. A felterjesztést feltételezem, hogy leginkább jogszerűségi, alaki szempontból vizsgálta csak, megbízott az előterjesztőben. Nem emlékszem arra, hogy beleavatkozott volna az előterjesztésekbe.

A közigazgatási államtitkár aláírásával a pályázatokat tartalmazó lista továbbításra került a miniszterhez, konkrétan hozzám. Az irat ekkor már tartalmazta a Mobilitas részéről eljáró személy aláírását, a helyettes államtitkár és a közigazgatási államtitkár aláírását. Miniszterként én csak jóváhagytam az elém terjesztett listát, formálisan aláírtam azt. A döntéshozatali mechanizmus tehát az általam elmondottak szerint alakult. Elvileg természetesen igaz, hogy abban mindenkinek volt az érvényes pályázati szabályzatban írt módon valamilyen szerepe és joga.

A minisztériumi döntés után megkötik a szerződést, értesítik a pályázót. A pályázati beszámolók formai és szakmai ellenőrzése a Mobilitasra mint pályázatkezelő szervre hárult. A Mobilitas feladata volt a pályázatok lezárása, nyilván akkor, ha a pályázó eleget tett valamennyi feltételnek.

Arra konkrétan nem tudok választ adni, hogy az ún. problémás pályázati elszámolásokkal ténylegesen mi történt, vélelmezem, hogy a Mobilitas feladata volt ez, a pályázati szabályzat ezt mindenképpen részletesen tartalmazta.

Ügyész: kérem, hogy az egyedi támogatási kérelmek esetén szintén ismertesse a döntési mechanizmust. Ki volt jogosult ebben az esetben az érdemi döntés meghozatalára?

Tanú: tudomásom szerint az összeghatár határozta azt meg, hogy az egyedi támogatási kérelmek kapcsán az érdemi döntést ki volt jogosult meghozni, azaz a helyettes államtitkár, a közigazgatási államtitkár, vagy a miniszter. Arra nem tudok választ adni, hogy ezen támogatási forma esetében a Mobilitasnak volt-e bármilyen szerepe, vagy az adminisztrációt a minisztérium végezte.

Ügyész: milyen szempontok alapján bírálták el a pályázati kiírásban beérkező pályázatokat, valamint az egyedi támogatásokat? Az elbírálás során szakmai szempontok mellett figyelembe vettek-e egyéb például politikai vagy más szempontokat?

Tanú: a pályázat részeként nyilvánosságra hozott szakmapolitikai szempontok alapján kellett döntésre előkészíteni a pályázatot.

Ügyész: A Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram által kiírt pályázatok és az oda benyújtott egyedi támogatási kérelmek elbírálásában a minisztériumnak volt-e szerepe, a minisztérium által a GYIA tanácsba delegált személy milyen szempontok alapján járt el, adta le a szavazatát? Minisztersége ideje alatt ki képviselte a tanácsban a minisztériumot?

Tanú: a képviselők nevére már nem emlékszem, hivatalos mandátumadási mechanizmus tudomásom szerint nem létezett. Gyanítom, hogy legjobb szakmai meggyőződése alapján járt el, nem volt a minisztériumnak hivatalos álláspontja.

Ügyész: Ön adott-e utasítást arra vonatkozóan, hogy a minisztérium által kiírt pályázatok esetében a beérkező pályázatok illetve egyedi támogatási kérelmek közül melyeket bíráljanak el pozitívan, továbbá a minisztériumot a GYIA tanácsban képviselő személy irányába adott-e hasonló jellegű utasítást, fogalmazott-e meg ilyen irányú elvárásokat?

Tanú: fajsúlyos egyedi döntést igénylő kérdésekben biztosan volt véleményem, Művészetek Völgye, Sziget Fesztivál kategóriába eső ügyekben. Határozott véleményem volt a pályázati kiírásokról, mondhatni szenvedélyes. Nem volt dolgom és keresnivalóm az egyes pályázatok konkrét elbírálásában. Utasítást erre vonatkozóan nem adtam.

Ügyész: a minisztériumban voltak-e olyan jellegű tanácskozások, melyeken konkrét pályázatok illetve támogatási kérelmek mikénti elbírálása is napirendre került?

Tanú: a sport területén, a fejlesztési pályázatokban igen, azokon én is részt vettem. A kábítószer területén minden bizonnyal volt ilyen, de azokban nem vettem részt. Ifjúsági területen minden hétfőn volt egy rendszeres megbeszélés a minisztériumban, ez a hétindító megbeszélés. Ennek van egy politikai szereplőkkel folytatott része, aminek tárgya volt: parlamenti politizálás, interpellációk, napirenden lévő szabályozási kérdések. Ezen kb. hatan vettek részt: a politikai államtitkár, Mesterházy Attila, a parlament Ifjúsági és Sportbizottságának vezetője, Bakonyi Tibor, a szocialista frakció ifjúsági és sport munkacsoportjának tagjai, Zuschlag János, Arató Gergely, Ujhelyi István. Ez egy megállapodás eredménye volt, hogy megszüntessük azt a gyakorlatot, hogy a képviselők a minisztérium középső vezetésével kommunikáljanak. Ezzel szemben ellenérzésem volt, mert politikusok köztisztviselőkkel találkoztak. Ezt semmiféleképpen nem tartottam szerencsésnek

Volt egy igazgatási hétindító a minisztériumban, melyen az államtitkárok, helyettes államtitkárok, a kabinetfőnök és én vettünk részt. Név szerint Mesterházy Attila, Ocsovai Tamás, Füleki András, még egy sportállamtitkár, valamint a kábítószer területéről ugyancsak két helyettes államtitkár.

Ügyész: Ön elé tárom Ocsovai Tamás 2007. május 3. napján felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvéből a 2. oldal 2. bekezdésétől a 7. oldal 2. bekezdéséig terjedő részt. Ocsovai Tamás volt helyettes államtitkár vallomásában többek között azt állította, hogy a minisztériumi kiírású pályázatok valamint a minisztériumhoz benyújtott egyedi támogatási kérelmek elbírálásánál rendszeresen előfordult, hogy utasításra, így többek között az Ön utasítására járt el és javasolt támogatásra pályázatokat, kérelmeket. Kérem, nyilatkozzon erre.

Tanú: 2003 májusában, amikor miniszter lettem, egy számomra teljesen elfogadhatatlan kultúrával és gyakorlattal találkoztam. Parlamenti képviselők tartottak kapcsolatot minisztériumi beosztottakkal. Ezt erőteljesen kifogásoltam mindkét oldalon. Erre az volt a válasz, hogy vegyem tudomásul, így működtek korábban is a minisztériumok, illetve a politikum ezt igényli volt Ocsovai helyettes államtitkár úr visszatérő szavajárása. Mindkét oldallal összeveszve megtiltottam, hogy kapcsolatot tartsanak egymással. Hogy lobbizni ne lehessen, a saját minisztériumi keretemet megszüntettem, hogy nálam se lehessen lobbizni. Azt mondtam, hogy szakpolitikáról tárgyalunk, de intézményesen a hétfői megbeszélések alkalmával, pályázati célokról, feltételekről egyeztetünk, egyedi ügyekben viszont nincs dolgunk egymással. Végig úgy tekintettem önmagunkra, hogy ezt a küzdelmet megnyertük: mindkét fél érti, hogy miért nem lehet ilyet csinálni. Határozottan állíthatom, hogy nálam egy-két milliós ügyekben még csak tárgyalni sem lehetett. Erre vonatkozóan több közszereplő például a sport területén többször nyilvános nyilatkozatot tett. Ocsovai Tamással nem vagyok elfogulatlan, két hónapja voltam miniszter, amikor nem titkoltan azért pályáztattam meg az összes helyettes államtitkárt, mert Ocsovait el akartam távolítani, azért mert alkalmatlan volt. Úgy gondolom, nem volt felkészült arra, hogy a hazai ifjúságpolitika első embere legyen. Benedek András el fogja mondani, sokat szenvedtünk, hogy megtaláljuk az utódját. Végül is nem sikerült, mert egyedül ő pályázott erre a státuszra.

Határozottan állítom, hogy én Ocsovai Tamásnak konkrét pályázatok elbírálása kapcsán soha nem adtam utasítást. Azt, hogy miért tett olyan nyilatkozatot, melyet a jegyzőkönyv tartalmaz, nem tudom.

Ügyész: volt-e tudomása arról, hogy a Fiatal Baloldal, Ifjú Szocialisták szervezete milyen költségvetéssel rendelkezett, melyek voltak a forrásaik, ezek elegendőek voltak-e az általuk megvalósítani kívánt célokra.

Tanú: nem volt velük sem dolgom, sem feladatom, sem felelősségem. Ebből adódóan a kérdésére nem tudok válaszolni.

Ügyész: Van-e arról tudomása, hogy az MSZP milyen mértékben támogatta a FIBISZT?

Tanú: Nem tudom, nem voltam az MSZP-nek ilyen szintű választott vezetője.

Ügyész: Volt-e tudomása arról, hogy a FIBISZ finanszírozási problémákkal küzd, melyet olyan módon igyekeztek orvosolni, hogy társadalmi szervezetek (egyesületek, alapítványok) költségvetési és egyéb szervekhez benyújtott pályázatain és egyéb támogatási kérelmei útján elnyert pénzeket használtak fel a FIBISZ céljainak megvalósítására.

Tanú: nem volt tudomásom.

Ügyész: volt-e tudomása arról, hogy Zuschlag János személyéhez is voltak köthetők olyan szervezetek, amelyet a fenti céllal hoztak létre és működtettek tovább

Tanú: nem volt tudomásom.

Ügyész: Zuschlag János akár közvetlenül akár közvetetten fordult-e önhöz vagy más döntési jogkörrel rendelkező személyhez abból a célból, hogy valamely társadalmi szervezet pályázata, támogatás kérelme pozitív elbírálásban részesüljön?

Tanú: nem kizárt, ha ilyen elő is fordulhatott, minden bizonnyal a szokásos hivatali eljárási utat javasoltam neki.

Ügyész: felolvasom Önnek Ocsovai Tamás tanúkihallgatási jegyzőkönyve 7. oldal 3. bekezdésétől a 9. oldal végéig terjedő részét. Kérem, nyilatkozzon erre.

Tanú: valamennyi olyan vezetőt, akit én nevezek ki, az országos rendőrfőkapitánytól az APEH elnökén át a gazdasági versenyhivatal elnökéig beiktatásakor azzal fogadom, hogy főkapitány úr, elnök úr, eddigi tapasztalataim alapján önt meg fogják keresni mindenféle emberek, és szívességet fognak kérni, arra hivatkozva, hogy megbeszélték a miniszterelnökkel. Ha ilyet hall, legyen biztos benne, hogy hazudik és tegye ki a szobából.

Konkrétan válaszolva: az elhangzott állítások nem igazak. Meg tudom erősíteni mindazt, amit elmondtam, elképzelhetetlennek tartom, hogy egyedi, kis értékű, országos jelentőséggel nem bíró pályázatok elbírálásába beleszóljak.

Ügyész: jelen büntetőeljárás megindulását követően Zuschlag János akár közvetlenül, akár közvetett módon megkereste-e önt vagy mást abból a célból, hogy politikai befolyást érvényesítse, számára kedvező irányba befolyásolja az ellene és társai ellen indult eljárást.

Tanú: engem nem keresett meg, és nincs tudomásom arról, hogy mást megkeresett volna.

Ügyész: felolvasom Önnek Illés Péter 2007. szeptember 17. napján felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyve 5. oldalának 4-5. bekezdésében foglaltakat. Kérem, nyilatkozzon erre.

Tanú: Nagy határozottsággal tudom állítani, hogy én Zuschlag Jánossal az ügyéről egyetlen alkalommal beszéltem. 2007 augusztus végén-szeptember elején Kecskeméten találkoztam az MSZP frakciótagjainak egy csoportjával. Ezen a találkozón ott volt Zuschlag János is, mert meghívást kapott az érintett megyei elnökség tagjaként. Amikor elhagyni készültem a megbeszélést, Zuschlag János odajött és valamit mondott az ügyéről, arról, hogy büntetőeljárás folyik ellene, én pedig azt válaszoltam neki, hogy a legrosszabbat azzal teszed, hogy fűhöz-fához futsz ezzel. Korábban ugyanis hallottam, hogy többeket felhívott az ügyével kapcsolatban, például Lendvai Ildikót. Ezután elváltunk egymástól.

Illés Péter vallomásának egyéb részeire nem tudok nyilatkozni.

Kérdés nélkül mást elmondani nem kívánok, a jegyzőkönyvet elolvasás után aláírom.

Ügyész kérdésére útiköltség megtérítését nem kérem.