Az 1989-ben alapított  NOVOFER Alapítvány   22. alkalommal hirdette meg nyilvánosan felterjesztési felhívását a Gábor Dénes-díjra,  a díjakat 2010. december 16-án  adták át ünnepélyesen a Parlament Főrendiházi termében.

 

Az 1989-ben alapított  NOVOFER Alapítvány   22. alkalommal hirdette meg nyilvánosan felterjesztési felhívását a Gábor Dénes-díjra,  a díjakat 2010. december 16-án  adták át ünnepélyesen a Parlament Főrendiházi termében.A kitüntetettek többsége akadémiai kötődésű:  egyikük a  Magyar Tudományos Akadémia tagja, többen az MTA doktorai és akadémiai kutatóintézetek igazgatói.

A díjátadási ünnepséget  dr. Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének köszöntője nyitotta.

Az elnök Gábor Dénes szavait idézte a kutatókról-feltalálókról;  "…nem tudjátok megjósolni a jövőt, de képesek vagytok feltalálni azt."   Rámutatott, napjainkban a jövő feltalálása azért is fontos, mert az elmúlt két- két és fél század fejlődési folyamata után ma maga a technológiai kultúra és a hozzá kapcsolódó szemlélet is válságba jutott,  a korábbi fejlődési mód nem tartható fenn környezeti, gazdasági és társadalmi összhatások miatt.  A világ meghatározó  döntéshozóinak a válság elkerülésére gyors döntéseket kell hozniuk a válság kiteljesedésének elkerülése végett. Ebben a döntési folyamatban fontos szövetségesekre lelhetnek a tudósokban és kutatókban.

A házelnök a maga részéről hozzátette, a politikusok is számítanak a kutatókra.

Dr. Pálinkás József,  a Magyar Tudományos Akadémia elnöke beszédének teljes szövege:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A meghívó és a forgatókönyv szerint ezen ünnepi alkalommal, a Gábor Dénes-díjak átadásakor a hazai tudomány, a kutatás, a fejlesztés és az újdonságok létrehozásának, közismert idegen szóval, az innovációnak,  jelenlegi és jövőbeli helyzetéről várnak tőlem gondolatokat.

Mindenek előtt azonban gratulálni szeretnék a mostani díjazottaknak, akik a gyakorlatban bizonyították, hogy az alkotó erő, a tudás, a kitartó munka kiemelkedő tudományos eredményekhez, hasznos újdonságokhoz, az életünket jobbá tévő termékekhez és szolgáltatásokhoz vezet. A díjak kiosztása során mindenki láthatja majd, hogy milyen sok területen értek el magyar kutatók és fejlesztők a közvélemény figyelemét is kiérdemlő sikereket.

„A jövőt nem lehet megjósolni, csak kitalálni"   idézik gyakran Gábor Dénes híres mondását. Tervezni persze szokás is, és kell is. Így aztán készülnek szép számmal stratégiák, tervek, koncepciók, melyiket minek nevezik. Tágabb környezetünknek, az Európai Uniónak is van most „Europe 2020" terve vagy stratégiája, olyannyira, hogy „Innovation Union"-ról is szokás beszélni. A tegnap elfogadott uniós költségvetés biztató jele, hogy a beszéd és a tett, mintha kezdene összhangban lenni: az Európai Unió jelentősen növelte az innovációra fordítandó forrásokat.

A magyar tudomány, kutatás, fejlesztés és innováció jelenlegi helyzete húsz év bizonytalanságainak, húsz év naiv próbálkozásainak, az egyéni érdekek szövevényében elveszni látszó közérdek szomorú történetének eredménye.

A legsúlyosabb gond ezen terület koordinálatlansága.  A kutatás, fejlesztés és innováció, politikai, finanszírozási és intézményi szereplőinek  önálló akciói  széttöredezett, félbemaradt, távlatok nélküli, kis hatékonyságú kutatási, fejlesztési és innovációs politikát eredményeztek. A sokszor változó, gyakran zavaros pályázati rendszer, amely jelentős mértékben az elégtelen intézményfinanszírozást helyettesíti, már veszélyezteti az intézményrendszer stabilitását. Napjainkban súlyos egyéni és intézményi válsághelyzeteket idéz elő. Pályázati rendszerünk a korábbi hibák miatt  lényegében leállt, de ez a leállás kezd túl hosszú lenni.

Ma egy ország tudományos életét tudósai, a tudományos intézményei, és a ráfordítások határozzák meg.

Egyik tekintetben sem állunk jól:

1. Egyre kevesebb tehetséges fiatal választja a tudományos pályát. Ezen kevesek közül a legjobbak másutt igyekeznek boldogulni.

2. Intézményeink a felszereltség, a finanszírozás és a céltudatosság tekintetében nagyon rossz állapotban vannak.

3. A ráfordítások több mint egy évtizede nagyon alacsonyak, és rossz struktúrájúak.

De nézzük mindezt  immár sokadszor egy kicsit részletesebben. S kezdjük a hozzám személyesen talán legközelebb álló területtel, a felfedező kutatásokkal.  Szokás ezt egyszerűen tudományos kutatásnak vagy alapkutatásnak is nevezni.

Mi ennek a célja és értelme? Hogyan térül ez meg a közösség, az adófizetők számára? A minap a Nemzetközi Matematikai Bolyai-díj átadását követően beszélgettem Ludwig Faddajevvel. Ő a felfedező kutatások megtérülését firtatató bürokratáknak azt szokta mondani, hogy ezek árát Faraday és Maxwell évszázadokra előre kifizette. Igaza van.

De beszélhetnénk mai díjunk névadójáról, Gábor Dénesről is. Mindannyiunk fél vagy egész tucat hitelkártyájának biztonságát az ő felfedezése garantálja. Mennyit ér ez a biztonság? Példák sokaságát sorolhatnánk a modern matematikai kutatások területéről is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Oszlassuk el,  legalább néhány órára,  azt a közkedvelt tévhitet is, hogy a felfedező kutatások eredményei közvetlenül és gyorsan megtérülnek. Nem, ezek közvetve térülnek meg, és hosszabb idő alatt, de akkor sokszorosan. Például jól képzett szakemberek munkája révén az gazdaság minden területén. Sokszor elhangzik, hogy gyenge a kis- és közepes vállalatok innovációs tevékenysége. Ennek egyik oka, hogy nincs elegendő kutatásban jártas szakember.

Azt is világossá kell tenni, hogy ma a felfedező kutatások intézményesen és közfinanszírozással történnek. Amelyik nemzet hozzájárul ezekhez, az hozzájárulásával arányosan részesedik a világ más részein létrehozott tudásból.

S ha már a tudásnál járunk, ne feledkezzünk meg a tudásalapú társadalom közkedvelt szlogenjéről sem. Ma tudásalapú társadalomban élünk,  hallom mindenütt. De minden társadalom tudásalapú. Mindig is az volt. Ma nem csupán tudásalapú, de tudásfüggő. Nincs sikeres társadalom, állam vagy nemzet tudás nélkül. Nem lemarad, hanem elpusztul a tudást alulbecsülő nemzet.

Milyen a felfedező kutatások jelenlegi helyzete Magyarországon? Röviden: rossz. Bővebben: nagyon rossz.

Nem hittem volna, de sajnos igaz, hogy a mai viszonyaink között is a gazdasági és politikai elit uralkodó nézete, hogy a „a tudománynak termelő erővé kell válnia", ráadásul azonnal. Azt hittük, ezt a badarságot a diktatúrával magunk mögött hagytuk, de nem, az orra hegyéig sem látó profitéhség meg akar szüntetni mindent, ami nem a fogyasztás bálványát imádja és szolgálja. Pedig a felfedező kutatás a legjobb értelemben szolgálja hosszú-távú érdekeinket, a tudomány belső logikája szerint.

A média naponta kérdezi, hogy mik élveznek elsőbbséget, közkedvelt idegen szóval, mik a prioritások a felfedező kutatásokban. S nagyon nehezen értik meg, hogy erre nem lehet egyszerű és hosszú időre érvényes választ adni.

A felfedező kutatások az emberiség közös erőfeszítése a természet és a társadalom törvényszerűségeinek jobb megértésére.

A felfedező kutatásokban nincs sok értelme bürokratikus módon kijelölni a prioritásokat. Az a prioritás, ahol a világ figyelmét is felkeltő tudományos műhelyek, tehetségek s persze eredmények vannak. A magyar idegtudományi tudományos iskolát Szentágothai és Grastyán megteremtette, és például Kísérleti Orvostudományi Intézetben vagy a Semmelweis Egyetem tudományos műhelyeiben a huszonévesektől a hetven évesekig kiemelkedő egyéniségek művelik. Ez a magyar felfedező kutatások prioritásai közé tartozik. Tudományos iskolát csak hagyományokon lehet építeni. Le lehet rombolni egy hagyományt, de felépíteni igen nehéz.

Mint fentebb említettem, ma a felfedező kutatások is intézményesült keretek között folynak. Egy országnak arra kell, hogy legyen világos politikája, hogy milyen intézményrendszerrel működteti a felfedező kutatásokat.

Ez nem független az ország hagyományaitól. Aligha van ostobább politika ezen a téren, mint az, ha „múltat végleg elfelejtjük" szellemében zöldmezős beruházásokkal kutatási menedzserek kósza ötletei alapján tudás-poliszokat vizionálunk, és ráadásul el is kezdjük építeni. Szabad és kell is nagyokat álmodni. De az álom után célszerű egy kis racionális tervezés.

A magyar tudományos eredmények több mint nyolcvan százalékát a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézetei és hat magyar egyetem produkálja. Erre a bázisra kell építeni. Ezt az intézményrendszert kell felszerelni, folyamatosan megújítani és a legkiemelkedőbb tehetségek számára még vonzóbb tudományos műhelyekké tenni.

A tudományban nem egyenletesen elosztani, hanem koncentrálni kell.

Az intézményrendszer megerősítése mellett ki kell építeni egy stabil, átlátható, hatékony és egyszerű versenypályázati rendszert. Ma Magyarországon „pályázati dzsungel" létezik.

Nehéz nem dührohamot kapni, amikor látom, hogy tudományosan gyenge teljesítményű intézetek és felsőoktatási intézmények nyernek el százmilliós „természettudományos disszeminiciós" pályázatokat, amelyeket, jó esetben,  ismeretterjesztő előadásokkal „lealibiznek", a pénz 80 %-át személyi költségként kiosztják maguk között, miközben ezen a pénzen a világban szétszóródott „sztár" kutatóink közül néhány tucatot haza lehetne hozni, és hazánk tudományos elismertségét lényegesen növelni. Ennek lehetőségét az elmúlt két évben a gyakorlatban bemutattam. Köszönöm, hogy a Kormány és a Magyar Országgyűlés támogat ebben.

Kiemelkedő tudományos műhelyek megteremtése már viszonylag rövid távon megnöveli tőkevonzó képességünket és foglalkoztatási lehetőségeinket.

A versenypályázati rendszernek, ha hatékony rendszert és nem „támogatási mutyit" akarunk kiépíteni, elegendő, hogy mindössze három csatornája legyen.

A felfedező kutatások támogatására az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA), amelynek költségvetését gyors ütemben növelni kell.

A célzott kutatások és fejlesztések támogatására létre kell hozni a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Programot.

A műszaki és technikai innováció támogatására pedig a Nemzeti Innovációs Programot.

 Ezek arányait és céljait kormányzati szinten meghatározva és a rendszert legalább 6-8 éven át tisztességesen működtetve, jelentős javulást fogunk elérni.

Egy koherens tudomány, fejlesztés és innováció-politika nem kerülheti meg a kérdést, hogy hogyan ösztönözzük, segítsük a vállalkozások innovációs képességeit. Itt is zűrzavar, tévhitek és illúziók uralkodnak.

Az én szememben a legnagyobb vétek, ha az innováció elősegítésére szolgáló forrásokat differenciálatlanul a vállalkozások „segélyezésére" használjuk. A magyar kis- és közepes vállalkozásokat segítenünk kell. Hitellel, támogatással, kedvezményekkel. De ezt a segítséget nem szabad összekeverni az innováció támogatásával.

Sajnos itt népszerűtlen döntéseket is kell hozni. Innovációt elősegítő forrásokat, csak valódi innováció támogatására szabad felhasználni. Ha ebben a legkisebb mértékben is engedünk, súlyos hibát követünk el, amely nehezen orvosolható.

Be kell látnunk, hogy Magyarországon kevés az innovatív kis- és közepes vállalkozások száma. Ez egy fikarcnyit sem fog növekedni, ha az innovációra szánt pénzt ezen vállalatok „segélyezésére" használjuk. Csak olyan vállalkozás kaphat innovációs támogatást, ahol ebből a támogatásból ténylegesen újdonságot, a piacon megtérülő újdonságot hoznak létre.

Itt jelentős lemaradásunk van. Ezt a lemaradást úgy hozhatnánk helyre, ha a kutatóintézetek alkalmazott kutatásokat folytató kutatói részére egy programmal lehetővé tennénk, hogy egy ideig kis- és közepes vállalkozások innovációs képességeit növeljék, pl. ott eltöltött egy vagy néhány éves munka keretében. Ennek állami finanszírozása indokolt és sokszorosan megtérülő lenne.

A befejezés előtt, hadd említsek meg még egy provokatív témát. A kis- és közepes vállalatok és kutatóintézetek vagy egyetemek együttműködésében létrejövő új termékek és szolgáltatások ‒ főszabályként ‒ nemzetközi nagyvállalatokon keresztül válnak igazán jövedelmezővé. Nem kell tehát attól tartanunk, hogy e nemzetközi nagyvállalatok „kisajátítják" a magyar találékonyságot. Azon legyünk, hogy a nagyvilág elé tárják és számunkra is hasznosulva értékesítsék azt.

Röviden összefoglalva: kormányzati koordinációra, világos, megtervezett intézményfejlesztési és versenyfinanszírozási programra van szükségünk, és a kiemelkedő tehetségeinket kell versenyképes lehetőséghez juttatni. E négy tényezőn áll vagy bukik a magyar tudomány, kutatás, fejlesztés és innováció, s nem mellesleg a gazdasági növekedés és jólét.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Jamrik Péter  vezérigazgató az alapító Novofer képviseletében méltatta a díjazottak eredményeit, elmondván,

az elmúlt idők során egyre rangosabbá váló elismerést eddig  száznegyvenkét kutató és műszaki értelmiségi vehette át, akik a műszaki- és a természet-tudományok terén kimagasló, innovatív eredményt értek el.

A díjazottak olyan szakemberek, mondta, akik szakterületükön kiemelkedő, új tudás-halmazt alkottak,  ismereteiket a gyakorlatban kamatoztatják, s kiemelkedő tudásukat színvonalas oktatói tevékenységgel párosítva, gazdagítják környezetüket, jelentős társadalmi aktivitást fejtenek ki, meghaladva ezzel szűken vett szakterületüket is.

Az ünnepségen hét Gábor Dénes-díjat, két „In memoriam Gábor Dénes" elismerést és egy megosztott Gábor Dénes Tudományos Diákköri ösztöndíjat adtak át a meghívott notabilitások, innovációs szakemberek, médiaképviselők és vendégek jelenlétében.

A  Gábor Dénes-díj  alapvető célja a névadó életpályájával szimbolizált innovatív magatartás elismerése.

A  Díj  plakettje bronzból készül (nemzetközi díj esetében ezüstből),  125 mm átmérőben,  s tartalmazza a kitüntetett nevét, a kitüntetés évszámát és a névadó tudós hologram képét.   A díjat díszoklevél és pénzdíj egészíti ki.

A nyilvános felhívás alapján a gazdasági tevékenységet folytató társaságok, a kutatással, fejlesztéssel, oktatással foglalkozó intézmények, a kamarák, a műszaki és természettudományi egyesületek, a szakmai vagy érdekvédelmi szervezetek ill. szövetségek vezetői, továbbá a Gábor Dénes-díjjal korábban kitüntetett szakemberek terjeszthették fel azokat az általuk szakmailag ismert, kreatív, innovatív, magyar állampolgársággal rendelkező szakembereket, akik:

jelentős tudományos és/vagy műszaki-szellemi alkotást hoztak létre,

tudományos, kutatási-fejlesztési, innovatív tevékenységükkel hozzájárultak a környezeti értékek megőrzéséhez,

személyes közreműködésükkel nagyon jelentős mértékben és közvetlenül járultak hozzá intézményük innovációs tevékenységéhez.

2010-ben  a NOVOFER Alapítvány kuratóriumának döntése alapján Gábor Dénes díjban részesült:

Dr. Bedő Zoltán agrármérnök, akadémikus, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet (Martonvásár) igazgatója,

a búzanemesítés, a nemesítési módszerek fejlesztése, a molekuláris és hagyományos növénynemesítési módszerek együttes alkalmazása terén elért, nemzetközileg is elismert eredményeiért, 76 új gabonafajta előállításában, a Pannon búza program kidolgozásában való alkotó részvételéért.

A kitüntetett 1951-ben született Debrecenben,  a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1975-ben szerzett diplomát. Kandidátusi fokozatot 1983-ban, MTA doktori címet 1993-ban kapott. 2004-ben az MTA levelező, majd 2010-ben az MTA rendes tagja lett. 1992 óta az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatója Martonvásáron.

Növénynemesítői tevékenysége során 76 új gabonafajtát hozott létre munkatársaival együtt. Ezeket a fajtákat napjainkig több mint 10 millió hektáron termesztették hazánkban, és 10 országban kerültek bevezetésre.

Kutatásai során vizsgálja a régi magyar búzapopulációkat, egyik kezdeményezője a Pannon búza programnak a magyar minőségbúza fejlesztése érdekében. Tudományos folyóiratokban 180 közleménye jelent meg, összegzett impakt faktora 110,3.   Tizenöt könyv szerkesztője,  13 könyvfejezet szerzője.

2008 óta az Európai Növénynemesítő Társaság, az EUCARPIA elnöke.

A Debreceni Agrártudományi Egyetem (1999) és a Pannon Egyetem (2006) díszdoktora.

1998-ban  Jedlik Ányos díjat,   2001-ben a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje  kormánykitüntetést,

2004-ben Németországban Justus Liebig díjat kapott.

Dr. Czitrovszky Aladár fizikus, az MTA doktora, az MTA Szilárdtestfizikai és Optikai Kutatóintézet osztályvezetője,

az optikai lézeres méréstechnika, a nem lineáris optika, a kísérleti kvantumoptika és a foton-statisztika terén elért nemzetközi szintű kutatási-fejlesztési eredményeiért, melyek a toxikológiában, az egészség- és környezet-védelemben, a biológiában, a vegyiparban, valamint az orvostudományban egyaránt hasznosultak, továbbá a részben magyarországi (Szeged) helyszínre tervezett európai kutatási nagyberendezést (ELI – Extreme Light Infrastructure) elkészítő FP7-es kutatási projekt magyarországi részének vezetéséért, 12 szabadalmazott találmány társszerzőkkel közös, zömében vezetésével történt kidolgozásáért.

A kitüntetett 1951-ben született Técsőn,  1973-ban végezte az Ungvári Egyetemet, 1982-ben kandidátus, 1984-ben az ELTE doktora, 1998-ban az MTA doktora.  1973-78 között az Ungvári Egyetem és a Novoszibirszki Félvezetőfizikai KI munkatársa.  

1978-tól a KFKI-ban, majd az SZFKI-ban dolgozik, 1984-től főmunkatárs, 1988 – Ipari Minisztériumi szakértő,

1999-től tudományos tanácsadó, osztályvezető.  Kutatási területe – új optikai műszerek és módszerek fejlesztése a lézertechnika, a környezetvédelem és a toxikológia számára. Jelentős eredményeket ért el a fény nem klasszikus állapotainak vizsgálatában, új kvantumoptikai méréstechnikai módszerek kifejlesztésében és alkalmazásában.

Több mint 200 tudományos publikáció,  4 könyvfejezet, 13 szabadalom társszerzője.  Folyamatosan részt vesz a posztgraduális képzésben, 60 nemzetközi konferencia előadója, 10 nemzetközi konferencia szervezője.

Számos nemzetközi és hazai tudományos testület elnöke, ill. tagja – az European Aerosol Assoc. az EAC WG Instrumentation elnöke,  a Gesellsch. Aerosol Forschung,  a Junge Award Comm. tagja,  az MTA Lézerfizikai és Spektroszkópiai Biz., az OPAKFI Opt. Szakoszt. elnöke, SZFKI Tud. Tan. társelnöke (1991-97), MTA Kutatói Fórum tagja (1995-97), több nemzetközi projekt koordinátora, az MPQ, a Bécsi Egyetem meghívott előadója.

A KFKI Intézeti Díj (1985), az SZFKI Alk. Kut. Díj (1986, 1992), az MTA Szabadalmi díj (2001), a Petzval József emlékérem (2008), az Akadémiai Díj (2009) tulajdonosa.

Dr. Gerse Károly gépészmérnök, a Magyar Villamos Művek Zrt. törzskari vezérigazgató-helyettese,

a magyar villamosenergia-iparban betöltött, több évtizedes és eredményes vezetői és szervezői tevékenységéért, az energetikai műszaki oktatásban és fejlesztésben elért iskolateremtő munkásságáért, a magyarországi villamosenergia-ipari liberalizáció és piacnyitás megvalósulásában, valamint a hazai villamosenergia-ipar Európai Uniós jogszabályoknak megfelelő működésének kialakításában nyújtott kiemelkedő tevékenységéért.

A kitüntetett Budapesten született 1944. jún. 22.-én.  A BME Gépészmérnöki Kar Erőgépész Szak Hőerőgépész Ágazatán végzett (1967), doktorált (1977), a műszaki tudomány kandidátusa (1986).  Az Energiagazdálkodási Intézet műszaki gyakornoka, energiafelügyelője (1967-1969), hőtechnikai előadója (1969-1972); közben a Nehézipari Minisztérium Országos Villamosenergia Felügyelet előadója is (1969),  a BME Gépészmérnöki Kar Kalorikus Gépek Tanszék tanársegéde (1972-1977), egyetemi adjunktusa (1977-1986),  a Magyar Villamos Művek Tröszt műszaki tanácsadója (1987-1992),  az MVM Rt. Erőművi Üzemviteli Osztályvezetője (1992-1997), kereskedelmi igazgatója (1997-2002), általános vezérigazgató-helyettese (2003-2006), törzskari vezérigazgató-helyettese (2006-tól)

Tudományos pályafutásának elején speciális hőátadási jelenségekkel, lángok ütközésével foglalkozott.

Később érdeklődése kazánok méretezési, üzemeltetési, konstrukciós kérdései felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a kazánok változó üzemállapotának és a tüzelőanyag minőségének a vizsgálata terén. Fontosak a magyar erőműrendszer modernizációjával, villamosenergia-piaci liberalizációval foglalkozó dolgozatai. Kereskedelmi igazgatóként 2003. előtt a kereskedelmi tevékenységért, Üzemi Szabályzatért, szabályozási kérdésekért volt felelős. Hozzájárult a villamosenergia-piac liberalizációjához, többek között az optimális piaci struktúra, befagyott költségek, piaci erőfölény kérdését vizsgálva.  A 90-es évek elején az erőművi üzemvitel vezetőjeként fontos szerepe volt a szabályozási változásokban, a villamosenergia-ipar privatizációjának előkészítésében.

Címzetes egyetemi tanár (2006-tól), Európai Energia és Közlekedési Fórum (EFET) alternatív tagja (2005-2007), Eurelectric Magyar Tagozat Elnöke (2005-), MVM Közleményei főszerkesztő (1999-), a Magyar Mérnökakadémia tagja (2007-).

Az  Eötvös Díj,  a Magyar Gazdaságért Díj,  a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetés tulajdonosa.

Dr. Kéri György vegyész, biokémikus, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani Intézet kutató professzora, a Vichem Kft. ügyvezető és tudományos igazgatója,

a hazai és nemzetközi biotechnológiai kutatás-fejlesztés terén nemzetközi szinten elismert és kiemelkedő szakmai tevékenységéért, a peptidhormonok szerkezetének és hatásainak vizsgálata, új rákellenes peptid származékok kifejlesztése terén elért eredményeiért, a fájdalomcsillapításban és az izületi betegségek gyógyításában új perspektívát nyitó TT232 jelű rákellenes hatású peptid létrehozásában vállalt meghatározó szerepéért, a jelátviteli terápiában ill. kismolekulájú kinázgátlók gyógyszerfejlesztésében elért világszerte elismert eredményeiért,

69 találmány kidolgozásában nyújtott alkotó közreműködéséért, a magyar tudományos kutatási eredmények nemzetközi ismertségét és tekintélyét egyaránt növelő biotechnológiai cég megalapításáért,

A kitüntetett 1950-ben született Budapesten, 1973-ban az ELTE-TTK kutatóvegyész szakán diplomázott, 1976-ban egyetemi doktorátus, 1982-ben kandidátus, 1994-ben MTA -doktora lett.  1978-79-ben a UCSF-en postdoc. ösztöndíjasa, majd NSF grant és tudományos együttműködések keretében 14-szer volt hosszabb-rövidebb tanulmányúton az USA-ban.  1973 óta a SOTEn, MTA-tudományos tanácsadó, kutatóprofesszor, habilitált egyetemi tanár.  1992-től 1999-ig SUGen Inc. USA,  1999-től a Max Planck- Axxima Pharmaceuticals tudományos tanácsadója és a Vichem Chemie Kutató Kft. üv. és tudományos igazgatója.

Kifejlesztett egy TT232 jelű tumor-szelektív szomatosztatin analógot amit Magyarországon Klinika II. Fázisig fejlesztettek és sikeresen alkalmazták melanomás betegeken.  2007-ben egy kanadai cég megvásárolta a TT232 licencét. Jeltovábbítási terápiában két hatóanyaga áll klinikai fejlesztés alatt és részt vett a klinikai forgalomban lévő Sunitinib előanyagának kifejlesztésében.  Meghatározó szerepe volt a Nested Chemical LibraryTM kinázgátló és a KinaTorTM (Target Fishing) technológiák kifejlesztésében.

Hét FP6/FP7 EU kutatási program résztvevője egy TB-drug program koordinátora.

159 nemzetközi cikk (IF:512), és 69 szabadalom társszerzője.

Akadémiai Díjas, Jedlik Ányos díjas, MTA Kíváló Kutatója, Aranyjelvényes feltaláló, elnyerte az Európai Peptid Szimpózium Debio Award-ját

Dr. Prószéky Gábor programozó matematikus, általános nyelvész, az MTA doktora, a MorphoLogic ügyvezető igazgatója, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára,

a hazai és nemzetközi szintű nyelvtechnológiai innovációiért, a Magyar WordNet, azaz egy általános célú magyar nyelvi fogalomtár létrehozásában vállalt meghatározó tevékenységéért, a hazai nyelvtechnológiai képzés alapjainak kialakításáért, az első angol-magyar és magyar-angol gépi fordítóprogram létrehozásában és az erre épített ingyenes nyelvi szolgáltató portál fenntartásában vállalt alkotó tevékenységéért.

A kitüntetett 1954-ben született Budapesten.  Az ELTÉ-n programtervező matematikus (1981), majd általános és alkalmazott nyelvész (1982) diplomát szerez. A nyelvtudomány kandidátusa (1994), az MTA doktora (2005), habilitált egyetemi tanár (2006).

Egyik alapítója és igazgatója az első hazai nyelvtechnológiai kutatás-fejlesztésre specializálódott vállalkozásnak, az 1991-ben létrehozott MorphoLogic cégnek.

A nyolcvanas évek eleje óta számos egyetemen oktat.  A PPKE Információs Technológiai Karának a kar megalakulásától kezdve tanára, 2006 óta a kar innovációs dékánhelyettese.  Az MTA Szótári Munkabizottságának elnöke, az MTA közgyűlési képviselője, számos tudományos testület tagja. Az Európai Közösség számítógépes nyelvfeldolgozással kapcsolatos fórumainak szakértője és gyakori előadója, mintegy 30 hazai és nemzetközi számítógépes nyelvészeti K+F projekt vezetője.

Több mint 120 tudományos publikációja mellett három könyvet is írt az emberi nyelvek számítógépes feldolgozásáról.

Munkásságáért 2000-ben  Széchenyi-díjat kapott.  További díjai:  Kalmár László-díj (1995), Gyúrós Tibor-díj (2002), Brassai Sámuel-díj (2005),  Magyar Informatikáért szakmai érem (2005),  Az Év Informatikai Oktatója – különdíj (2009).

Dr. Sperlágh Beáta általános orvos, klinikai farmakológus szakorvos, az MTA doktora, az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet tudományos igazgató-helyettese,

az idegrendszeri gyógyszerkutatás terén kifejtett, a gyógyszerfejlesztésben közvetlenül hasznosuló, nemzetközi színtű eredményeiért, az intézeti gyógyszerinnovációs tevékenység koordinálásában, a gyógyszeripari K+F-ben résztvevő szakemberek graduális és posztgraduális képzésében nyújtott kiemelkedő szerepéért.

A kitüntetett 1963-ban született Budapesten. 1987-ben szerzett általános orvosdoktori diplomát a SOTE-n.

Az orvostudományok kandidátusa (1995), klinikai farmakológus szakorvos (2000), az MTA doktora (2004).

Jelenleg az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet tudományos igazgatóhelyettese és a Semmelweis Egyetem címzetes egyetemi tanára.

Kutatási területe az idegrendszeri gyógyszerkutatás. Kiemelkedő eredményeket ért el a purinerg és kannabinerg jelátvitel tanulmányozásában, valamint a neuroprotekció új típusú útvonalainak leírásában. Számos olyan eredménye született, amely új gyógyszerfejlesztési projektek kiindulópontjaként szolgált hazai és nemzetközi együttműködő partnerek, valamint gyógyszercégek, elsősorban a Richter Gedeon Rt. részvételével.

285 tudományos közlemény szerzője, ebből 70 referált publikáció, melyekre több, mint 2000 hivatkozás történt. Impakt faktora 232, H-indexe 25.

Jelentős oktatási tevékenységet végez az orvosképzésben, és a gyógyszer-innovációban résztvevő szakemberek posztgraduális képzésében.

2005-ben  L'Oreal-UNESCO "A nőkért és a tudományért" Díjat,   2007-ben Charles Simonyi kutatási Díjat kapott.

-Dr. Szépvölgyi János vegyészmérnök, az MTA doktora, az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag- és Környezetkémiai Intézet igazgatója,

a műszaki kémia, ezen belül egyes korszerű anyagok szintézise, a plazmakémiai és környezeti kémiai valamint anyagtudományi kutatások és a korszerű műszaki kerámiák terén végzett nemzetközi szinten is elismert, kiemelkedő tudományos teljesítményéért, 36 szabadalmazott találmány kidolgozásában nyújtott fejlesztői munkájáért, a műszaki értelmiségi utánpótlás neveléséért, a doktori képzést segítő iskolateremtő tevékenységéért, a természettudomány népszerűsítésében vállalt kiemelkedő szerepéért.

A kitüntetett 1945-ben született Hódmezővásárhelyen.  A Veszprémi Vegyipari Egyetemen 1968-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet. Egyetemi doktor (1972), a kémiai tudományok kandidátusa (1993), PhD (1995),

az MTA doktora (2001), egyetemi magántanár (BME, 2004), egyetemi tanár (PE, 2006).

1980-tól dolgozik az MTA Kémiai Kutatóközpont Anyag-és Környezetkémiai Intézetében, ill. annak jogelődjeinél.

Az intézet igazgatója 1994 óta.

Jelenlegi kutatási területe a magas hőmérsékleten végbemenő kémiai folyamatok tanulmányozása, elsősorban különleges tulajdonságú anyagok előállítására, valamint környezetvédelmi alkalmazásokra irányulóan. Érdeklődik a fenntartható fejlődés kémiai vonatkozásai iránt is.

Számos hazai és nemzetközi kutatási-fejlesztési projekt és ipari megbízásos munka témavezetője. 170 tudományos közlemény, 26 tanulmány és 18 könyvfejezet szerzője, illetve társszerzője, 36 szabadalom társfeltalálója. Szabadalmai közül több mint tízet ipari méretekben is megvalósítottak. Több egyetemen részt vesz a graduális és posztgraduális oktatásban. Hazai és nemzetközi tudományos társaságok és szakmai bizottságok tisztségviselője, ill. tagja.

Kitüntetései:  Kiváló Feltalálói Díj Arany Fokozat (1999),  Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt (2008), Varga József Díj (2008), Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért Díj (2008). 

In memoriam Gábor Dénes elismerésben részesült:

-Dr. Krausz Ferenc professzor, kísérleti fizikus, elektromérnök, akadémikus, a Max Planck Institute of Quantum Optics igazgatója, a Müncheni Ludwig-Maximilian Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára,

a Gábor Dénes-i örökség ápolását segítő tevékenységéért, továbbá az alapítványi célok szakmai, erkölcsi támogatásáért, a megvalósítás során tanúsított önzetlen közreműködéséért.

Szabó Sándor holográfus,

Gábor Dénes hologram szobrának elkészítéséért és azért az önzetlenül végzett évtizedes közreműködésért, mellyel hozzájárult a Nobel-díjas Gábor Dénes emlékének ápolásához, az Alapítvány kiállítási programjainak megvalósításához, a holográfia eredményeinek széleskörű népszerűsítéséhez.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és a NOVOFER Alapítvány által alapított Gábor Dénes Tudományos Diákköri Ösztöndíj"-at

Lisztik Balázs  és  Túri József,  VII. évfolyamos hallgatók kapták a  „Nagy széntartalmú villamosközlekedési acélsínek előmelegítés nélküli javítóhegesztése" tárgyú tudományos diákköri munkájuk további ösztönzéséért.

Konzulens:  Dr. Dobránszky János tudományos főmunkatárs.

………………………………………………..

Az ünnepi díjkiosztó záró-akkordjaként elismerő oklevéllel mondtak köszönetet a  Gábor Dénes Díj  gondozásában  végzett sokévi munkájáért  Garay-Tóth Jánosnak,  a  NOVOFER Alapítvány kuratóriumi elnökének, a Gábor Dénes-díj főkurátorának,  aki 1998-tól a Magyar Innovációs Szövetség elnökségének tagja, Nonprofit Tagozatának vezetője, s 1995-től szervezi a Magyar Innovációs Szövetség sajtó-, média-kapcsolatait, jelenleg PR-igazgató.

Az oklevelet Jamrik Péter  Novofer vezérigazgató nyújtotta át.

http://www.innovacio.hu/1f_hu.php#garay

………………………………………………………………

A díjazottak elérhetősége

Dr. Bedő Zoltán igazgató:   22-569-570, 30/936-9951  bedoz@mail.mgki.hu

Dr. Czitrovszky Aladár osztályvezető:  392-2590, 392-2222  czitrov@mail.kfki.hu

Dr. Gerse Károly törzskari vez.ig.h.:   304-2215, 20/965-0759  kgerse@mvm.hu

Dr. Kéri György igazgató:   266-2615, 30/222-3241 keri@vichem.hu  keri@eok.sote.hu 

Dr. Prószéky Gábor igazgató:  886-4713, 225-2323, 30/202-7527 proszeky@morphologic.hu

Dr. Sperlágh Beáta igazgató-helyettes:   210-9970, 20/412-5252  sperlagh@koki.hu

Dr. Szépvölgyi János igazgató:   438-1130, 20/390-8583 szepvol@chemres.hu

Dr. Krausz Ferenc:    krausz@lmu.de

https://mta.hu/cikkek/magyarorszag-2020-126684

www.novofer.hu/alapitvany/tartalom/menu/13

www.mgki.hu/

www.eucarpia.org/

www.kfki.hu/physhun/partners/szfki_doc.html

http://ec.europa.eu/europe2020/index_en.htm

http://en.wikipedia.org/wiki/Ludvig_Faddeev

www.extreme-light-infrastructure.eu/

www.otka.hu/

www.aerosol.org/about_FEA.html

www.mvm.hu/Engine.aspx

www.eurelectric.hu/Engine.aspx

www.mernokakademia.hu/magyar/01bemutat/frindex.htm

http://www.vichem.hu/

http://www.drugdesign.hu/keri/index.php?l=h

http://www.morphologic.hu/index.php?lang=en

http://www.koki.hu/main.php?folderID=833&langchanged=1

http://www.chemres.hu/aki/index_hun.htm

http://www.mpq.mpg.de/cms/mpq/en/index.html

http://www.en.uni-muenchen.de/index.html

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük