Révay András: A Fő Utcán Végestelen-végig

A dal szerint minden kiskapuban virág nyílik, tapasztalataink szerint viszont minden lépésnél sör csurrant a poharakba – és ez így is volt rendjén. Új helyszínén a 8. Főzdefeszt minden eddiginél sikeresebb volt.

A Főzdefeszt szervezői egyszerre két jó döntést is hoztak. Mivel korábban csak az innivaló mennyisége volt bőséges, a harapnivalóról már nem volt elmondható ugyanez, az idén házasságot kötöttek a Dining Guide Street Food Show-val. A friss nász egyelőre sikeresnek látszik. Lehetséges, hogy a mézeshetek boldogságához nagyban hozzájárult a másik szerencsés döntés. Annak érdekében, hogy minden eddiginél több embert ismertethessenek meg az igazi kézműves sör és a minőségi street food fogalmával, csatlakoztak az Európai Mobilitási Hét/Autómentes Naphoz, melynek keretében az egész Andrássy utat lezárták szeptember 20-án és 21-én. Akiknek elegük lett a Hősök tere és a Nagymező utca közötti területen látható tömény BKK reklámból, vigasztalást és felüdülést találtak, ha továbbmentek az Operaház irányába.

Az úttest közepét padok és asztalok, a két szélét pedig faházak és sátrak foglalták el. Ez utóbbiakban enni-inni lehetett kapni – mindkettőt szerencsére nagy bőségben, a zsákmányt pedig középen ülve fogyaszthatták el – már akiknek jutott ülőhely. Igaz – és ezt kötelesek vagyunk megállapítani – a szesztestvérség gyorsan kialakult és szinte általános lett. Hamar érvényesült a „sok jó ember kis helyen is elfér" régi alapelve. Hát még, ha a jó emberek valamennyien jó söröket tartottak a kezükben! A döntés persze nem volt egyszerű. A sörárusok száma az ötvenhez, az ételeseké a harminchoz közelített és természetesen egyiknél sem állt egyetlen tételből a kínálat. A nehéz ír és bajor sörök mellett egyre népszerűbbek az alacsony alkoholtartalmú, könnyed ivósörök és nem hiányoztak a gyümölcsös ízesítésűek sem. Aki pedig megéhezett, a görögtől a kínaiig, a sajttól a kolbászig válogathatott kedvére a hideg és meleg ételekben. Gondjuk csak egy esetben akadt. A rendezők valószínűleg nem számítottak ekkora érdeklődésre és a szükségesnél kevesebb mobil WC-t rendeltek. Ám az általános jó hangulatot ez számottevően nem rontotta.

A hétköznapi sörfogyasztók tudatában Tapolca mostanáig nem tartozott a magyar sör fellegvárai közé. Ez a nézet átértékelésre szorul. Starcsevics László 1992-ben lett ott főzdetulajdonos. Szó szerint az űrből érkezett, korábban ugyanis űrtávközléssel foglalkozott, sok szabadideje volt és amikor meghallotta, hogy működni kezdett az első magyar mini sörfőzde, meglátogatta Gyenge Zsoltot Tiszafüreden. Az ő tapasztalatainak nyomdokán indult el és mára odáig jutott, hogy ír söröket is főznek Tapolcán. Az Andrássy úton is az ale típusú ír vörös volt az egyik legkelendőbb. A színét a karamellmalátától kapja. Meglátták azt is, hogy 2-3 éve elindult egyfajta igény, mind többen keresik a könnyed gyümölcssöröket. Ezeket nem gyümölcsből főzik. A hagyományos, már megerjedt sör ászokolásakor áll a sörlé gyümölcs ágyon. Mint az ágyas pálinkánál.

A Gyertyános Serfőzde Miskolcon dolgozik. Az ikerpavilonja előtt sorakozó, nem kisszámú érdeklődő jól mutatta, hogy a söreik iránt nagy a kereslet. Bár elsősorban ízesített söröket készítenek, Budapestre hoztak magasabb alkoholtartalmúakat is. Az Elixir 18 például gyógynövényekkel és fűszerekkel ízesített, karakteres, belga típusú sör. A testes, chilis sör enyhén csípős, nyolc százalék alkoholja nem „tolakodó". A Főzdefeszten debütált és azonnal nagy kereslete lett az Ananász-lime sörnek. Kellemesen pikáns, az ananásztól kicsit édeskés, de a lime ezt ellensúlyozza benne. Nagyon jól sikerült a birsalma sör is. A vásárlók elégedetten jelzik, hogy ezek a sörök megmaradnak sörnek és nem mennek el szörpös, gyümölcsléhez hasonló irányba. Ez talán annak is köszönhető, hogy a gyártás során az erjedés előtt adják a friss gyümölcsöt vagy a gyümölcsvelőt az italhoz és a lé azzal együtt erjed. A keserű csokoládé sörben viszont nincs csokoládé, a malátának bizonyos pörkölési szintjén jelenik meg a kellemes csokoládés íz.

Igaz, hogy nem az Operaház fantomja, de pont az Operaházzal szemben ütött tanyát egy fantom. Önmagukat nevezik fantomsörfőzdének, mert nincs saját főzdéjük, az évek alatt kikísérletezett receptjüket egy bérfőzdében főzetik. Ugyanakkor az egész főzési folyamatot maguk tartják kézben, a kezdetektől a palackok címkézéséig. Tárgyalnak a vevőkkel és jelen vannak a szállításnál. Ügyelnek a legapróbb részletekre is. Söreik határozottan érdekesek. A fesztiválra hoztak egy hétféle amerikai komlóval fűszerezett búzasört, mely a megszokott búzasöröknél kesernyésebb. A brit stílusú vörös sör kicsit tompább, inkább maláta-központú, a lenyelés után, mondhatni „hátulról a bokorból megtámad minket" a gyengédebb kesernyésség. Ezeknél már megfontolandó, hogy mikor és mihez isszuk. A vörös sörhöz mindenféleképpen húsokat, steaket, hamburgert, a búzasör mellé halételeket, tésztaféléket, esetleg salátákat érdemes fogyasztani.

A gasztronómiai különlegességeket kedvelők előtt Wang mestert nem kell bemutatni, az ő neve jól ismert. Ám ha valaki véletlenül mégsem találkozott volna vele korábban akkor is biztosan megállt a pultja előtt, olyan étvágygerjesztően tálalt ételek sorakoztak egymás mellett. Sült királyrák vegyes salátával, házi készítésű húsos derelye, borjúpogácsa rizzsel, gombás csirkés ragu rizstésztával – és ez a felsorolás nem is teljes. A legtöbben talán a húsos derelyét szeretik. Van benne darált sertéshús, kínai medvehagyma és királyrák farok. A kínai medvehagymának csak az alakja más, mint a magyar, az íze pont olyan intenzív. A fűszerek közül a szecsuáni bors és a csillagánizs Kínából érkezik, ezek teszik az összhatást eredetivé. Itt, az Andrássy úton is sokan mondták, hogy várják már az új étterem megnyitását, melyre valószínűleg október elején az V. kerületben kerül majd sor.

Jó érzékkel használták ki az autómentes nap előnyeit a Budapesti Operettszínház vezetői is. A színház előtt felállított színpadon olyan műsort adtak, ami szinte odaszögezte a közönséget. Az ének és a zene a Nagymező utcából kihallatszott az Andrássy útra, így könnyű volt elcsábulni és sok százan vették az irányt a sörös pavilonok közül a színház felé. Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő dallamai kiváló vonzerőnek bizonyultak és – ahogy az már ilyenkor lenni szokott – a legismertebb operett slágereket a közönség együtt énekelte a művészekkel. Két műsorszám között még arra is nyílt alkalom, hogy a színház jegy- és bérletvásárlási kedvezményeire felhívják a figyelmet. A férjek pedig, amikor jól besörözötten este hazamentek, joggal mondhatták, hogy nem is az italtól, hanem a kiváló muzsikától támadt olyan virágos jókedvük!