Orosz Romantikusok A Pannon Filharmonikusokkal 2014-ben

A Művészetek Palotája (röviden MÜPA) Szimfonikus felfedezések című sorozata szokatlan beszélgetéssel kezdődött szeptember 30-án, az október elseji Zene Világnapja előestéjén az orosz századforduló romantikus muzsikájáról. Petrányi Judit moderátor először a 23 éves Charlotte Coulaud-t kérdezte eddigi pályafutásáról, ízléséről, majd Bogányi Tibort, a Pannon Filharmonikus Zenekar (PFZ) vezető karmesterét faggatta a nagy orosz zeneszerzőkről és az előadásaik fortélyairól.

A fiatal, törékeny párizsi születésű lány, Charlott Coulaud már két rangos nemzetközi zongoraversenyt megnyert. Ötéves kora óta zongorázik, hiszen zenész családban nőtt fel. Constantin Bobescu (1899-1992) hegedűművész, zeneszerző és karmester dédunokája. Kislányként első hangversenyét nyolcévesen adta, később többször játszott a Ploeşti Filharmonikusokkal. Mint elmondta, kedvence Haydn D-dúr zongoraversenye, de szereti Beethovent, Rachmaninovot, Lisztet és Schumannt is. Ideáljai között szerepelnek párizsi tanárai (köztük Elena Filanova és Brigitte Engerer), valamint Glenn Gould felvételei. A párizsi Conservatoire-ban kitüntetéssel szerzett diplomát. Külföldi hangversenytermek szívesen látott vendége. A szeptember 30-i koncerten Rachmaninov szívhez szóló II. (c-moll) zongoraversenyét játszotta, remélve, hogy a magyar közönség tetszését elnyeri.

Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikus Zenekar (PFZ) állandó karmestere. Korábban a Turkui Filharmonikusok karnagya volt, ugyanis Finnországban nőtt fel, ott végezte zenei tanulmányait. Bátyja, Bogányi Gergely zongoraművész hatására kezdte kutatni a romantikus kor zenei világának szépségeit. Pécsi zenekarával a világ jelentős koncerttermeiben megfordult.

Az előadás előtti beszélgetésben eddig nem ismert titkokat árult el Szergej Rachmaninovról, amelyeket tavaly novemberben, berlini szereplésekor tudott meg. A szerző (1873-1943) I. szimfóniája 1897-ben óriási bukás volt, ráadásul az Ötök Csoportjától nyilvános megaláztatásban is részesült. Ekkor súlyos alkoholista lett, évekig egyáltalán semmit sem írt. Nyikolaj Dahl, a modern ideggyógyászat alapítója személyesen, naponta kezelte hipnózissal. 1900-ban Lev Tolsztojnál vendégeskedett, ott megint előadta egyik darabját, ismét kevés sikerrel. A titok valójában itt kezdődött: megismerkedett egy hölggyel, akihez plátói szerelem fűzte. Rachmaninov felesége békésen tűrte a dolgot, a zeneszerző felgyógyult, majd belekezdett a II. zongoraverseny komponálásába. Az 1901-es ősbemutató már meghozta a kívánt sikert. Oroszország-szerte a leggyakrabban játszott zenedarab lett nem hivalkodó, de bravúros, érzelmes zongorafutamaival.

Bogányi Tibor még hozzátette: a harmadik tétel, az allegro scerzando az állandó orosz-tatár harcokat idézi fel. A tatárok, holott legfeljebb tízezren lehettek, sok győzelmüket a támadás előtti félelmetesen mély (kontra A és kontra G) hangjukkal érték el, csak utána következtek a súlyos páncélos lépések zörejei, amelyekkel végképp elriasztották az akár túlerőben lévő ellenséget. A darab első két tétele – bár nem amatőr szinten – gyakran túl érzelmes, ami érthető Rachmaninov aktuális lelkiállapotában.

A PFZ negyedik évadát tölti a Művészetek Palotája befogadó közegében. Bogányi szerint alaprepertoárjukhoz tartoznak a romantikus remekművek. Érdekes volt, ahogy a pécsi és a budapesti közönséget összehasonlította. A pécsiek mindenre nyitottak, a pestiek jóval hagyományosabbak. Bogányi Tibor zenei tanulmányait Finnországban, a világhírű Sibelius Akadémián és a párizsi Conservatoire-ban végezte. Huszonnyolc évesen lett a Turkui Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 2007 óta a Lappeenranti Városi Zenekar művészeti vezetője. 2011-ben választották meg a PFZ vezető karmesterévé. Vezényelt Koppenhágában, Mexikóban, Szentpétervárott, Toulouse-ban, Berlinben helyi szimfonikus zenekarokat. Több neves zenésszel játszott együtt, tanúsítják a felvételek. A finnek – szerinte – fantasztikus iskolát teremtettek. Bogányi Tibor csellistából vált karmesterré. Mint említette: a zenekar hangzása a fejben dől el. A zenészek összehasonlításában Bécs, Berlin és a finnek a leginkáb fegyelmezettek, a magyar zenészek hanyagabbak, velük sok veszekedés árán lehet elérni a kívánt összhangot.

A PFZ több mint kétszáz éves, de csak 1984-ben vált önálló művészeti intézménnyé Pécsi Szimfonikus Zenekar néven. 2011 őszétől lett Bogányi Tibor vezénylő karmester Hamar Zsoltot és Peskó Zoltánt váltotta. Állandó vendégkarmesterként működik közre náluk Kocsis Zoltán is. Az együttes évente meghívott vendég a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a Miskolci Operafesztiválon és a MÜPA Maraton-sorozatán. A zenekar igazi otthona a remek pécsi Kodály Központ, de bérletsorozata van a MÜPÁ-ban is.

Az estén Rachmaninov opus 18-as műve után a PFZ Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) ritkán játszott, kissé terjedelmes Manfréd-szimfóniáját (opus 58.) tűzte műsorra. Szinte a 19. és a 20. század elejének összes zeneszerzőjét megihlette (Lord) George Byron romantikus irodalmi művének alakja. Csajkovszkij egy sor remekmű után éppen olyan monumentális szimfóniát komponált, mint Byron annak idején Manfréd mesebeli alakjában. Az I. tétel Manfréd Alpok-béli bolyongásairól és örök bűnbánatáról mesél. A II. tételben vigaszt lel egy tündér segítségével. A III. tételben a hegyi pásztorok békéje csendesíti el a kedélyeket. A IV. tétel hangossága bacchanáliát, majd Manfréd halálát zengi. Csajkovszkijnak – a kor erkölcseinek megfelelően – szintén volt mit megbánnia, azért utazott olyan sokat külföldre.

Az est zajos sikerrel zárult, az ifjú zongoraművésznőt és a koncert hangulatát megteremtő karmestert sokszor kitapsolta a közönség. A zenekar minden tagja ragyogóan teljesítette a feladatát.

DOBI ILDIKÓ