Mustrálgatunk, kóstolgatunk…

Mustrára hívtak. Sajtmustrára. Másodszor, az elmúlt évi sikeres rendezvény után. Reméltük jó buli lesz, látunk újdonságokat, megismerhetünk új „szereplőket", s ha úgy adódik, kóstolhatunk is.

Mustrára hívtak. Sajtmustrára. Másodszor, az elmúlt évi sikeres rendezvény után. Reméltük jó buli lesz, látunk újdonságokat, megismerhetünk új „szereplőket", s ha úgy adódik, kóstolhatunk is.

Jelentem: minden teljesült. Volt vagy 30 sajtkészítő, a választék – a „versenyzők" – 90 körüli, az ízek, csaknem hasonló „létszámban", s a közönség… Nos, hát minden várakozást felülmúló tömeg volt kíváncsi a II. Sajtmustrára, amelyet Nagyegyházán rendeztek, október első hétvégéjén. Egy nap „szakma". Előadások, tapasztalatcsere, „a mikro-, kis-, közepes- és nagyüzemek szakmai és mentális közeledése". No meg a verseny! A szak-zsűri tagjai- egyetemi tanárok, minisztériumi, intézményi és idegenforgalmi szakemberek, s természetesen a készítők versenyben nem induló képviselői – nem kaptak könnyű feladatot. Csak a választék végig-kóstolása, majd a szigorú szempontrendszer szerinti értékelés-pontozás, mindezek megvitatása, s a többiek esetleges eltérő véleményének befolyásolása… Egy ilyen verseny tétje nem kevés. Egy éven át a „szakma" biztosan számon tartja, hogy ki volt a jobb, s az értékrend bizony „kereskedelmi befolyásoltsággal" is jár. Aztán ott a lehetőség, a zsűri által meghatározott hibák javítására. Ebből és a „kollégáktól" eltapasztalt trükkökből, fel lehet készülni a jövő évi versenyre.

Mert, és ez már bőven túlmutat a közvetlen szakmán, a közönség, tévedhetetlen ízléssel „kóstolgatott", és… szavazott. A közönség-díjat a „legfontosabb láncszem", a vásárló oszthatta ki. És ők, vagyis mi, akik nap, mint nap vesszük, visszük haza a terméket, bizony nem egy éven át, hanem hosszabb távon tudjuk jobbra, finomabbra, olcsóbbra „kényszeríteni" a hazai sajtkészítőket. Vannak vagy 200-250-en. Az ország különböző részein. Nagyegyházán ott voltak a környékbeliek – Völgyvidék, Gerecse, Vértes – mellett a Nógrádból, Hevesből, Bács megyéből, Pest környékéről érkezők is. S ha már ott voltak, elhozták a tehenészetük, kecskészetük, bivalyászatuk, vagy juhászatuk, lágyabb, keményebb, különböző időintervallumban érlelt termékeit. Sajtot, túrót, vajat, s a belőlük „készülteket"…

A hazai boltok polcain 500-600 millió liter import tej- és tejtermék lelhető fel. E hatalmas mennyiségnek kizárólag akkor lehet magyar termékkel konkurenciát teremteni -, nem minőségben, mert abban jobbak „vagyunk",- a vásárló megnyerésében, ha a Sajtmustra résztvevői, és a most távolmaradó hazai társaik célzott, határozott lépésekkel, egymást segítve alakítják az ár-érték arányt, s szorítják ki a külföldi konkurenciát. Az biztos, hogy Nagyegyházán, illetve az általam megismert sajtkészítőkkel beszélgetve megállapíthattam, hogy ezek a „kétkezi feltalálók" egymást segíteni akarják, tanácsokkal, tapasztalatokkal, mit hol lehet beszerezni és mennyiért stb., és semmi esetre sem tekintik a konkurenciát ellenségnek, akit mindenáron csak legyőzni szeretnének.

S akkor persze a helyszínről is illik szót ejteni. Nagyegyháza – egykor Batthyány grófi birtok – annak köszönheti ismertségét – s bizton állítom, ez fokozódni fog! -, hogy pár éve egy csellóművész és családja foglalta el a régi, elhagyott, elhanyagolt 500 négyzetméteres istálló épületét. Ribli Ilona egy zenei, kultúrközpont kialakításában gondolkodott, s ehhez alakíttatta át a helyszínt. Ma már – jelentős EU-s segítséggel – egy kitűnő akusztikájú hangversenyteremről beszélhetünk, ahol kamara- és népzenei – a választék bővíthető! – rendezvényeket tartanak, egyre fokozódó közönség érdeklődéssel. De a kultúra sokszínű. Aki „lelki" bevételért érkezik, esetleg a „testi" óhajait is kielégítené, tehát ennie, innia kell. Mit kínáljunk neki? Sajtot és bort! Utóbbinak elég széles a palettája, tehát az előbbire kell nagyobb figyelmet fordítani… Ha pedig a Sajtmustra – előbb-utóbb fogalom lesz! – „idejön", akkor ki kell alakítani egy sajtpincét, no jó, bor is lesz benne, s ha valaki rátéved a sajtútra, e megállóban már biztosan nem fog csalódni. A Hangistálló így lesz több mint egy átlagos hangversenyterem. Idegenforgalmi, turisztikai célközpont lehet, a fővárostól alig 40 kilométerre…

Én például gyakran fogom látogatni….                                

Hárshegyi János