Díszpolgár

Aprófalva. Néhány száz fős, takaros település. Mindenki mindenkit ismer. Még postája is van. A kézbesítőnek egy napon feltűnt, hogy Kázmér bácsi kertes családi házába százhúsz levél érkezett. Másnap százötven. Harmadnap találkozott a jegyzővel, aki meglátta a levelektől roskadozó postástáskát. Kíváncsiságból csatlakozott a kézbesítőhöz. Odaadták a címzettnek a rengeteg levelet. Meg is kérdezték.

 

Aprófalva. Néhány száz fős, takaros település. Mindenki mindenkit ismer. Még postája is van. A kézbesítőnek egy napon feltűnt, hogy Kázmér bácsi kertes családi házába százhúsz levél érkezett. Másnap százötven. Harmadnap találkozott a jegyzővel, aki meglátta a levelektől roskadozó postástáskát. Kíváncsiságból csatlakozott a kézbesítőhöz. Odaadták a címzettnek a rengeteg levelet. Meg is kérdezték.

 

–        Kázmér bácsi, csak nem nyert valami vetélkedőt?

 

–        Nem. Megmondom őszintén, az elektromos cikkeket gyártó Sárga Tengeralattjáró Kft. ügyvezetője felkeresett és havi hetvenezerért portásnak alkalmazott. Ide helyezték át a központjukat. Hetenként kétszer eljönnek és elviszik a leveleket.

 

–        De miért csinálták?

 

–        Gondolkodj jegyzőkém! Nálunk feleannyi az iparűzési adó, mint a nagyvárosban. A falunk meg gazdagodik.

 

–        Köszönöm Kázmér bácsi, nagyon hálás vagyok.

 

–        De ez még semmi jegyzőkém!   Százhetven alkalmazottat is befogadtam házacskámba, legalábbis megengedtem, hogy bejelentkezzenek.

 

–        Százhetvenet? Ugyan miért?

 

–        Nem jöttél rá? Nálunk a kötelező gépjármű felelősségbiztosítási díj és a gépjárműadó is feleannyi, mint a nagyvárosban. És az adóbevétel is falucskánk költségvetését gyarapítja.

 

–    Fantasztikus vagy Kázmér bácsi. Garantálom, legközelebb téged választunk Aprófalva díszpolgárává.

 Láng Róbert