Megbocsátás

Kocsis László Levente: A tékozló fiú hazatérése (olaj 50×70)– Fiam, idén érettségiztél, utaztál egy nagyot Európában, munkád még nincs, de lesz, csinos barátnőd van, férfi lettél. Gyere, ülj ide, szeretnék veled úgy beszélni, mint férfi a férfival. Négy évvel ezelőtt meghalt Zénó bácsi, a nagybátyád, akinek te voltál a szeme fénye. Húszmillió forintot hagyott rád, de eddig nem beszéltem róla. Nos, én akkoriban gyakran néztem a pohár fenekére, rossz társaságba keveredtem, kölcsönöket is adtam a haverjaimnak számolatlanul. Szóval az örökségedből ötmillió forintot elvertem.

Kocsis László Levente: A tékozló fiú hazatérése (olaj 50×70)– Fiam, idén érettségiztél, utaztál egy nagyot Európában, munkád még nincs, de lesz, csinos barátnőd van, férfi lettél. Gyere, ülj ide, szeretnék veled úgy beszélni, mint férfi a férfival. Négy évvel ezelőtt meghalt Zénó bácsi, a nagybátyád, akinek te voltál a szeme fénye. Húszmillió forintot hagyott rád, de eddig nem beszéltem róla. Nos, én akkoriban gyakran néztem a pohár fenekére, rossz társaságba keveredtem, kölcsönöket is adtam a haverjaimnak számolatlanul. Szóval az örökségedből ötmillió forintot elvertem.

– Nem baj apa, osztályfőnököm, akit nagyon tiszteltem, mindig azt mondta, hogy nincsen ember hiba nélkül.

– Köszönöm megértésedet. Azt is el kell mondanom, hogy három éve beszálltam egy jövedelmezőnek látszó vállalkozásba, fogyasztó tablettákat kívántunk forgalmazni. Úgy gondoltuk, sok ember akarja a túlsúlyát csökkenteni, veszik majd, mint a cukrot. Sajnos befuccsoltunk, ráment ötmillió forint.

– Ne vedd szívedre apa, osztályfőnököm, akit nagyon tiszteltem, gyakran hangoztatta: nincsen üzlet kockázat nélkül.

– Okos vagy, kisfiam. De lenne itt még valami. Emlékszel még Trixi nénire, arra a csinos, vörös hajú lányra a szoláriumból? El-elvittem ide-oda, wellness hétvégékre, olyan magányos volt. Még perzsabundát is vettem neki, azon a nagy télen, hogy ne fázzon. Nem szaporítom a szót, öt milliót elköltöttem rá.

– Rá se ránts apa. Osztályfőnököm, akit nagyon tiszteltem, azt tanácsolta, meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat. Csak azt nem tudtam, hogy ez ilyen sokba kerül.

– Derék ember vagy fiam. Most még csak arra emlékeztetlek, hogy tavaly anyu itt hagyott bennünket, mert szerinte egy piszok fráter vagyok. A válóperben megosztottuk amink volt, odaadtam a maradék ötmilliót. Elvégre új életet kellett kezdenie.

– Helyesen tetted apa. Osztályfőnököm, akit nagyon tiszteltem, egyik alapelve volt, hogy anya csak egy van.

– Most már csak egyet kérek tőled fiam. Bocsáss meg és erről a dologról ne beszélj senkinek. Még rossz színben tűnnék fel mások szemében. És ezt biztos te sem szeretnéd.

– Szeretlek apa, és megbocsátok. Ugye segítesz majd állást keresni?

Láng Róbert