Betekintő – az OMÉK rendezvényére…utólag

Szeptember utolsó hétvégéjén rendezték az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár-t, amire eső ide, hideg oda, én bizony kilátogattam, mint ahogy még- számomra nem várt módon- elképesztően sokan. Aki most bármiféle szakmai, extra minőségű írásra számít, már most ne olvassa tovább, egyszerű élménybeszámolót hoztam.

Szeptember utolsó hétvégéjén rendezték az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár-t, amire eső ide, hideg oda, én bizony kilátogattam, mint ahogy még- számomra nem várt módon- elképesztően sokan. Aki most bármiféle szakmai, extra minőségű írásra számít, már most ne olvassa tovább, egyszerű élménybeszámolót hoztam.

Legnagyobb örömöm, hogy megboldogult konzervgyárunk, kekszgyárunk, cukorgyáraink, egyéb nagyüzemi -teljes mértékben hazai tulajdonú- élelmiszeripari gyárunk helyett sok nagyobbacska, és picike termelőüzemünk azért még akad. Majd mindent megtermelünk, amit a hűtőszekrényben, kamrában tárolhatunk. Szóval létezik még A HAZAI.

Utálom az esőt, de még jobban utáltam volna kimaradni. Sokan gondolták így. A belépésnél már sorba kellett állni, és haladás is emberekkel akadályozott volt egész végig.

Rögtön a kiállító terület elején összeakadtam néhány marhával is. Szürkével. Jut eszembe! Azt tudják már, hogy ha szürkemarha terméket vásárolnak, akkor a rajta található ENAR szám alapján lecsekkolhatják a jószág önéletrajzát? (http://www.mszte.hu/sms-rendszer) Érdemes kipróbálni, jópofa, és kiemelten hasznos dolog.

A szabadtéri kiállításon szép nagy járgányok voltak. Azt mondják, hogy a mezőgazdaságban használják őket. Szántóföldeken, kertészetekben, vetésben, betakarításban segédkező masinák ezek. Nem ismerem őket, de sebaj, amint megnyerem az ötöst, tuti saját vállalkozásba kezdek egy faluban, parasztházzal, nagy földekkel, állatokkal…

Kicsit beljebb egy tejüzem imitációjába csöppentem, ahol ismét kedvet kaptam egy kis házi tej vásárlására. A problémám az, hogy amit legutóbb itt a kerületben házitejként vásároltam, annak nem csak föle nem volt, hanem még relaxációs zene mellett sem volt hajlandó megaludni. Pedig gondoljunk csak bele, hogy manapság az internet világában majd minden háztáji terméknek megtaláljuk a receptjét a hálón. Készíthetnénk sajtot, túrót, de sok-sok-sok évvel ezelőtt még vajat is köpültem a házitej tetején úszkáló, zsírban dús egység segítségével.

Mesebeli rész következett, ahol még a kerítés is kolbászból van. Nem…..ez nem az országhatár, hanem a húsfeldolgozást bemutató pavilonok tömkelege.

Fotózás közben Buza Sanyi (akit már műsorvezetőként is bírtam, de új vállalkozásával nőtt a szememben) kiugrott a pult mögül, és lecsekkolta a tetoválásaimat. Egy pillanatra a kiállítóból megtekintő, a látogatóból kiállított lett. Kedves Sanyi! Elárulom: Karina Di Angeli munkái ezek, szívből ajánlom Őt.

Az egyik feldolgozó standjánál nehezen álltam meg a vásárlást, de az ár elejét meghallva „hetesezer…" a végére már nem voltam kíváncsi, tovalibbentem. Kicsit arrébb „négyesezer…." kezdettel mégis vettem egy kis vásárfiát, mert üres kézzel csak nem megy haza az ember az otthonhagyott szeretteihez.

Összességében jó kis vásár ez, mert rengeteg ötletet kap az az ember is, aki épületek erdejében, utak tengerében éldegél. Sok ötletet találunk, amit otthon is simán meg tudunk valósítani. Ilyen a már említett sajttermékek készítése, de kedvet kaptam még lecsó, darát pirospaprika eltevésére is, és gondoljunk bele, hogy darálthús segítségével még akár kolbászt is gyárthatunk panel-konyhánkban. Nem nevet! A spejz tele van saját eltevésű, többféle lekvárral már, és néhány üveg zakuszka is befigyel.

Szóval volt kint minden, mi szem-szájnak ingere, földnek igénye, állatnak kedvence. Legközelebb is kinézek, de vigyázat! Akkor bepótolom azt, amit most nem tettem, és végigkóstolom majd az összes kiállított ehető terméket!

Németh Krisztina