A Párizsi Jegyzőkönyv fontos lépés a cél felé

Grafika:Greenfo.huMég nem sok idő telt el, de a párizsi nemzetközi klímacsúcs után már körvonalazódni látszódik az ott meghozott döntések jelentősége. A konferencián résztvevők döntő többsége történelmi pillanatnak nevezte a Párizsi Jegyzőkönyv meghozatalát, számos érdekvédelmi csoport ugyanakkor kritizálta az eredményeket. A Századvég Gazdaságkutató szerint, habár valóban csakis az idővel dőlhet el a tanácskozás sikerességének a kérdése, de a Párizsi Jegyzőkönyv mindenképpen egy lépés a megfelelő irányba.

Grafika:Greenfo.huMég nem sok idő telt el, de a párizsi nemzetközi klímacsúcs után már körvonalazódni látszódik az ott meghozott döntések jelentősége. A konferencián résztvevők döntő többsége történelmi pillanatnak nevezte a Párizsi Jegyzőkönyv meghozatalát, számos érdekvédelmi csoport ugyanakkor kritizálta az eredményeket. A Századvég Gazdaságkutató szerint, habár valóban csakis az idővel dőlhet el a tanácskozás sikerességének a kérdése, de a Párizsi Jegyzőkönyv mindenképpen egy lépés a megfelelő irányba.

A mostani klímacsúccsal kapcsolatban rendkívül magas volt a nemzetközi közösség elvárása. A dohai tárgyalások után, amikor az országok meghosszabbították a Kiotói Jegyzőkönyvet egy második vállalási időszakkal, tulajdonképpen „megegyeztek, hogy meg fognak egyezni", így mostanra nagyobb nyomás alatt voltak a delegációk, hogy valamit valóban letegyenek az asztalra.

Számos dologban sikerült megegyezésre jutni, ami bizakodásra ad okot. Sikerült végre a legfontosabb globális szereplőket egy asztalhoz ültetni, így már valóban jelentős és széleskörű az üvegházhatású gázok kibocsátását visszafogni igyekvő országok listája. Habár az 1992-es Riói Keretegyezmény már lefektette a közös, de különböző mértékű felelősség elvét, a Kiotói Jegyzőkönyvben elsősorban a fejlett országok vállalták kibocsátásuk visszafogását. A Párizsi Jegyzőkönyv is a közös, de különböző mértékű felelősség elvét alkalmazza, ugyanakkor merőben újító módszertannal igyekszik elérni, hogy mindenki vegye ki a részét a munkából.

Az újítás lényege, hogy nem az „egy méret illik mindenre" elvet alkalmazva próbálja meg előírni az országok számára, hogy ki mennyivel fogja vissza a kibocsátását, hanem önkéntes vállalásokat vár el az országoktól, hogy azok aggregáltan biztosítsák, hogy 2100-ig bolygónk átlaghőmérséklete nem fog 2°C-nál többel növekedni. Ezek az önkéntes vállalások idővel, az ötévente esedékes felülvizsgálati ciklusokkal szigorodnak, így biztosítva a folyamatos fejlődést, valamint azt, hogy a Párizsi Jegyzőkönyv akár évtizedeken is átívelő megoldása lehessen a nemzetközi klímapolitikának.

A Jegyzőkönyv nyilvánosságra hozatalát követően sok kritika érte azt, mivel számos ország, köztük az Európai Unió is, egy jogilag kötelező érvényű kibocsátás csökkenést szeretett volna elérni, míg a Párizsi Jegyzőkönyv mentes a szankcióktól. Véleményünk szerint azonban ez nem lett volna elérhető, hiszen Kiotó példáját alapul véve úgy gondoljuk, hogy egy szigorú jogi következményekkel járó nemzetközi egyezmény nem működik jól egy olyan környezetben, mint amivel a klímakérdés esetében szembe kell néznünk. A szankciókkal terhes nemzetközi megállapodások természetüktől fogva a jól ismert fogolydilemma csapdájában ragadnak, így képtelenek valós és tartós változást életre hozni.

Így a párizsi megközelítés, hogy az országok elsősorban az információáramlás és a mérések egységesítése terén vállalnak jogi következményeket, nem pedig a konkrét kibocsátás-csökkenés mértékében, valóban áttörést hozhat a jövőben. A pontos sikerek megismerése azonban még várat magára, hiszen a párizsi vállalásokkal is több mint 2 fokos átlaghőmérséklet növekedéssel számolhatunk. Fontos azonban az egyezményt a saját kontextusában értékelni, Párizs pedig elérte a célját: egy olyan új megközelítést hozott a nemzetközi klímapolitikába, ami minden ország támogatását élvezi, így egy rendkívül fontos lépés a klímaváltozással folytatott küzdelemben.