Révay András: Fordulópont

A XX. század második felének szomorú történelméhez szolgált bőséges adalékkal a nemzetközi tudományos konferencia, melyet „A szuverenitás határai" címmel, a Varsói Szerződés és Magyarország kapcsolatáról tartottak Budapesten, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében. A tanácskozás végén egy új könyvet is bemutattak.

A konferenciát megnyitó dr. Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese, Churchill 1946. március 5-én elmondott, fultoni beszédét idézte: „… A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig egy vasfüggöny húzódik végig a kontinensen. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európának szinte valamennyi fővárosa. (…) Így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is." Szavait a történelem igazolta. Ez a konferencia ennek a térségnek a történetét, a Varsói Szerződés és Közép-Európa, hangsúlyosan Magyarország kapcsolatának összefüggéseit járta körül. A II. Világháborút lezáró békeszerződés szerint a szovjet hadsereg magyarországi jelenléte az Ausztriában állomásozó erőik számára biztosított összeköttetést. Az Ausztriából történő 1955-ös kivonulás után ez a jelenlét folytatódott, sőt az itt állomásozó haderő még nőtt is, amire az osztrák államszerződés megkötése előtt egy nappal aláírt Varsói Szerződés sem adott lehetőséget! Moszkvában, 1990. március 10-én Horn Gyula és Eduárd Sevarnadze külügyminiszterek aláírták a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Az első alakulat már két nappal később 1990. március 12-én haza indult ezzel hivatalosan is megkezdődött a szovjet erők kivonása. Az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el hazánkat.

A konferencia első előadója, dr. Horváth Csaba ezredes szerint a II. Világháború végeztével az addigi szövetségesek gyorsan elfelejtették az együttműködést. Fokozta a versengést, hogy az USA az atom-előnyt hamar elveszítette. Az amerikaiak előbb a B-36-os hadászati nehézbombázót fejlesztették, később ezt a B-52-esek követték. Politikájukat a „feltartóztatás" koncepciója uralta. Lényege: a „harapófogó" gyűrű bezárása a Szovjetunió és szövetségesei körül. A NATO 1949-es megalakulása után, 1955. május 14-én létrejött a Varsói szerződés. Dr. Tulipán Éva „Az 1950-es évek válságai a V. Sz. országaiban" című előadásában is azt hangsúlyozta, hogy ezeken a terülteken az életet a két nagyhatalom versengése határozta meg. Sztálin halála és a koreai háború lezárása változást hozott, 1953-ban Plzeňben és Kelet-Berlinben törtek ki zavargások. Kiderült: az USA nincs felkészülve a Szovjetunió meggyengítésére és ez megmutatkozott 1956-ban Magyarországon is. A rendezés reménye még távolibbá vált, amikor 1961-ben felépült a berlini fal.

A Magyar Néphadsereg szárazföldi haderejének változásairól szólva, dr. Kovács Vilmos ezredes, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka elmondta: már 1948-ban eldőlt, milyen eredetű és milyen célú fegyvereket kap Magyarország. Többségük használt, felújított volt. Újjáéledt a komoly magyar hadiipar, mert a Szovjetunió a fegyverek gyártási eljárását is átadta. A 210 ezer emberből álló magyar hadsereget el tudták látni nehézfegyverekkel is, bár a gépesítés helyzete meglehetősen silány maradt. Az erőteljes fejlődés csak 1961 után kezdődhetett és 1980 után már új minőség, új képesség jelenhetett meg. Okváth Imre – miközben a Magyar Néphadseregnek a III. Világháborúra való, 1957-65 közötti felkészítéséről beszélt, több évtizedes kételyeit is megfogalmazta: Egyáltalán lehetett volna győztese ennek a háborúnak? Válasza egyértelmű NEM volt. Paroda Rita a Varsói szerződés háborús terveit vizsgálta CIA-s dokumentumok tükrében. Röviden: védelem helyett támadás – derült ki a CIA-nél 2011-ben a titkosság alól feloldott iratokból. A nemzeti alakulatok szovjet alárendeltségben maradtak és ezzel Románia – részben Lengyelország sem – értett egyet.

A tanácskozásra Romániából érkező Petre Opris arról számolt be, hogy náluk a szovjetek 1962-ben két olyan rakétaosztályt szereltek fel, melyek nukleáris robbanófejek célba juttatására is képesek voltak. A szovjet gépek helyett 1960-ban a francia Mirage F-1-ek vásárlása mellett döntöttek. A technikai eszközöket illetően Ceauşescu álláspontja az volt, hogy „mindent, még az ördög anyját is le kell másolni!" A Német fegyveres Erők Katonai Történeti Intézetében dolgozó, dr. Oliver Bange szerint a történelem mindig árnyékot vet és az árnyék irányát nehéz megjósolni. Németországban a részleges csapatkivonás 1986-ban kezdődött és Gorbacsov 1990 januárjában már a német újraegyesítésről beszélt. A kivonás lassan ment, csak 1994-re fejeződött be, mert hat teljes hadseregnek kellett átvonulni nem orosz területeken. Összesen 355 ezer katona és 250 ezer családtag távozott! Az atomfegyvereket 1990. július – szeptember folyamán, ólomlapokkal bevont vasúti kocsikon – főleg Magyarországon keresztül – vitték el. Hatalmi egyensúlyváltás következett be.

Szinte a tanácskozás összefoglalását jelentette dr. Horváth Miklós nyá. ezredes előadása Magyarország szuverenitásának helyreállításáról. A szovjet csapatok fokozatos kivonása valójában már 1989 áprilisában elkezdődött, ekkor 67 500 katona és az ő családtagjaik tartózkodtak Magyarországon. Az országban atomfegyverek is voltak – néhányuk elhelyezéséről még a legmagasabb rangú magyar parancsnokok sem tudtak! A teljes elszállításuk csak 1991-ben történt meg. Ezzel párhuzamosan értelmét vesztette a Varsói Szerződés katonai szervezete, 1990-ben Prágában megkezdődtek a tárgyalások a felülvizsgálatáról. A Magyar Országgyűlés 1990. június 26-án döntést hozott a szerződés felmondásáról. A Varsói szerződés megszűnését 1991. február 25-én, Budapesten jelentették be és ezzel Magyarország visszanyerte függetlenségét.

A nemzetközi tudományos konferencia zárásaként mutatta be Borsits László nyá. vezérezredes Horváth Miklós és Kovács Vilmos könyvét: Magyarország az atomháború árnyékában. A rendkívül kifejező címlap a tartalomról is árulkodik. Olvasásakor az első érzés a döbbenet! Hogy miket terveztek a politikai vezetők az országokkal – velünk! A szerzők a tudományos igényt nem feladva, mégis olvasmányos, majdhogynem történelmi regényt alkottak. Az 1955-től eltelt negyvenhat évet egységesen mutatták be, politikai és katonai szempontból egyaránt. A két fő fejezet közül az elsőben a hidegháború korszakának had- és haditechnikai történetével, a másodikban pedig a Magyar Néphadsereg fegyvereivel és eszközeivel ismerkedhet meg részletesen az olvasó. Találkozhatunk a könyvben olyan adatokkal, melyek mai szemmel elképzelhetetlennek tűnnek. A tájékozódást 203 fénykép és 26 térkép segíti. Ezekről jól leolvasható milyen erejű atomtámadás célpontja volt Budapest, Szolnok vagy Kecskemét, illetve Bécs, Róma vagy Milánó. A – szerencsére – csak térkép fölött lebonyolított hadműveletek következtében Magyarországon az első atomcsapás következménye 625 ezer halott, sérült és sugárbeteg valamint 1 100 000 sugárszennyezett lett volna. Kiderül, hogy 1958-ban Hruscsov felajánlotta a szovjet erők kivonását Magyarországról, de „mi" nem fogadtuk el. Helyette Romániából távoztak. Tárgyalja a könyv a Szovjetunió és a Varsói szerződés katonai doktrínáinak főbb elemeit, mik voltak a viták a kettő között? Bemutatja, hogy a szövetség nem működött zökkenők nélkül. Megtudjuk, mi volt Csehszlovákia megszállásának igazi oka 1968-ban. Részletesen foglalkozik Magyarország helyzetével, szerepével. A könyvhöz tartozó DVD négy fejezete – Ábrák és vázlatok; Adattár; Dokumentumok; Kronológia – kiváló segítséget nyújt, hogy a könyvet az oktatásban is eredményesen használhassák. Ajánlható ez a mű minden érdeklődőnek, aki hű képet szeretne kapni Magyarország és világ történelmének eddigi legkritikusabb időszakáról.