KORONÁZÁS 1916-BAN -- „A Borvörös Bársonytól A Csukaszürke Posztóig”

Az Országos Színháztörténeti Intézet (OSZMI) emeleti körtermében 2016. július 31-ig látogatható az utolsó magyar király, IV. Károly koronázásának centenáriumi emlékkiállítása A borvörös bársonytól a csukaszürke posztóig címmel, amelyet száz éve gróf Bánffy Miklós rendezett nem éppen normális körülmények között, hiszen a világ a Nagy Háború harmadik évében tartott. Updated: 2016-06-14 2016-06-14 01:45:23

Pröhle Gergely, az EMMI nemzetközi és uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára, a Bánffy Miklós emlékév indítványozója nyitotta meg a kiállítást, amelynek kurátora most is Szebeni Zsuzsa, az OSZMI munkatársa, akárcsak az elmúlt év több Bánffy-tárlatának rendezője. E kiállítások máris nagy utat jártak be, 38 helyszínen szerepeltek, legközelebb Nagyváradon majd Portugáliában mutatkoznak be. Pröhle Gergely elmondta, hogy gróf Bánffy Miklós december 30-i, 143. születésnapját méltóképpen konferenciákkal ünneplik majd az első világháborúra és a boldoggá avatott IV. Károlyra való emlékezéssel együtt. Különös, hogy amíg a monarchia a háború dicsőségét hirdette, addig IV. Károly békepártinak számított. Bánffy éppen ezt hangsúlyozta az ünnepség rendezésével.

Az intézet folyosóján egy szétnyitott könyv lapján látjuk az 1867-es magyar koronázás jelenetét a kiegyezés évéből. Érdekes összehasonlítás az 1916-os évi utolsó királyi szertartással. A díszletek hasonlatosak, a nemesség megint előszedte az ötven évvel korábbi prémes kosztümjeit, a bíbor bársony díszlet is azonos, de a színpadhoz szokott rendező „belerondított" az oda nem illő „aranysarkantyús lovagok", azaz féllábú, félkarú hadirokkantak felvonultatásával. Csupán emlékeztetni akart a tényre, hogy eközben világháború zajlik! „… Pazar fényhatás, melyben azon a napon pár mulandó óráig gyönyörködhettünk…" – írta Bánffy az emlékirataiban. Ő biztosította a színpadiasan sokkoló hatást. Az államtitkár szerint a koronázási ünnepség rendezése igazi kurucos, protestáns hozzáállásról tanúskodik.

Egy tabló felsorolja Bánffy Miklós főbb életrajzi adatait: 1873. december 30-án született Kolozsváron. Felmenői között Andrássyakat és Wesselényieket találunk, Károlyi Mihály az unokatestvére volt. 1891-ben érettségizett Budapesten, majd jogi diplomát szerzett Kolozsváron és a magyar fővárosban. 1910-től országgyűlési képviselő, 1914-ben frontszolgálat, 1916-ban kormánybiztosként a koronázási ünnepségek szervezője (amire mindössze két hét állt rendelkezésére!). 1921-ben a Bethlen-kormány külügyminisztereként igyekezett védelmezni a határon kívül rekedt nemzeti kisebbségeket. 1943-ban Bukarestben Hitler ellen szervezkedett, ezért 1944-ben a németek kifosztották és felgyújtották bonchidai reneszánsz kastélyát. 1944 őszén megpróbálta Horthyt rávenni, hogy lépjen ki a háborúból, aztán a Szálasi-puccs miatt lemondott felsőházi tagságáról. Az ostromot Budapesten élte át családjával. 1945 tavaszán visszatért Kolozsvárra. Birtokait a román hatóságok elvették, a házából kirakták, évekig nem kapott útlevelet. 1949-ben jöhetett vissza Budapestre. 1950. június 6-án méltatlan körülmények között elhunyt. Hamvait csak 1976-ban helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető családi sírboltjában.

Bánffy Miklós jelentős kulturális örökséget hagyott ránk, s erről csak az utóbbi időkben esik szó, ezért felidézünk néhány adatot. Kisbán Miklós néven drámaíróként jelentkezett, ebben a minőségében Kós Károly méltatta. 1912 éa 1918 között a budapesti Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa volt, jelmezeket és színpadterveket készített. Bartók Béla A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi című műveit vitte színpadra. 1916-ban Bécsben portréfestészetből élt. Novellákat, elbeszéléseket írt. 1923-27 között a Képzőművészeti Tanács elnöke, 1926-ban visszament Romániába, ott szerkesztette az Erdélyi Helikont, illusztrálta Tamási Áron műveit. 1934-ben rendezőként mutatta be a szegedi szabadtéri játékokon Az ember tragédiáját, amivel kivívta Octavian Goga miniszter, a Tragédia román fordítójának elismerését. 1934 és 1940 között jelent meg Erdélyi trilógiája. Alkotóként és politikusként az emléke szép lassan elhalványult. 2013. márciusában rendezték első emlékkiállítását, ugyanakkor a soproni népszavazás emlékére Bánffy-szobrot avattak (Párkányi Raab Péter alkotása) Sopronban.

Szebeni Zsuzsa, a Bánffy kiállítások állandó kurátora ezúttal a koronázást helyezte hangsúlyba, valamint felhívta figyelmünket egy meglepetés-könyvre: Maczkó úr újabb utazásaira. Talán különös, hogy ennek mi köze 1916-hoz. Elég sok, ugyanis a négyéves trónörökös, Habsburg Ottó az ünnepség napjaiban a budai várban lakott, aki a Tányértalpú koma történeteinek leporellóját nézegette, de a kötet fele hiányzott. A kis Ottó szerette volna megkapni az egész képeskönyvet. „Nosza, lett sürgés-forgás a várban…sietett le Budáról Perényi báró jó kora reggel a mackó koma kiadóhivatalába, az Andrássy útra, ahol akkor még minden csöndben pihent. Felköltötte tehát kiadóhivatalunk egyik tulajdonosát, Singer Sándort, és megkeresték, megtalálták az 'egész' Mackó komát, azt 'ahol a koma tükörben nézi magát díszmagyarban' – ahogy a kis királyfi meghagyta. S még valaki folytatta a megbízás tökéletesebb végrehajtását. Boda rendőrfőkapitány jelent meg s ugyancsak a kis királyfi számára hamar összevásárolta a Mackó- és Tányértalpú-nemeztségről nálunk megjelent összes könyveket, majd egy tucat vastag kötetet és sietett vele vissza a várba, ahol már nagyban várta a kis királyfi. Így és nem máskép került híres nevezetes Mackó koma a koronázás sugaras fénye közepette a magyar király budai várába." Ez áll a korabeli beszámolóban.

Sebők Zsigmond: Maczkó úr újabb utazásai című könyve eredetileg 1906-ban jelent meg Mühlbeck Károly rajzaival, 230 oldalon, még nem leporelló alakjában a Singer és Wolfner Kiadónál. 2016-ban az Alexandra-csoporthoz tartozó Noran Libro adta közre reprint kiadásban.

Károly király és Zita királyné

A kiállításon több eredeti dokumentum található: fényképek, színházi plakátok, festmények és néhány megmaradt tárgy. A 20. század nem volt kegyes a századelő emlékeivel, a kíméletlen pusztítások nyomán alig maradt meg valami. Ezért kiemelkedő teljesítmény Szebeni Zsuzsáé, aki hatalmas munkával össze tudta szedni a maradékot. Érdemes az OSZMI kiállításán most az emlékévben nosztalgiázni!

DOBI ILDIKÓ