Szeressük egymást, gyerekek!
3 perc olvasás
Megosztott ország vagyunk. Sokan panaszkodnak, két Magyarországot említenek. Ne keressük az okokat, ez van. A nemzeti egység fogalma elavult, éljen a nemzeti kétség! Nem hiszek a szeretet és összefogás erejében. Van egy nemzeti és van egy demokratikus tábor. Kutyából soha nem lesz szalonna. Két tábor, két zászló. Van erre számos példa a világban.
Megosztott ország vagyunk. Sokan panaszkodnak, két Magyarországot említenek. Ne keressük az okokat, ez van. A nemzeti egység fogalma elavult, éljen a nemzeti kétség! Nem hiszek a szeretet és összefogás erejében. Van egy nemzeti és van egy demokratikus tábor. Kutyából soha nem lesz szalonna. Két tábor, két zászló. Van erre számos példa a világban.
Katolikus írek-protestáns írek, katalán spanyolok-baszk spanyolok, szunnita szírek-síita-szírek. Persze ezek háborúznak egymással. Hol szóval, hol fegyverrel. Különböző intenzitással. A háború a politika folytatása fegyveres eszközökkel. (Carl Philipp Gottlieb von Clausewitz hadtörténész, katonai teoretikus.)
De miért is háborúznak, háborúzunk? Mert a megoldást rossz helyen keressük. Az ellentét kibékíthetetlen, ez igaz. De nem megoldhatatlan. Miért ne lehetne hazánkat kettéosztani? A Dunántúl legyen demokratikus, a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl és Észak-Magyarország legyen nemzeti. Ez utóbbi lehet királyság is, részletkérdés. A jobboldali terület kicsit nagyobb, majdnem kétharmad, ám baloldalon van a Balaton és a Velencei tó.
Két főváros is lehetne, Debrecen és Pécs. Egyik hazában működnének a nemzeti, a másikban a demokratikus pártok. Koalícióban. És Budapest? Hát igen, ez probléma. De megoldható. Ketté kell osztani. A jobb part a demokratikus, a bal part a nemzeti. Kicsit furcsa, de meg lehet szokni. Természetesen két polgármester kell majd. Berlin esetében 1961-1989 között ez nagyszerűen bevált. Bár itt adódhat egy kis gubanc. Hogy miért?
Vegyük szemügyre alaposabban. A választási eredményekből rendre kiderül, hogy a budai polgárok inkább nemzetiek, a pestiek inkább demokratikusak. De ezt egy kis jóindulattal, például lakosságcserével el lehetne rendezni. Új kihívás a városrendezők előtt. A hidakon lenne a határőrség és a vámőrség bázisa. Lenne két értékrend, két parlament, két kormány, két tőzsde, két hadsereg, két Alkotmánybíróság és természetesen két Alaptörvény
A későbbiek folyamán, ha a kedélyek lecsillapodnak, szövetségre lehetne lépni egymással, közös hadgyakorlatokat is tarthatunk. Megoldódnának az eszmei alapú baráti, családi torzsalkodások, a szomszédok is közös nyelven beszélnének. Persze kétféle pénz is lenne, Nemforint és Demforint. Az árfolyamot a Magyar Nemzeti Bank és a Magyar Demzeti Bank állapítaná meg.
Nézzük tovább a fejleményeket. Egyik helyen működnének a nemzeti gondolatokat, információkat közvetítő televíziók, másikon pedig ugyanez demokratikusban. Egyik tábor sem vitatná a másiknak jogrendszerét. Nem kellene tüntetni, éhségsztrájkolni, magunkat oszlophoz bilincselni, táblákat feltartani, zászlókat lengetni, Az Európai Uniónak meg édes mindegy, hogy egy országgal több van benne, vagy kevesebb.
Csak ki ne törjön a háború a Margitsziget hovatartozása miatt.
Láng Róbert
