BUDAPESTI WAGNER-NAPOK 2016 -- RICHARD WAGNER: A WALKÜR

A Múvészetek Palotája (MÜPA) 2006 óta tart Wagner-napokat, amelyeken négy egymást követő estén, szcenírozott előadásban bemutatják A nibelung gyűrűje (a rajongók kedvéért: Ring) tetralógián kívül még egy Wagner művet. Az előadássorozat művészeti vezetője és karmestere Fischer Ádám – minden dicséretet megérdemel.

(Megjegyzem: a MÜPA sajtójegy elosztásának kegyéből a tetralógia egyetlen előadására, A walkürre sikerült jegyet kapnom. Így sajnálatosan csak arról számolhatok be. Úgy vigasztalom magamat, hogy a négy darabból álló Ring előadásai közül ennek a története önállóan is működik.) Charles Baudelaire – franciasága ellenére – nagy Wagner rajongó volt. Szerinte a 15 órás tetralógia a zenetörténet legnagyobb eseménye. A walkür a legjelentősebb mű, önállóan is megállja a helyét az operairodalomban. Elsöprő erejűnek minősítette a következő dallamokat: Siegmund tavaszi dala, a walkürök lovaglása, Wotan búcsúja és a Tűzvarázs. Bizony, igaza volt, jóllehet, Bartókot még nem ismerte.

A történet alapja középkori germán mítosz. Wagner párizsi nyomorgásának idején, Lehrs filológus segítségével talált rá e történetekre 1839-42 között. A tetralógia gondolata máris foglalkoztatni kezdte. Az 1848-49-es európai forradalmak érlelték meg benne Siegfried alakját, bár az újabb wagneri hős csak a negyedik részben lép színre. Az egyes részek megzenésítéséhez 1853 végén fogott hozzá, miután megírta a szövegkönyveket.

A walkür-sztoriról

Ítéletidőben menekül Hunding házába egy férfi. A ház asszonya vízzel kínálja, azután megkérdezi a nevét. (Figyelem, itt minden névnek jelentése van!) Az idegen Wehwaltnak mondja magát (fájdalom). Nos, akkor itt jó helyre talált, úgyis ez a „balsors háza". Az asszonyt gyerekkorában ide hurcolták, aztán feleségül vagy inkább szolgálóul kellett mennie a ház nyers urához. Hunding hazatér a vadászatról, és vacsorát, italt rendel a feleségtől, ám felismeri az idegenben ősi ellenségét és feltűnő hasonlatosságát az asszonyhoz. Otthona csak reggelig hajlandó menedéket nyújtani a férfinak, akkor meg kell vívniuk egymással, holott a menekültnek fegyvere sincs. Sieglinde okos asszony, altatót kever ura esti italába, hogy szerelmesen átölelje a viharvert Siegmundot, valójában a most megtalált ikertestvérét (kettőjük nevében a győzelem jelenik meg, ahhoz képest idejekorán elhunynak). Ők Wälse gyermekeinek tartják magukat, bár eredetileg a főisten, Wotan szerelemgyerekei. Sieglinde a szerelmi együttlét után elárulja Siegmundnak, hogy a házba épített kőrisfa törzsébe egy idegen (az álruhás Wotan) csodás kardot szúrt, amit csak egy hős húzhat ki onnan. Természetesen Siegmundnak sikerül a kardot épségben kirántania.

A következő jelenet az égi istenek között játszódik. Wotan főisten megbízza kedvenc lányát, Brünnhildét, hogy segítse győzelemre a párviadalban Siegmundot. Csakhogy szélvészként közeledik a főisten főfelesége, Fricka, a házi tűzhelyek őrzője. Alaposan letolja Wotant a testvérnász és a házasságtörés támogatásáért. A főistennek bőven van a rovásán, tehát bűnei felhánytorgatása után a feleség követeli, hogy a csatában Hunding győzzön. Wotan tökéletesen összeomlik, majd fenségességét összeszedve, utasítja Brünnhildét első parancsa ellenkezőjére, Siegmund legyőzésére. A harcedzett istenlány (a többi walkürrel együtt szintén zabigyerek) szíve megesik a boldogtalan szerelmeseken. A megfélemlített Wotannak közbe kell lépnie Hundig győzelme érdekében, széttöri a csodakardot, Siegmund elesik, egyszersmind Hundigot is megöli. Brünnhilde tetézi a bajt, mert elrejti a terhes Sieglindét a biztonságosnak hitt, sűrű erdőben, ahol megszülheti Siegfriedet, a következő operaest bátor, de nem túl eszes főhősét.

Wotan, hitvese további hisztériáinak elkerülése végett, bosszút áll engedetlenségéért – a kedvenc lányán. Kitagadja az öröklétből, jogaiból, ezen túl földi nőként kell élnie és szenvednie. A határozatlan főisten, ugyan örökösen az erejét fitogtatja, végül csak megszánja Brünnhildét, mély álmot bocsát rá egy felhőkarcoló szikla tetején. Neki is fáj a búcsú, ezért kegyelemként tűzfallal veteti körül régi ellenlábasával, Logéval, hogy csak egy félelmet nem ismerő hős tudjon hozzájutni. A gyönyörű „Tűzvarázs" zenéjével ér véget a darab.

Összegzés: Wagner operáiban a férfiak gyengesége az ostobaság, amire folyton ráfizetnek, mégis hatalmasnak képzelik magukat – valamilyen rablott kincs birtokában. A nők okosabbak, viszont megbűnhődnek minden cselekedetükért. A hímneműek nem kívánnak emlékezni arra, hogy őseik anyajogú társadalomban éltek. Máig azt hiszik, az ő feladatuk a fajfenntartás, pedig a tudomány lassan megoldja ezt is – nélkülük. Néhány növény- és állatfaj már bizonyította.

A szereplők világsztárok.

Fischer Iván karmester és művészeti vezető a június 17-i előadásra gondosan válogatta össze a világ legjobb énekeseit. Természetesen a hangjuk alapján, nem a külsejük szerint (kár, mert a két férfi főszereplő kiábrándítóan túlsúlyos, alig bírt mozogni, ugyanakkor a leghitelesebb énekesnők karcsúak!). Tehát Siegmundot Johan Botha, Hundingot Walter Fink, Wotant Johan Reuter alakítja. Sieglinde szerepében Anja Kampe, Brünnhilde Evelyn Herlitzius (ő az adu ász!), Fricka Schök Atala, a többi walkür: Wittinger Gertrúd, Wierdl Eszter, Fodor Beatrix, Fodor Gabriella, Várhelyi Éva, Kálnay Zsófia, Simon Krisztina és Kovács Annamária tündökölt a fényes előadáson.

A háttérben vetített videó, Momme Hinrichs munkája, fantasztikusan kiegészíti a látványt Wotan varjainak riasztó vonulásával és egy pusztító háború utáni romos város képével – a jövőt jósolja. Remek a díszlettervező és rendező, Hartmut Schörghofer kiválasztása, Teresa Rotemberg koreográfiája és Corinna Crome bábtechnikája. Kilenc magyar táncos személyesíti meg a lovagló walküröket. A fényjátékot Andreas Grüternek köszönhetjük, hogy a szemünk számára is élvezetet nyújtson.

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Fischer Ádám vezényelte. Az előadás maradandó wagneri élményt nyújtott.

DOBI ILDIKÓ