Parancsra tettem
A kísérletParancsra tettem. Ezzel védekeztek a Nürnbergi Perben népirtás elkövetésével vádolt személyek. A közkatonától a birodalmi marsallig. Az ember egy pillanatra elgondolkodik. Tényleg, ki mert volna a Harmadik Birodalomban ellentmondani a felsőbb parancsnak?
A kísérletParancsra tettem. Ezzel védekeztek a Nürnbergi Perben népirtás elkövetésével vádolt személyek. A közkatonától a birodalmi marsallig. Az ember egy pillanatra elgondolkodik. Tényleg, ki mert volna a Harmadik Birodalomban ellentmondani a felsőbb parancsnak?
Kant, a XVIII. század polihisztor filozófus zsenije a többi között megalkotta a legfőbb morális törvény (kategorikus imperatívusz) elvét, amely az ember sajátja, belső mércéje, amelyet semmilyen parancsra, kényszerítő erőre sem lép túl. Ahol már a „parancsra tettem" nem érvényes. Gondoljuk el a következő szituációt. Terroristák elfognak valakit és megparancsolják, hogy öljön meg egy kisgyereket, különben őt ölik meg. Többségünk nem tenné meg. Inkább vállalnánk a halált, mint azzal a tudattal élni tovább, hogy gyilkosok vagyunk, megöltünk egy ártatlan gyereket.
A Center for the History of Psychology múzeumában (Akron, Ohio Állam) őriznek egy szerkezetet. Olyan kísérlethez használták, amellyel megpróbálták mérni a kategorikus imperatívusz, az ember belső moráljának határait.
A vizsgálatnál a kísérletvezető (K) felkéri a kísérleti személyt (S), hogy a tanuló (T) számára áramütéseket adjon, ha elvéti a kapott kérdést. Az áramütések 15 voltnál kezdődnek és folyamatosan emelkednek (30, 45, 60…..) egészen a halál kockázatát is jelentő 240 voltig. A tanulót odakötözik a székéhez. A baleset, sérülés, egészségkárosodás anyagi és büntetőjogi teljes felelősségét a kísérletvezető vállalja.
Indulnak a kérdések, téves válasz esetén folyamatosan növekszik az áramütés ereje. Úgy vélték, egy bizonyos pont, nagyjából 90 volt után a kísérleti személy feláll az asztaltól. Nem folytatja tovább. Inkább veszni hagyja a beígért magas jutalmat. De egy elborzasztó jelenséget tapasztaltak. Egyes kísérleti személyek akkor is folytatták az áramütések küldését, amikor a lekötözött tanulóló már kegyelemért könyörgött, vagy a kísérletvezető megálljt parancsolt. A kísérleti személy élvezte, hogy kínozza a tanulót.
Az igazság az, hogy a tanuló egy színész volt. Aki imitálta a fájdalmas áramütések hatását, nem is volt semmiféle áram a vezetékben. Persze ezt a kísérleti személy nem tudta. A pszichológusok azt mérték, meddig megy el a jutalom reményében a felelősség alól való mentesítés (parancsra tettem) mellett a kísérlet személy. Az eredmény elképesztette a szakembereket.
(Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra)
A kísérletet Stanley Milgram amerikai szociálpszichológus gondolta ki. A kezdés előtt Milgram megkérdezett más pszichológusokat, mit gondolnak, mi lesz a kísérlet eredménye?Egyöntetűen azt felelték, hogy szerintük csupán néhány szadista személy lesz hajlandó elmenni az életet veszélyeztető nagyobb feszültségekig.
A szakemberek azon döbbentek meg, hogy a kísérleti személyek kétharmada hajlandó volt kiadni a legnagyobb áramütést. Egyetlen résztvevő sem állt meg 180 volt alatt. A tanulságot vonja le mindenki saját erkölcsi mércéje szerint. Az ilyen irányú kísérleteket mindenesetre betiltották.
Láng Róbert