Bartók Béla

Bartók Béla szobra Makón, Varga Imre alkotásaOktóber tizenhatodikán egyik rádióadónk műsort sugárzott Bartók Béláról. Eszembe jut a drága Elza néni, a Steinitz Zeneiskola igazgatónője, aki évfolyamtársa volt a világ legismertebb magyarjának. Mindketten Thomán István zongora osztályába jártak, de Bartók zeneszerzést, Elza néni zenepedagógiát és zeneesztétikát is felvett tantárgyai közé. A közös diákélet egyáltalán nem jelentett a köszönésen és néhány udvarias mondat váltásán kívül semmit, Bartók zárkózott egyéniség volt.

Bartók Béla szobra Makón, Varga Imre alkotásaOktóber tizenhatodikán egyik rádióadónk műsort sugárzott Bartók Béláról. Eszembe jut a drága Elza néni, a Steinitz Zeneiskola igazgatónője, aki évfolyamtársa volt a világ legismertebb magyarjának. Mindketten Thomán István zongora osztályába jártak, de Bartók zeneszerzést, Elza néni zenepedagógiát és zeneesztétikát is felvett tantárgyai közé. A közös diákélet egyáltalán nem jelentett a köszönésen és néhány udvarias mondat váltásán kívül semmit, Bartók zárkózott egyéniség volt.

   Elza néni szívesen beszélt konzervatóriumi éveiről, persze a híres évfolyamtársáról is, aki akkor már világhírű zeneszerző és zongoraművész volt, amikor én a Steinitz-iskolába jártam. Elmondta, hogy a „Konzi", az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia igazgatója, Mihalkovics Ödön mindenáron rá akarta venni Bartókot, hogy hagyjon fel a népzenére alapozott modern műveivel, írjon inkább operetteket. Egy ilyen alkalommal Bartók épp kifelé tartott az igazgatói irodából, amikor társai kérdezték. Na mi volt? Bartók csak annyit mondott a nyolcvanas éveiben járó igazgatóval való találkozásáról: tudjátok, az öregség nem jelent bölcsességet is. (Ki ismeri ma már Mihalkovics Ödönt?)

   Bartók nem volt hajlandó műveiről beszélni. Egy alkalommal Rékai András, az Állami Dalszínház Értesítőjének szerkesztője, zenei rendező, interjút szeretett volna készíteni Bartókkal A csodálatos mandarin bemutatója alkalmából.

 –  Mester, az olvasók arra lennének kíváncsiak, hogy a Mandarin……..

 –  A magyar folklórral kapcsolatos nézeteimet nyugodtan feldolgozhatja párbeszéd formájában.

 –  De tanár úr kérem, rendkívül fontos lenne, hogy maga a szerző fejtse ki véleményét a Mandarin bemutatójáról.

-A népzenei gyűjtés technikája bonyolult. Ugyanis nem csak arról van szó, hogy dallamokat jegyzünk fel. Erről szívesen beszélek, ha lenne rá ideje.

-Bocsánatot kérek, de A csodálatos mandarin……

-Figyelje ide, szerkesztő úr, nekem alapelvem, hogy a mű beszéljen helyettem. Ha hagyják.

– 

   Kortársai „világjárónak" nevezték. Többet koncertezett külföldön, mint Magyarországon, ahol a hatalom nem nézte jó szemmel munkáját. 1934 tavaszán a Budapesti Hangversenyzenekar Otto Klemperer vezényletével a bécsi ünnepségre készült a II. Zongoraverseny ősbemutatójára. A zongoránál maga Bartók ült. A második tétel erőt próbáló feladat a zenekarnak, különösen a fagott szerepe volt kényes. Klemperer lekopogta a próbát, valamit magyarázott a fagottosnak, közben oda-oda pillantott Bartókra. Nyilván azt várta, hogy a szerző megerősítse, egyetért a karmesterrel. De Bartók némán ült a helyén. Mester, egyetért velem? – kérdezte Klemperer. Ön a karmester, volt a válasz, az ön felelősségéről van szó, munkájába akkor sem szólhatok bele, ha az én művemet dirigálja.

   A budai várkertben Garden-partyt rendeztek a Corvin-lánccal és Corvin-koszorúval kitüntetettek tiszteletére, Horthy kormányzó és az ország vezető elitjének részvételével. Bartók a frissen kapott kitüntetést és a meghívást nem fogadta el. Nem volt ennek semmilyen különleges indoka. Tudta, mi fontos az életében és mi nem.       

Láng Róbert