Gillemot László (1912-1977)

 Negyven éve hunyt el Gillemot László akadémikus, a Vasipari Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, a műszaki röntgenvizsgálatok nemzetközi hírű szakértője. Alapelve volt, hogy a fizikus, a mérnök, a kutató nem fejezi be tanulmányait az államvizsgák letételével. Egy életen át alkalmasnak kell lennie szakmájának művelésére, önálló feladatok megoldására, alkotó módszerek kifejlesztésére, kísérletek végzésére, járatlan utakon haladni előre.

 Negyven éve hunyt el Gillemot László akadémikus, a Vasipari Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, a műszaki röntgenvizsgálatok nemzetközi hírű szakértője. Alapelve volt, hogy a fizikus, a mérnök, a kutató nem fejezi be tanulmányait az államvizsgák letételével. Egy életen át alkalmasnak kell lennie szakmájának művelésére, önálló feladatok megoldására, alkotó módszerek kifejlesztésére, kísérletek végzésére, járatlan utakon haladni előre.

   Tudományos pályája ellenére hangsúlyozottan gyakorló mérnöknek tartotta magát, aki mellette kutatással és tudományszervezéssel is foglalkozik. Elképesztő  elméleti  tudását annak köszönhette, hogy eredetileg a Pázmány Péter Tudományegyetemen (ma: ELTE) hallgatott matematikát és fizikát. Briliáns előadókészsége, műveltsége, humora élménnyé tette a hallgatók vastapsával jutalmazott előadásait. Latinul, angolul, franciául, németül beszélt, előadásait szívesen hozott fel nemcsak technikatörténeti, de történelmi példákat is. Zongorázott, aktívan sportolt. Rejtély,  minderre hogyan futotta idejéből.

   Nem volt híve az alapkutatás-alkalmazott kutatás mai sziklaszilárd felosztásának, inkább kölcsönhatásának. James Watt, egy gyakorló mérnök találta fel a gőzgépet és ez ösztönözte a kutatókat, hogy hőtannal, termodinamikával foglalkozzanak. Amelynek eredményeit ismét az alkalmazott kutatás használta fel. Amikor előadásait hallgattam, még csak egyetlen poliamid alapú műanyag létezett, a nylon. Amelyből legfeljebb óraszíjat, vagy övet készítettek. Szilárd meggyőződése volt, hogy a műanyagok a jövő legfontosabb alapanyagai lesznek, amelyek az acél, réz, alumínium, gumi, fa és más anyagok helyettesítésére szolgálnak majd.

   A második világháború után alapkérdés volt a felrobbantott Duna-hidak újjáépítése. Úgy tűnt, a hídalkatrészek egy részét esetleg újra lehet hasznosítani, például a fővárosi Erzsébet-híd számos eleme sértetlennek tűnt. A szakemberek közötti vitát Gillemot professzor döntötte el. Iránymutatása nyomán szerkesztett nagyméretű, úgynevezett Charpy-kalapáccsal vizsgálták meg az elemeket és az ütve-hajlító kísérlettel mutatták ki, hogy az anyagban a detonáció szerkezeti változást okozott, újrahasznosítása esetén rideg törése elkerülhetetlenül bekövetkezne.

   Befejezésül idézek egy tréfás történetét. Képzeljünk el egy kies tájat, ragyogó napsütés, havas hegycsúcsok, fenyőerdők, a hegy lábánál kis falu, patakkal, híddal és a hídon éppen átsétál egy gyönyörű, fiatal lány. A látvány műszaki szempontból egy kéttámaszú tartó, hosszirányban mozgó, ötven kilopondos terheléssel. De nagy hibát követnénk el, ha a műszaki észjárás mellett nem vennénk észre és nem élveznénk az élet szépségeit.

Láng Róbert