Az Eckerle 25 éve Magyarországon

Köztudomású, hogy sikeres vállalkozásokról öröm hírt adni egy tudósítónak, mivel és ráadásul hasznos is tud lenni az olvasó számára. Immáron 25 éve képviseli hazánkban az Eckerle Magyarország Automotive és Industrie üzletágai a cégcsoport teljes szériagyártási, termék- és folyamatfejlesztési, valamint műanyag technológiai tevékenységeit.

A jubiláló kiskőrösi üzem mellett tíz éve Bólyon, s ma már Császártöltésen és Zalaegerszegen is megtalálhatóak gyáregységeik. Hazánkban összesen 1200 fő dolgozik, így az Eckerle cégcsoport nemzetközi munkavállalói létszámának több mint egyharmadát már hazánkban foglalkoztatja a vállalat. A kezdetekről és az azóta eltelt 25 évről Joachim Eckerlével, a cég tulajdonosával beszélgettünk, aki gyakorlatilag perfekt megtanulta nehéz nyelvünket.

– Vágjunk a dolgok közepébe, egyáltalán miért épült Magyarországon üzemegységük huszonöt évvel ezelőtt?

– Családi vállalkozásként alapította meg a németországi Baden tartományban édesapám ezerkilencszázhatvannyolcban az Eckerle Gruppe-t, amely egy egyszerű lakatosműhelyként kezdte meg tevékenységét. A megbízások száma azonban gyorsan nőtt, így az évek során a vállalat multinacionális céggé nőtte ki magát. A nemzetközi terjeszkedésnek az első lépése volt az 1991-es magyarországi üzemnyitás. Apukámnak Kiskőrösön nyílt lehetősége arra, hogy bérmunkával elkezdje a Németországon kívüli gyártást.

– Miért éppen hazánkat választották?

– Alapvetően két okra vezethető vissza a döntés: a rendszerváltás után Magyarországon óriási lehetőség volt a fejlődésre, hiszen a frissen szabaddá vált piac nagy potenciált rejtett magában, másrészt pedig a némethez képest a magyar bérköltségek jóval kedvezőbb feltételeket biztosítottak a gyártásra. Magyarán költséghatékonyság szempontjából is jobb adottságúnak bizonyult Magyarország.

– Milyen tevékenységgel indultak el országunkban?

– Németországban akkor már bérmunkát végeztünk, de ezerkilencszázkilencvenegyben nagyjából háromszázan dolgoztak a helyi üzemben (közülük kétszázan foglalkoztak szénkefe szereléssel). A terv az volt, hogy két év alatt száz fősre bővítjük a kiskőrösi üzem létszámát, s így a termelés egy részét át tudjuk helyezni a Bács-Kiskun megyei településre.

– Milyen szerepe volt Önnek az üzemindulásban?

–  Édesapám fontos szerepet szánt nekem a magyarországi telephelyfejlesztésben, mivel azt érezte, hogy a fejlődés csak akkor lehet garantált, ha a cég a család kezében marad. Ezért  huszonhat évesen az én feladatom lett az új üzem beindítása. Szakmai tapasztalatom természetesen csak részben volt adott: ugyan végeztem műszaki szakirányon egyetemet, azt követően pedig két-három munkahelyem is akadt, dolgoztam időközben például a Boschnál is alkalmazottként, de vezetői múlttal nem rendelkeztem. Így igazi mélyvíz volt számomra ez a kihívás.

– Milyenek voltak az első benyomások Magyarországgal kapcsolatosan?

– Az elsőre látható volt, hogy az ország jelentős gazdasági elmaradásban van Nyugat-Európához képest, de infrastrukturális problémák is akadtak. Az éjszakai áram például olyan gyenge volt, hogy ki kellett kapcsolnunk a gépeket a takarékosság miatt. Viszont az embereket nagyon pozitív hangulat jellemezte, mert tudták: ha fejlődni szeretnének és pénzt keresnének, erre most minden lehetőség adott – éppen ezért az országban hirtelen megjelent több százezer vállalkozó. A mi szempontunkból pedig az is előnyösnek bizonyult, hogy a külföldi tőke, a külföldi befektetők megítélése szintén nagyon pozitív volt, mert ebben is látták a fejlődés lehetőségét. Az elképzelés szerint két évet kellett volna itt töltenem, de aztán úgy alakultak a feladataim, hogy Magyarországon ragadtam. Tizenkét év után fordult elő először az, hogy hosszabb időre Németországba utaztam, s négy hetet tölthettem szülőföldemen. Ez persze nem csak a véletlennek köszönhető, jelentős fejlődésen ment át a magyar cég. Három év után például a Bosch kizárólagos szereléstechnikai képviselői lettünk, így szükség volt arra, hogy helyi szinten koordináljam a folyamatokat. A Bosch-sal kötött együttműködés komoly kihívást jelentett számunkra, de ebben az esetben is minket igazolta "mindig megoldás" szlogenünk. Ugyanis az összes új feladatot sikerült gond nélkül abszolválnunk.

– Mik voltak a legfontosabb mérföldköveik?

– A kiskőrösi üzemegység után 2006-ban egy vegyes vállalkozással fröccsöntő üzemet nyitottunk Császártöltésen, amely egy mindössze háromezer fős település. Sokan megkérdőjelezték ezt a beruházást, de a megrendelés állomány azt igazolta, hogy jó döntést hoztunk. Magyarország egyik legnagyobb négykomponensű fröccsöntő üzeme működik a Bács-Kiskun megyei településen. Ezt követően egy nemzetközi megállapodás, a Schunk Modultechnik tevékenységeinek átvétele hozott bővülést, a vállalat ugyanis Bólyon is üzemeltett csarnokot. Mi ezt az üzemet vettük át, ahol szintén bérmunkával kezdtük meg a gyártást. A negyedik állomás pedig az Atlanta a Elektrosysteme GmbH zalaegerszegi telephelyének átvétele volt. Egyébként itt 2014 óta végzünk szériagyártást. 

– Mennyire meghatározó világszerte a magyar gyártás?

– A magyar üzemek alapvetően az európai piacot látják el termékeinkkel, legyen szó széria gyártásról vagy az industrie üzletág termék és folyamatfejlesztői munkájáról. Az öreg kontinensen tehát meghatározó szerepe van a magyar üzemeknek és a szakembereknek, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a korábban a kiskőrösi industrie üzletágat vezető Hubina Péter lett az automatizálási üzletág nemzetközi vezetője. Persze nem szabad megfeledkezni a romániai telephelyünkről, ami jelenleg még egyelőre jóval kisebb forgalmat bonyolít. Az amerikai piacot Mexikó, az ázsiait pedig a kínai bázisunk szolgálja ki.

-Milyen fejlesztések várhatóak Magyarországon?

– A helyi fejlesztéseknek jelentős korlátot szab az egyre erősebb munkaerőhiány, leginkább emiatt jelent olykor problémát, hogy új megbízásokat vállaljunk. Ennek ellenére Bólyon egy új üzemegységet béreltünk, ahol a fröccsöntő tevékenységünket bővítjük. Ezzel a lépéssel a cégcsoport európai fröccsöntő központját hozzuk létre Baranya megyében. Az első gépek három műszakban kezdték meg a termelést az új telephelyen. A további gépeket az év végéig telepítjük, a beruházással pedig összesen hatvan fröccsöntő berendezést helyezünk üzembe. A fejlesztés keretében többek között fröccsöntő technológusok felvételét is tervezzük, akik magát a technológiát optimalizálják majd. A meglévő gépek lépésenkénti automatizálására magasan képzett mérnököket alkalmazunk, melyhez üzletágunk meglévő kapacitásait vesszük igénybe. A gépesítés ugyanis megoldást jelenthet a munkaerőhiányra is. A projekt teljes nagysága eddig 850 ezer euróra tehető, de a vevői igények miatt további 450 ezer euró beruházás növekedéssel számolunk. Ehhez körülbelül 250 ezer euró összegben átépítések, ingatlan beruházás, valamint járulékos költségek is társulnak.

 A kiskőrösi gyártócsarnok

– Hogyan értékeli az Eckerle cég Magyarországon töltött negyed évszázadát?

– Persze minden vállalkozásban vannak hullámvölgyek, olykor a gazdasági környezet vagy a munkaerő piac okozta nehézségek jelentenek kihívást, de összességében elmondható, hogy sikeres éveket tudhatunk a hátunk mögött. A siker hátterében pedig egyértelműen az emberek állnak, sokan ugyanis a kezdetek óta velünk dolgoznak azon, hogy a vállalat az ügyfelek és saját igényeinknek megfelelően működjön. Arra törekszünk, hogy közösséget építsünk, ahová az emberek szeretnek bejárni, és ahol mindenki egyenrangú – függetlenül a beosztásától.

– Befejezésül mesélne arról, hogy mivel tölti el a megmaradó szabadidejét?

– Először is azzal kezdeném, hogy ugyan már nem élek folyamatosan Magyarországon, habár nagyon szeretek eljönni Kiskőrösre, mert alapvetően a magyarok nagyon kedves emberek. A szabadidőmben egyébként legszívesebben pont ezért az emberek szerepelnek középpontban. Fontosak számomra a baráti kapcsolatok, a hosszas társalgások, a véleménycsere, a közös főzések. Szeretek a szabadban sétálni, vagy ezzel összekötve golfozni, de nagyon kikapcsol például egy pár órás lovas kocsizás a pusztában. A műszaki sportok is vonzanak, időnként hobbi repülni is szoktam.

– Köszönjük a megtisztelő beszélgetést, további sikereket kívánva ímindannyiuknak!

Sz.A.