Szembenézés a múlttal

II.Világháborús magyar hadigazdálkodási plakát

–  Kormányzó úr, Bárdossy László külügyminiszer úr kíván önnek beszélni.

–  Jöjjön. Szervusz Laci mi hírt hoztál?

–  Főméltóságú uram, öt napja kitört a második világháború. El kell dönteni, kinek az okdalára álljunk.

–  Mi a választék?

–  Hát itt a Berlin-Róma-Tokió tengely, vagyis a tengelyhatalmak. Ezzel szemben áll Anglia, Franciaország, Oroszország, a központi hatalmak. Döntse el, főméltóságú uram.

–  Zum Kotzen! Figyelj Laci, nem azét kapsz külügyminiszterként ötezer pengőt havonta, valóságos kis vagyont, hogy én döntsek. Neked kell választani, én legfeljebb jóváhagyom, vagy nem.

–  Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának elnöke, nem mellesleg jó barátom, azt javasolta, hogy tartsunk nemzeti konzultációt. Kérdezzük meg a népet.

–  Milyen kérdéseke gondol Iván?

–  Például ilyenekre. 1.Akar Nagy-Magyarországon élni? 2.Győztes háború esetén csatoljuk  Ukrajnát Magyarországhoz? 3.Megbocsássunk-e Sztálinnak, ha sírva könyörög életéért, amikor feltétel nélkül megadja magát? 4.Akarja-e, hogy az alapvető élelmiszerekre fix árat és jegyrendszert vezessünk be? Ilyesmikre gondolt.

–  Nem jó, népem még nem elég érett erre.

–  Értem. Akkor azt javasolom, üzenjünk hadat a Szovjetuniónak.

–  Rendben. készen áll a hadseregünk?.

–  Barta Károly hadügyminiszer szerint ennél készebben már nem is állhatna.

–  Jó, akkor hadüzenet és teljes gőzzel előre.

–  Főméltóságú uram, hadat habókra nem lehet üzenni. Valami indok is kell. Év elején az oroszok visszaadták az 1848-as hadi zászlóinkat, amellett Trianon ügyében sem sárosak. Esetleg mondhatnánk, hogy Kassát megtámadta Vorosilov marsall. Talán beveszi a világ. Azonkívül a Führer sem üzent hadat, csak úgy ment nekik szeptember elsején.

–  Jó, akkor mi sem üzenünk. Laci, jelentsd be a Parlament alsó és felsőházának, valamint a közvéleménynek, hogy a kassai támadás miatt hadban állónak tekintjük magunka a Szovjetunióval. Világos?

–  Igenis, főméltóságú uram, azonnal intézkedem.

–  Várjál! Az Uralnál álljunk meg. Arra a területre nem tartunk igényt.

–  De főméltóságú uram, és az ugor őshaza?

–  Az már régen volt. Különben is lovagias nemzet vagyunk. Elmegyünk szövetségeseinkkel az Urálig és punktum!

Láng Róbert