Intelligens szabályozásra van szükség ahhoz, hogy Európa elérje a 2030-as klímacélokat

Európa 2030-ra energiájának 27%-át megújuló energiaforrásokból fogja előállítani, – legalábbis a korábban tett klímavállalás ezt tartalmazza. A kontinens azonban nem fogja elérni ezt a célt, hacsak nem vezet be olyan intelligens szabályozást, amely támogatja az ágazatban szereplők innovációs- és befektetési hajlandóságát. Ez áll a Roland Berger „Az emberek ereje – Európa decentralizált energiapiacának jövője” című tanulmányában.

A decentralizált energia-felhasználás kialakítása fontos lépés ahhoz, hogy az Európai Unió elérje ambiciózus céljait. Előrejelzések szerint 2015 és 2025 között világszerte 400 megawatt per óráról 50 gigawatt per órára növekszik a decentralizált energiaraktár kapacitás, ez pedig tovább növeli a megújuló energiaforrások versenyképességét. Ennek egyik látható jele például az, hogy a napelem-modulok ára közel 80%-kal csökkent 2010 óta.

Ugyanakkor még mindig számos akadályt kell leküzdeni az energia-forradalomhoz vezető úton. Az egyik legfőbb gátló tényező, hogy a standardizált szabályozás az európai piac számára nem előnyös. Minden egyes EU-tagállam maga felelős a saját piacáért, amelynek köszönhetően az unióban uralkodó különböző politikai- és piaci törekvések folyamatosan akadályozzák egymást, veszélyeztetve ezzel a közös európai klímacélokat. Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezetője elmondta: „Ha Európa döntéshozói nem törekednek az összehangolt energiapolitika megvalósítására, akkor az EU nem fogja elérni a saját maga által kitűzött klíma-célokat és a kontinens továbbra is függ majd a fosszilis üzemanyagokat beszállító nemzetektől.”

A döntéshozóknak intelligens szabályozást kell elrendelniük

A Roland Berger szakértői tizenhárom kritikus bizonytalansági tényezőt, tizenhat trendet, egy másodlagos elemet (urbanizációt), és négy lehetséges jövőképet vázoltak fel a tanulmányban arról, hogyan alakulhat az európai energiaszektor jövője. A bizonytalansági tényezőket és a várható trendeket három kategóriába sorolták: ezek a politikai, a gazdasági és technológiai csoportok. Ezután az alábbi négy lehetséges jövőképet állapították meg az európai energia szektor esetében:

1. Zöld forradalom, amelyhez erős piaci fejlődésre és politikai elkötelezettségre van szükség,
2. Széttagolt forradalom, amely erős piaci fejlődést és alacsony politikai elkötelezettséget feltételez,
3. Piaci apátia, mely alacsony piaci fejlődést és erős politikai elkötelezettséget jelez előre,
4. Lassan mozgó piac, amely alacsony piaci fejlődési szintet és gyenge politikai elkötelezettséget predesztinál.

Nyilvánvaló, hogy minden esetben egy intelligens szabályozási rendszer kialakítására lesz szükség, mely egyben a piaci mechanizmusok megfelelő működésének legfontosabb előfeltétele is. „A szabályozási követelmények kényszeríteni fogják az európai országokat arra, hogy új és környezetbarát technológiákat alkalmazzanak az energia-előállítás során” – mondta Schannen Frigyes. „Cserébe több tőke áramlik majd az innovatív megoldásokhoz és a decentralizált energiarendszerekkel kapcsolatos kutatásokba és fejlesztésekbe.”

Mindemellett figyelembe kell venni azt is, hogy a nagy teljesítményre képes energiaraktárak még állandó kompenzációra szorulnak a változó időjárás és a szezonális ingadozások miatt, különösen igaz ez a szélenergia és a napenergia esetében. A sikeres energia-forradalomhoz az ilyen technológiára épülő rendszerekbe szükséges befektetni.

Üzleti modell átalakulás az energiaszolgáltatók között

Annak érdekében, hogy létrejöjjön a decentralizált energiarendszer, a piac vezető szereplőinek új üzleti modellt kell kialakítaniuk.  Olyan új üzleti területek tűnnek majd fel, mint az okos raktározás vagy a lakossági fogyasztók számára kiépülő digitális energia-tanácsadói rendszerek. „A vállalatoknak körültekintően kell megtervezniük azokat a befektetéseiket, amelyek a fosszilis energiaforrásokra épülnek, hiszen idővel mindenkinek el kell hagynia ezt a forrást. Ugyanakkor a vállalatok vagyoni helyzetétől is függhet, hogy rákényszerülnek-e idővel a teljes ágazat elhagyására”. – figyelmeztetett Schannen.

A fosszilis üzemanyagoktól való elszakadás kapacitás felszabadulást is jelent, ezek lekötésére új technológiákat vezethetnek be, az újonnan kialakított üzleti modelleknek megfelelően. A vállalatok számára fontos lesz az is, hogy partneri együttműködést alakítsanak ki startupokkal, egyetemekkel és kutatóintézetekkel, biztosítva hozzáférésüket az új technológiákhoz. Összességében Schannen Frigyes arra figyelmeztet, hogy „azok a vállalatok, amelyek nem alkalmazkodnak az energia-forradalom hozta változásokhoz, azt kockáztatják, hogy korábbi sikeres üzleti modeljük első sorban külső tényezők miatt veszteségessé válhat.”