Kolibri -bár

Egy Kolibri bár biztosan létezett, de volt egy másik isk. Ez a másik korabeli plakátja

Schneider Mátyás, a hirtelen meggazdagodott fuvarozó, inasa ösztönzésére igyekszik a felső tízezer szokásai szerint élni. (Hyppolit, a lakáj, 1931-ben készült hangosfilm.) A többi között élvezni akarja Budapest éjszakai életét, ezért lakája tanácsára a Kolibri-bárba megy. Vajon létezett-e Kolibri-bár Budapesten, a múlt század harmincas éveiben?

  Nagybátyám úgy emlékezett vissza hogy igen, létezett,  A Horthy Miklós út 60. szám alatt. Mivel ő Budapest története élő lexikonának számított, higgyünk neki. Szerinte a „harmincas” világválság következtében ment tönkre, helyén. nyílt meg a Sanghay-bár. A     8 órai újság így írt róla. „Ma este nagy pompával berendezve, ünnepélyes keretek között megnyílt a Sanghay-bar-danzing, Buda legszebb és legnívósabb szórakozó helye, kitűnő műsor, jazz, reggelig tánc.”

  A Sanghay bár – Így nézhetett ki nagyjából a Kolibri-bár, balra fent a szeparék

Vajon miért gondolta jó ötletnek Belloni Nándor építőmester és felesége, a keramikusművész Cser Jolán, hogy egy bérház alagsorába mulatót építsen és üzemeltessen? Ezt nem lehet tudni, de annyi biztos, hogy a Lágymányos addigra már igen jól kiépült, a fiatal, tehetősebb középosztály körében népszerű városrész lett. Éjszakai lokálja viszont nemigen volt a környéknek, mint ahogy egész Budán is alig lehetett ilyen helyet találni.

   A mulató újságokban nem hirdetett, ami arra utal, hogy jól ment az üzlet, nem kellett költséges sajtóhirdetések révén szélesítenie a vendégkört. Bár a Sanghay a későbbiekben többször is gazdát cserélt, ez nem akadályozta meg abban, hogy a budai éjszaka emblematikus színfoltjává váljon.

   Étlap nem maradt fent, de az igényes havi műsorfüzetekből kiderül a fellépők névsora. A  szórakoztatóiparban akkor mindenkit artistának hívtak, aki ott dolgozott, a táncosnőktől, az énekeseken át egészen a zenészekig. Jobbnak látták idegen csengésű, hangzatos művészneveket használni. A bár legnépesebb és legváltozékonyabb csapatát a táncosnők, vagyis a „Sanghay-görlök” adták. A lánycsapat vezetője egy Rubos Karola nevezetű tánctanárnő volt. Igencsak kemény munka lehetett, hiszen a mulató egész éjjel üzemelt, a lányok napközben próbáltak, aztán végigtáncolták a hosszú műsort, majd szórakoztathatták a vendégeket. Ahogyan az éjszakában dolgozók többsége, úgy a Sanghay-görlök is az alacsonyabb társadalmi rétegekből kerültek ki.

   Rossz, aki rosszra gondol. Itt azért jogosan. A pincérlányok, görlök közül néhányan, továbbá a „vendéglányok” között akadtak könnyűvérűek is. A bárban szeparék is voltak. Hogy ez mit jelent, szíveskedjenek a Wikipédián utánanézni. A filmbeli Kolibri-bárban is voltak szeparék, állítólag itt (vagy a helyiség mintájára felépített műteremben) forgatták a Hyppolit-filmet. A témához anyagot keresve találtam egy vaskos disszertéciót, amely Budapest szórakozóhelyeiről szólt. Zárójeles szövegrészben szerepelt egy „Colibri-bar”.

Láng Róbert