Gábor Áron
3 perc olvasásGábor Áron szobra Kézdivásárhelyen
Az Szabadságharc nemzeti hőse és mártírja, székely kisbirtokos, tüzérőrnagy. 38-éves korában úgy esett el az 1849-es uzoni csatában, mint Petőfi. Hamvait sohasem találták meg. Iskoláit ferences nevelőintézetben kezdte, majd a csíksomlyói gimnáziumba járt. Hivatásos katona lett, a határőrségnél szolgált Erdélyben, majd „pattantyús” ágyúkezelői kiképzést kapott. Leszerelése után pesti és bécsi műszaki iskolákban tanult tovább. Érdekelték az akkor korszerűnek számító öntött ágyúk.
Moldvában érte a magyar forradalom kitörésének híre, mire azonnal útnak indult, bekapcsolódott Háromszék védelmének megszervezésébe. 1848 novemberében felkereste Berde József kormánybiztost a következő szavakkal: „Uraim! Hallom, hogy a főtiszt urak azt mondják, meg kell hajolnunk az ellenség előtt, mivel nincs muníció (töltény, vagy az ágyú lövedéke), nincs ágyú. Uraim, ha csak ez a baj, úgy én mondom, hogy két hét alatt lesz ágyú, lesz muníció, amennyi kell.” Szavait a székelyen nagy lelkesedéssel fogadták.
Az ágyúgyártáshoz szükséges eszközöket megkapta, ehhez saját vagyonát is hozzátette. Az ottani vashámorban nekilátott az ágyúöntés előkészületeinek. A technikai adottságok miatt a kedvezőbb állva öntés nem jöhetett szóba, ezért fekvő állapotban kellett öntenie a csöveket. A másik nagy gond az volt, hogy a csőfúrást sem tudták megoldani, ezért új eljárást dolgozott ki. Mai szemmel nézve gyártástechnológiai bravúrt hajtott végre. Az első két ágyút Sepsiszentgyörgy főterén mutatták be, majd a réten sikeres lövést is végrehajtottak. A nagygyűlés Gábor Áront további ágyúk öntésével, illetve a tüzérség megszervezésével és kiképzésével bízta meg. Népdal is született, verbunkos (toborzó) nóta lett belőle, szerzője ismeretlen.
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva.
Indulnak már a tüzérek messze a határra.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet.
Édes rózsám a hazáért, el kell válnom tőled.
Amikor az öntöttvas elfogyott, harangok beolvasztásával gyártották irányítása alatt az ágyúkat. Összesen 70 ágyú öntéséről tudunk, amelynek akkor félelmetes tűzereje volt. Sorra nyerték a hídvégi, felsőrákosi csatákat. Bem tábornok üzenetet küldött Háromszékre, és a harc folytatására szólította a székelyeket. Gábor Áron Kézdivásárhelyen folytatta az ágyúöntést, az ágyúgyártás megszervezése mellett a tüzérség utánpótlásának kiképzéséről is gondoskodnia kellett.
Tiszttársai úgy jellemezték, hogy „alakjában ott van a székely találékonyság, a meg nem alkuvás, a tettrekészség és a hősiesség. Nem hérosz, hanem olyan személy, aki akár a szomszédunk vagy ismerősünk is lehetne.” Az ágyúi közül egyetlenegy maradt fenn, mely sok viszontagság után a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában van Sepsiszentgyörgyön.
Gábor Áron emlékét Budapesten utca és emléktábla őrzi. Szobra több erdélyi városban megtalálható.
Láng Róbert