Henrik Ibsen: Rosmersholm
3 perc olvasás
Fesztbaum Béla rendezésében a Rózsavölgyi Szalonban. A Rosmersholm Ibsen életművének egyik legkiválóbban szerkesztett darabja, amely, egyedi szimbólumain, humorán és pszichológiai mélységein keresztül a múlt bűneivel való kíméletlen szembesülést és a jelen választási lehetőségeinek reménytelenségét állítja középpontba.
Egy végletesen megosztott országban az ősi családi birtok, Rosmersholm utolsó ura a saját útját járva szeretne gátat vetni az egyre fokozódó gyűlölködésnek. Rosmer azt mondja: „Én azokkal tartok, akik szabadságot akarnak. Én nem csatlakozom egyik harcoló félhez sem. Meg fogom próbálni minden oldalról magam köré gyűjteni az embereket. Ennek a célnak akarom szentelni az egész életemet, hogy megteremtsem ebben az országban az igazi demokráciát.”
De választhatunk-e új jelent, ha tisztázatlan a múlt?
Mi történik egy értékrendek nélkül maradt országban, amikor valaki úgy dönt: a sorsfordító időkben megpróbálja minden oldalról maga köré gyűjteni az embereket?
Vajon hányan merik követni őt?
Rosmer támogatója és lelki társa Rebekka West, Rosmersholm öntudatos és öntörvényű házvezetőnője. A múltból azonban sötét magánéleti titkok kezdenek a felszínre szivárogni, melyek alaposan megváltoztatják a főhősök közéleti szándékait is…
Johannes Rosmer: Fesztbaum Béla
Rebekka West: Láng Annamária
Kroll: Gyabronka József
Ulrik Brendel: Lukáts Andor
Mortensgaard: Zrinyi Gál Vince
Helsethné: Kútvölgyi Erzsébet
Fordította: Kúnos László
Dramaturg: Deres Péter
Szöveg: Deres Péter és Fesztbaum Béla
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Rendező: Fesztbaum Béla
„A Rosmersholmban Ibsen rendkívül finoman hozza össze a magánéleti és közéleti szabadságokat. A privát és társadalmi választások lehetőségeit. Mindezt aztán nyakon önti egy misztikus körítéssel… És egyszer csak váratlanul, de kíméletlenül feltör valami a múltból, ami nincs elrendezve – ennek Ibsen nagy mestere –, és kezdi belerágni magát az összes szereplő jelenébe. Ettől teljesen megváltoznak a magánéleti és a közéleti szándékok is.” – Fesztbaum Béla
„Látszatszabadságok vannak csak, látszatkitörések. De sem a férfi – Rosmer –, sem a nő – Rebecca – nem tud kitörni egyedül. Rebecca West, a közéletben is szerepet kereső nő, úgy képzeli a szabadságot: az ember éljen azzal, akit szeret, akihez hozzátartozik, és a közéletben is komolyan gondolja, hogy az embereket jobbá lehet tenni. Végtelenül csalódott, amikor látja sorra megbukni ebben a férfiakat körülötte. S közben viaskodik egy bűnnel, amelyet elkövetett. Amit Rebecca keres a közéletiségen keresztül – az egy költőiség is. Az eszmék, a gondolatok, a fantázia szabadsága. Éppen az, hogy nem kell követni a mintákat: önállóan kell létrehozni magunkat. Ő ennek a harcosa. És az a tragédia, hogy nem sikerül neki.” – Láng Annamária
- április 5. – Bemutató
Henrik Ibsen Rosmersholm
Rózsavölgyi Szalon Arts & Café
Budapest, Szervita tér 5. (bejárat a Zeneműbolt felől)
Lantai József
