Szamurájok

 Japán kódexekben a X. század elején bukkan fel a név először. Hű szolgát, testőrt, felső osztálybeli harcost jelentett. Katonai kiképzésben részesültek, Japán népességének 10%-át adták. Tekintélyük a mai napig fennmaradt a közéletben és a modern japán harcművészetben. A szamurájok közé a japán történelem során gyakorlatilag lehetetlen volt külső társadalmi csoportból bekerülni. Kezdetben íjat, később főleg kardokat használtak, de ha az nem volt kéznél, akár egy bambuszbottal is ölni tudtak. A szamuráj elsődleges kötelessége a hűbérúr szolgálata, akár saját élete árán is. Joguk volt ölni, bárkit meggyilkolhattak, de az Edo-korszak kezdetén, a XVII. században már írott szabályokban rögzítették a vérontás megengedett és tiltott indítékait.

   Szamuráj családba csak beleszületni lehetett. A lányok is szamurájnak számítottak, és rendelkeztek az összes szamuráj-kiváltsággal, de harcosi kötelességeik csak a családjuk, vagy hűbéruruk megoltalmazására szorítkoztak. A szamurájok lenézték a nindzsákat (titkos harcosok), mert nem tartották tisztességesnek a harcmodorukat, de sokszor alkalmazták őket testőrnek, vagy hírszerzési, kémkedési feladatokra. A szamurájtanonc 7 éves korában kapta meg a rövid kardot és 14 éves korában lehetett szamuráj kardja, katanája.

   A szamurájok kezdetben kisebb fegyveres csoportokat alkottak, sokan közülük később  tartományi vidéken letelepedett tisztségviselők lettek, a császár képviselői. Minden rangosabb harcos szamuráj volt, ők adták a sógunátusok (vezérkar) katonai bázisát. Erkölcsi kódexüket levelekben rejtett írásban fektették le, az út pedig, amit jártak, a „harcos útja”, volt, a busídó.

   A XVI. század elején Kazuhito császár el akarta foglalni Kínát. Egy földművesekből és szamurájokból álló 160.000 fős sereget indított el Koreán át Kína felé. (Hogyan keltek át a tengeren?) Kihasználva a szakállas puska előnyét és széleskörű háborús tapasztalatát, a japán szamuráj hadtest előrenyomult egészen a mai Mandzsúria területéig, ami határos Korea északkeleti részével. 7000 szamuráj indult a csatatérre, és annak ellenére, hogy az ellenfél létszámfölényben volt, a Sacheon-i csatában győzelmet aratott Hongwu kínai császár erőivel szemben. De Kínát meghódítani sem akkor, sem később nem tudták.

   A szamuráj kultúrát elsősorban Buddha tanai befolyásolták. A zen-meditáció fontos része volt a tanításnak, hiszen ez segített megnyugtatni a testet és az elmét. A buddhista elgondolás az újjászületésről és reinkarnációról segítette őket, hogy ne kövessenek el felesleges gyilkosságokat és ne kínozzák áldozataikat, néhányan fel is hagytak az erőszak alkalmazásával és buddhista szerzetesnek álltak. A konfucianizmus legfőbb szerepe a szamurájok filozófiájában, hogy kihangsúlyozza a földesúr-jobbágy viszony fontosságát, a szamurájok hűségének kimutatását az uraik felé. Volt olyan szamuráj, aki ura halálakor követte őt, rituális öngyilkosságot, harakirit követett el

   A XIX. század utolsóm harmadában Japán modernizálta a védelmét és bevezette a kötelező sorkatonaságot, akik már nyugati jellegű egyenruhát használtak. Megszűnt a szamurájok kitüntetett helyzete és lassan kihalt ez a kaszt. De a filozófiában, művészetben, irodalomban, a lelkekben fennmaradt.

Láng Róbert